sinkovits-imre

Sinkovits Imre végső üzenete

Egy igazi óriás megindító szavai – igazak, szépek. Ez volt Sinkovits Imre végső üzenete.

Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.)

Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „…egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!”, miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva!

Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom”, diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat?

Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat!

Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek!

Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon?
Hogy valahol otthon legyünk benne!”
Ez a „valahol”, itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek!
Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!

Forrás: http://deluxe.cafeblog.hu

Nyitókép: A tizedes meg a többiek c. 1965-ben bemutatott magyar filmvígjátékból.

Tovább

Budaházy

Petőfi után szabadon: Még (csak) szól a nép…

Hét évi “töprengés” után, az 1950 -es éveket idéző koncepciósnak látszó perben, Budaházy Györgyöt 13 év fegyházban letöltendő börtönbüntetésre ítélte a „magyar” bíróság! A vád: emberölésre előkészület, terrorcselekmény, és robbanóanyaggal való visszaélés volt. Állítólagosan Budaházy és társai követték el –többek között – az MSZP-s Hiller István, az SZDSZ-s Kóka János és több más, szerintem szintén hazaáruló politikus háza elleni lőfegyveres- és Molotov-koktélos támadásokat, még 2007-2008 között. A „támadásoknak” áldozatai nem voltak! Az egyetlen sérült Csintalan Sándor műsorvezető – korábban MSZP-s politikus – volt, akit vagy Ők vertek meg, vagy sem!

Én nem tudom, hogy Budaházy és társai ellen felhozott vádak valósak-e vagy sem, de úgy látom: ha történetesen Ők egyáltalán elkövették a terhükre rótt bűncselekményeket, az ítélet akkor sem áll arányban cselekményeik súlyával! Különösen úgy nem, hogy ezért 13 évi fegyházbüntetést szabtak ki! Miközben cigány-bűnözők hada terrorizálja a magyar társadalmat, nap mint nap szinte büntetlenül magyarokat – főleg öregeket – gyilkolnak, vagy okoznak nekik életre szóló maradandó sérülést, és ha egyáltalán bíróság elé állnak a tettesek akkor is csak nevetséges időtartamú börtönbüntetést kapnak, viszont emberölésre tett előkészület és “terrorcselekmény” miatt hosszú-hosszú éveket osztottak ki! 2009-ben az enyingi cigányok 150-200 fős csoportja késekkel, kardokkal vonult fel Siófokon a Petőfi sétányon, kihívóan és nyíltan terrorizálva a többségi magyar lakosságot, de az akkori rendőrségi vezetés szerint nem történt bűncselekmény! Próbálnánk ugyanezt megtenni mi magyarok valamelyik cigánysoron! Ha a bíróság terrorcselekménynek próbálja beállítani Gyuriék ténykedését, miért nem mondja ki azokról az esetekről ugyanezt, amikor vasúti biztosító berendezést rongálnak meg, vonatokat dobálnak, vagy hatalmas kő-, beton darabokat visznek a sínekre? Vagy mikor transzformátorokat tesznek tönkre, magasfeszültségű légvezetékeket vágnak le, stb.? Azok gyerekcsínyek? 2006 őszi brutális rendőrterror vezetőit és fő felelőseit felmentette a bíróság a vádak alól! A rendőrterrorra véleményem szerint utasítást adó Gyurcsány még csak bíróság elé sem került! Az ajkai vörösiszap tragédia következtében 10 ember meghalt és 150 ember sérült meg, az ügyészség és a bíróság mégsem „találta meg” a bűnösöket!

Gondolkozzunk el! Budaházyt 2009 –ben tartóztatták le, másfél évig nyomoztak, de további öt év telt el mire ügyükben ítéletet hoztak! Mi tarthatott eddig, ha a vádak valóban megalapozottak voltak? Én úgy vélem a 2016. 09. 30. –án meghozott (vagy talán már jó előre megírt) rettentően eltúlzott ítélet nem nekik szól, hanem nekünk, magyaroknak! És nem véletlenül most! Október 2. –i népszavazás után, mint azt már több, ezen a honlapon megjelent cikkemben is jeleztem, vélhetően meg fog változni a „magyar” országgyűlés- és kormány politikai irányvonala. Olyan törvényeket, rendeleteket fognak alkotni, amelyek megszüntetik Hazánk még valamennyire is megmaradt függetlenségét, és teljességgel kiszolgáltatottakká teszik a magyarságot! És aki ez ellen tiltakozni mer majd, az Budaházyék sorsára kerülhet! Ha sokan leszünk, esetleg már nem fegyházba zárnak, hanem valamelyik újonnan épült stadionba, mint 1973-74 között Chilében a Pinochet tábornok vezette puccs után. Tulajdonképpen tehát ezzel az ítélettel minket fenyegettek meg! Mondhatnám úgyis: jó előre terrorizál minket ez a semmire sem való liberális rendszer, az általa irányított ügyészségeken és bíróságokon keresztül! Pedig előbb-utóbb el fog szakadni a cérna… és ezt ők is jól tudják, de ezzel az ítélettel kísérletet tesznek az elkerülhetetlen elodázására!

Budaházyt és társait, hasonlóan Táncsics Mihályhoz, a „törvényekkel”, az ország kifosztásával, egyesek szabad rablásával megalázott, felháborodott tömeg fogja majd valamikor, talán nem is olyan sokára kiszabadítani! De ezt, a mai rendszer kiszolgálói közül már kevesen tudják majd szemmel kísérni! „Engem itt Budapesten felakasztanának egy lámpavasra…” – mondta nem is olyan régen Orbán Viktor. Jóstehetség ő, vagy tudja, mi jár a hazaárulásért? Most még tehetne a saját jóslatának beválása ellen! Még… És nem a többségi magyar társadalom, – egy felháborító ítélettel megvalósuló – jó előre történő terrorizálásával!

Petőfi Sándor: A NÉP NEVÉBEN

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
Isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere…
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?…
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz… ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

(Pest, 1847. március.)

Írta ezt Petőfi egy évvel az 1848 -as forradalom, majd az azt követő szabadságharc előtt! Mi is egy évvel vagyunk egy hasonló esemény előtt???

Madarász László

Tovább

nemzeti dohánybolt

Miért? Bolond, vagy önjelölt Nostradamus?

2016.06.28. kedd 20:30 körül, helyszín: Budapest belváros, Dohány utcai kutyabarát Nemzeti Dohánybolt. Itt az alábbiakat kellett megélnem:

Párom cigarettát vesz, én a dupla ajtó szélességű nyitott bejárat előtt, a járda túl oldalán cigizve, benti ordibálásra figyelek fel. Valami gyereket emleget a férfi ordítozó. Először próbálom megállapítani kitől jön a hang, a bent tartózkodó öt fő vásárló és két fő kiszolgáló közül? Mivel biztos eredményre nem jutok, eldobva a félig elszívott csikket, párom védelmében – többé-kevésbé felkészülten – a nyitott bejárathoz lépek, ha kell beavatkozásra készen, és a következőket hallom az üzlet közepén tartózkodó, nekem háttal álló – jó nagy túlzással – „úriember” szájából:

„Itt úgyis zsidó-arab uralom lesz, és a magyarokat a saját házukban lőjük agyon!” – mindezt ordítva.

Ezzel a férfi kiviharzik a dohányboltból, részben elkerülve a bejárat nekem bal oldala előtt álló, iszogató fiúkat. Pár pillanatig közvetlen közelből egymás szemébe nézünk, részemről az elhangzott mondat után félig bénultan. Láthatóan nem részeg, szemei tiszták, kábítószernek nyoma sincs, de azok a szemek iszonyatos gyűlöletről árulkodnak. Nem arab, de szakállas! Külső jegyek alapján úgy jó negyvenéves zsidónak vélem! Ez fenyeget minket halállal! Ki tudja miért!? Vajon mit követhetett el az üzlet kiszolgáló személyzete? Cigarettát adott el? Vagy a férfi a ránk váró jövőt vázolta fel? Néhány perccel az események után elgondolkodom. Le kellett volna ütnöm? Nem vagyok egy kigyúrt alak, agresszív sem, jóval idősebb is vagyok, de talán meg kellett volna tennem! Akkor is, ha „természetesen” a kamerák pont az ominózus mondat elhangzásakor vélhetően „nem működhettek”. Meglehet a közeljövőben, mikor ő fog rám fegyvert, megbánom mulasztásom! De akkor már ez lesz életem utolsó gondolata…

Minden dohányboltban videokamera működik! Vajon tett feljelentést a bolt személyzete, a képi- és hanganyagot mellékelve? Vagy az üzlet esetleg hasonszőrű tulajdonosa miatt – saját anyagi érdekükben – a történteket elengedték a fülük mellett, és a felvételt törölték? Nem tudom. De megdöbbentő! Saját hazámban agyonlövéssel fenyegetnek tulajdonképpen engem is, hiszen én is magyar vagyok! És ezt egyesek megtehetik! Ha az eseményeket úgy mesélik el, hát kételkedem! De ez velem, pontosabban velünk történt meg! Mit tesz ilyenkor a zsidó Tett és Védelem alapítvány? Pártfogásába veszi az elkövetőt, és inkább engem vegzál majd? Miért nincs nekünk magyaroknak – a saját hazánkban (!) – hasonló szervezetünk, ahol panaszt lehetne úgy tenni, hogy közben a megtorlástól, megbélyegzéstől nem kellene rettegni? Mert ugye ilyen jellegű panasz felvételére a „magyar” rendőrség már alapból alkalmatlan!

Madarász László

A nyitókép illusztráció.

Tovább

magyar_szerb_hatar_migransok_mti_9_b

Köszönet!

A magaspart.hu szerkesztősége ezúton mond köszönetet a magyar déli határt védő rendőröknek, a 2015.09.16. –án Röszkénél teljesített szolgálatáért! Kijelentjük, hogy a határt védő szervek, az úgynevezett „menekültek” – akik a rájuk vonatkozó nemzetközi előírások ellenére kifejezetten agresszíven léptek fel – támadásának elhárítását, szerintünk minimum arányos mértékben hajtották végre! A magaspart.hu szerkesztősége támogatja a magyar határt védő rendőri erők erőfeszítéseit, és visszautasít minden nemtelen vádaskodást a magyar rendőrség határt védő tevékenységével szemben, történjen az akár külföldről, akár belföldről!

A magyar határok megvédésére felsorakozó rendőreinknek erőt, egészséget, és kitartást kívánunk! Tudniuk kell, hogy Hazánk lakosságának többsége mögöttük áll és támogatja erőfeszítéseiket! A megsérült honvédőknek mielőbbi gyógyulást kívánunk!

A magaspart.hu szerkesztősége kéri valamennyi valódi nemzeti honlapot, sorakozzon fel honvédő rendőreink mellett, az áruló és nemzetrontó, Európa vesztét akaró hazai- és külföldi liberális médiával szemben! Ugyanezt kérjük valamennyi magyar honfitársunktól!

admin@magaspart.hu

 

Tovább

francia gyújtogatás 2

A katasztrófa közeleg…? Mi a teendőd?

 

 

Mint már korábban írtam, a migránsok kb. 80 %-át a 16-40 éves harc- és nemzőképes korosztályba tartozó férfiak teszik ki! Nem véletlenül!

A tesztoszteron (az egyik, de a legfontosabb férfi nemi hormon) működik, mely viszonylag finom megfogalmazás alatt azt értem: amennyiben a férfi tartósan nem tudja kielégíteni nemi vágyait, egyre agresszívabb cselekedetekre ragadtatja magát. Tegyük hozzá: ez társítva a fehér ember elleni zsigerből jövő gyűlölettel, a vallási fanatizmussal, stb. olyan agresszív jövőbeni cselekedetek irányába mutat, amit ma még sokan felfogni sem akarnak! Mintha mindez nem lenne elég, jön a tél! A fagyponthoz közeli hőmérséklethez nem szokott migráns többség életösztöne, az előbb említett agresszivitást különösen fel fogja erősíteni! Tetszik, vagy nem tetszik, ez is várható! És hogy még minden tetőfokára hágjon, ez idő tájt jöhet meg a kommunikációs mobil eszközükön számukra a parancs is…

Amennyiben megkíséreljük elemezni a világgazdasági helyzetet, láthatjuk, hogy a kínai tőzsde hetek óta esik, de a hosszú hétvége alatt kezdődő kisebb mérvű pánik, kiterjedt valamennyi tőzsdére! Egyes szakértői jóslatok szerint októberre várható a 2008 évinél jóval nagyobb gazdasági összeomlás. Amennyiben a gazdasági jóslatok és fenti következtetéseim helyesek, októberben az utcákat akár a terror is uralhatja Hazánkban, és külföldön is! (Igazából nagyon remélem, hogy ez elkerülhető egy összeurópai közös fellépéssel, de sajnos ennek esélyét sem látom Junker megnyilatkozása után!)

Mi a teendőd? A kérdésre nehéz egyértelmű és pontos választ adni, de megkísérlem:

  • Közvetlen környezetedben igyekezz kideríteni, hogy kik azok, akikre a bajban számíthatsz? Nem egyszerű feladat, hiszen a liberális média olyan agymosást csinált az elmúlt 25 év alatt, hogy az egyszerűen elképesztő! Tehát ne igyekezz meggyőzni másokat!!! Azokkal szövetkezz, akik hasonlóan gondolkodnak, mint Te! Szervezzetek figyelő „láncot” környezetetekben és az így tudomásotokra jutott információkat haladéktalanul osszátok meg egymással! De! Sohase felejtsd, hogy a bajban – főleg a terror első napjaiban – még a legjobb barátodra sem számíthatsz biztosan, csak magadra és családodra!
  • Erősítsétek meg a kapu- és lakásbejáró ajtókat, helyezzetek fel biztonsági elemeket (pl. lánc). A lépcsőházat (ha van), amint eljön az idő, állandóan figyeljétek. Már jó előre nézzetek meg, hogy az esetleges hátsó bejáratot, vagy szalagház esetén a másik lépcsőháza(ka)t hol és hogyan lehet belülről a leggyorsabban megközelíteni, amennyiben menekülésre kell, hogy sor kerüljön!
  • Amint arról értesültök, hogy a liberális agymosottak vezetői „eltűntek” (ismeretlen helyen tartózkodnak), azonnal foganatosítsátok a legmagasabb készültséget! Ha a terror elkezdődik: pl. a kaputelefont semmisítsétek meg, mert egy óvatlan lakó beengedheti a nem kívánt alakokat, a kapubejárat zárbetétjét cseréljétek ki, stb.!
  • Szerezz be legálisan kapható önvédelmi eszközöket (paprika spray, gázpisztoly, stb.), és ha kell, azonnal használd.
  • Anyagi tehetséged függvényében készletezz magad és családod számára több napra elég ivóvizet és élelmiszert. Lehetőleg konzerveket vagy készételeket, továbbá palackos ásványvizet. Tárold azokat hűvös, fénytől mentes helyen. Ne feledd egy ember napi vízszükséglete kb.1,5 liter! Azt se feledd, hogy az ember akár hetekig elviselheti az éhséget, de a szomjúságot három napnál tovább nem bírja! Nem árt, ha tartasz otthon gyertyát, gyufát vagy öngyújtót, zseblámpát, villanytűzhelyt (rezsót), szükséges gyógyszereket, sebfertőtlenítésre alkoholt, általános fertőtlenítési célra pl. ecetet, elsősegélycsomagot, szappant, stb.
  • Ha van gépkocsid, lehetőleg tele tankkal állj le, esetleg tartalékolj üzemanyagot! Mindig legyen egy menekülési terved, és amennyiben a hírek ezt indokolják, azonnal csomagold be a legszükségesebbeket, hogy adott esetben fogd a családot, batyut és fuss! A fentiekben említetteken kívül éles kést, sót, cukrot, zsírt, meleg ruhát, stb. vigyél magaddal, amennyit csak tudsz.
  • Tarts magadnál valamennyi készpénzt, hiszen egy totális pénzügyi összeomlás esetén bankkártyád mit sem ér! Elég egy gombnyomás és vásárolni vele nem tudsz, viszont a készpénz egy darabig még használható! Ha meg tudod oldani, legyen csereeszközöd (pl. alkohol, konzerv, víz, stb.)

A legfontosabbak!

Lélekben készülj fel! Embert ölni főbenjáró bűn, de családod, saját testi épséged megóvása érdekében ez elkerülhetetlen lehet! Ha sarokba szorítottak, vélhetően nem lesz más választásod! Ne habozz! Ha már ezt meg kell tenned, lehetőleg a banda vezérét vedd célba, hiszen ekkor is működni fog a csordaszellem a támadóidnál! Meg fogod tudni/érezni, hogy ki a vezér. Ha ez sikerrel jár, néhány sorsdöntő percet nyerhetsz a menekülésre! Ha meg tudod szerezni esetleges lőfegyvereit, azt haladéktalanul vedd magadhoz!

Ha magyar vagy, ott legbelül tudod, hogy népünk küldetése a Föld szívcsakrájának megvédése, életünk árán is! Ha megéljük, ott találkozhatunk.

Megjegyzések

Madarász László

 

Tovább

Jövő

Osváth Lehel: Ősrend hajnalán. (Avagy a lehetséges jővő?)

(A következőkben egy hazájáért, népéért aggódó magyar író novelláját közöljük, mely írás valóra válása sajnos napjainkban egyre valószínűbbnek tűnhet! Lényege: nem adhatjuk fel, lesz még magyar feltámadás!)

 

Két év telt el az Invázió vége óta, de még mindig, részben, gyűjtögetésből élünk. Nagyon kevesen maradtunk, örülök, ha nagy ritkán találkozok valakivel, lehetőleg olyannal, aki még nem hibbant meg. Most, hogy elkészült a tanyám, pislákol egy reménysugár bennem, hogy nem hiába szenvedtünk. Leginkább a gyerekeimet és az új asszonykámat féltem. Ők még fiatalok, kár lenne értük, ha nem lenne idejük megöregedni. Nyugaton még ennél is rettenetesebb lehet a helyzet, mert semmi hírt nem adtak még magukról. Dicsérem magam, amiért a volt laktanya felé vettem az irányt, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szerencsém lesz a fémkeresőmmel. Ég a pofám, hogy kevés konzervet találtam, Kata mindig engem nyaggat, hogy éhes, mintha az én hibám lenne ez a világ.
Zoli estére ért haza. A széltorony mellet hagyta az autót, majd gyalog ment a házig.
– Na, sziasztok, megjöttem!
– Szia, apa! – szólt a négy éves Kata.
– Szia! – szólt Emma az ágyból.
– Sikerrel jártál?
– Igen, de nem sok használhatót találtam itt az erdőben.
– Újra Csévharaszton voltál?
– Igen.
– Mondtam, hogy nem menj arra, úgy sem fogsz semmi értékeset találni. A szomszéd tanyás a péceli dombokat járja.
– Milyen zilált az ágy. Megsérültél vízhordás közben?
– Itt volt Vili bácsi, anyával hancúroztak.
– Kata, menj be lefeküdni!
– Mikor volt itt Vili?
– Most ment el az előbb!
– Mondtam már Kata, hogy menj lefeküdni! Hagyj minket beszélgetni.
Zoli hirtelen felállt az asztaltól, és kiment a sötét udvarra.
– Most meg hova rohansz? Újra meg akarod magad veretni, nem volt elég a múltkori?!
Nem jött válasz. Emma becsukta az ajtót, és megterítette az asztalt a vacsorához, majd leültek enni.
– Hova ment apa?
– Sétálni ment! Nem tudom mi lett vele, mindig gyáva volt, örökké bujkált, mint egy féreg, azért nem vitték el gazdatestnek.
Nem telt el öt perc, kopogtatnak.
– Ki az?
– Én vagyok Imi!
Emma kinyitotta az ajtót. Látszott az arcán, mennyire boldog, hogy viszontláthatja.
– Szia, hogy vagy? Merre jártál?
– Jól vagyok, köszi! Szegeden voltam.
– Milyen az élet ott lenn?
– Hasonló, mint itt. Nagy a nyomor és a reménytelenség. Apa hol van?
– Most ment ki az előbb, Vili után indult.
Ebben a pillanatban távoli lövés dörrenése hallatszott.
– Mi volt ez?
– Szerintem apa lőtt.
– Miből gondolod? Tudod, hogy nincs lőfegyverünk.
– Most már van. Befele jövet kíváncsiságból megnéztem, hogy mit hozott apa a csomagtartóban. Tele van régi gyártmányú orosz fegyverekkel. Tudja ő, hogy miért viszi mindig magával a fémkeresőt. Valaki eláshatta, nagy szerencséje volt, hogy nem találták meg a kompok.
– Jaj, most mi lesz! Mindig mondtam, hogy ilyesmit ne merjen hozni.
– Semmi baj, anya, ne aggódj! Egy napot sem tudok maradni, még holnap be kell mennem a városba, a fegyvereket is viszem, nagy szükségük lehet most azokra.


Sötét hajnal volt még, amikor Imre elbúcsúzott az apjától és a nevelő anyjától. Nekik adta a szatyrokba, vegyesen csomagolt adományokat, amiket a vidéki szolgálataiért kapott. Bepakolta a fegyvereket a csomagtartóba, majd éjjellátós sisakját a fejére húzva, lámpa nélkül, lassan elindult a Holtak Városa felé.

Már fél órája kerülgette a járhatatlan külvárosi utcákat, amikor hirtelen úgy döntött, hogy  Rákoshegy vasútállomását mégis elkerüli. Alig hogy jobbra fordult egy keskeny utcába, hirtelen kerti tűz fényére lett figyelmes. Leállította a motort, majd kúszva haladt előre a vadszőlővel fedett kerítések takarásában. Már egész közelről látta a tüzet, amikor megpillantotta a gödröt ásó lányt. Váratlanul két, rossz kinézetű pofa tűnt fel a ház felől.
– Na, mi van kisanyám! Titokban ezüstöt keresünk?
– Mit akartok itt?
– Te hol élsz? Két éve már, hogy nem temetjük el a halottakat.
– Hagyjatok! Foglalkozzatok a magatok dolgával!
– Te! Ezt érdemes lenne begyűjteni.
– Már megint halkonzervet ennél?
– Vak vagy? Ez még fiatal és csinos. Szerencsét hoz nekünk, a főnök ágyasa már igencsak elhasznált lett.
– Gyere csak, aranyom! Ne félj, nem bántunk, csak megbilincselünk.
– Hagyjatok! Menjetek innen! Segítség!!
Két, egymás utáni lövés hallatszott. A lány nem mozdult az ijedségtől, amikor észrevette, hogy a földön fekvő begyűjtők végtagremegésen kívül semmilyen agresszív mozdulatra nem hajlandók.
Imre közben belépett a félig lenyomott kerítésen.
– Ne félj! Én voltam. Ismerted őket?
– Nem ismertem! Ki vagy? Hogy kerülsz ide?
– Imre vagyok. A központba tartok, és te?
– A nevem Zita. Itt éltünk mindig. Fél éve mertünk visszaköltözni ide a bátyámmal.
– Ki van a zsákban?
– A bátyám, Feri. Két napja gyászolom. Egy vállát ért lőtt sebbe halt bele, semmink nem volt, amivel fertőtleníteni tudtam volna. Ő vigyázott rám. Naponta járta a várost, hogy mindenem meglegyen. Két hete már, hogy ezzel a sebbel jött haza. Azt mondta, hogy csak egy őrült tehette.
– Most már úgy is mindegy. Itt nem maradhatunk reggelig. Segítek neked elásni.
– Köszönöm.
Feri után a begyűjtőket egy közös gödörben ásták el, nehogy reggel felbolyduljon a környék. Felkelt a Nap, mire végeztek.
– Van családod?
– Van, de ritkán látom őket. A saját utamat járom. Egy befolyásos barátomhoz indultam, aki a belvárosban lakik. Van kedved velem jönni?
– Nem is tudom. Már nincs értelme, hogy maradjak. Menjünk!
Egy órába is beletelt, amíg a romokat és a krátereket kerülgetve elértek a piacig. Semmi nem volt már a régi. Semmiről nem lehetett megállapítani, hogy hol kezdődik a piac területe, és hol végződik. Mindenfele árunak látszó kupacok a földön, platós járművek körül többen is álltak, mintha jobb minőségű árut kínáltak volna. Ahogy elhaladtak az egyik ilyen jármű mellett, a platón álló férfi bekiáltott az Imrének.
– Hogyé adod a csajszit? Súlyra veszem meg!
Imre elengedte a füle mellett az ajánlatot, majd továbbhajtott.
A Merlinig meg sem álltak. A sorompó után leparkolt a kocsival, majd felmentek a lépcsőn.
A nyitott ablakokat homokzsákok tucatjai díszítették. Mindenhol ismeretlen arcok, sokan zsúfolódtak össze az épületben. Benne volt a levegőben, hogy valami készül. A nagyterem nyitott ajtajában ismerős arcot látott, amint a barátnőjével beszélgetett. Feléjük indultak.
– Szervusz, Józsi!
– Isten hozott, Imre! Téged vártunk, már mindenki itt van.
– Mi lesz, milyen alkalomból gyűltetek össze?
– Mindjárt megtudod, gyertek be.
Józsi, a székek között, előrevezette őket egészen a színpadig. Hosszú asztal volt megterítve, étel nem, csak papírok voltak rajta. Örült, hogy ismerősei közül többet is az asztalnál lát, így nem kell őket egyenként felkeresse. Józsi kérte, hogy foglaljon helyet, Zitát a színfalak mögött kialakított teakonyhába invitálta be Olga, így Józsi is az asztalnál maradt. Közben terem megtelt, mindenki találomra leült egy üres székbe, morajuk elhalkult. Egy égett arcú, középkorú férfi állt fel az asztal mellől, és felemelte a mikrofont.
– Hölgyeim és Uraim! Köszöntök mindenkit, aki eljött a Magyar Túlélők rendkívüli gyűlésére. Lehet, hogy sokan nem tudtak közülünk eljönni, de egyik napról a másikra döntöttünk úgy, hogy egybegyűlünk. Átadnám a szót Józsinak, hogy elmondja, miért is vagyunk ma itt.
– Köszönöm a szót! Mindannyian régóta várjuk ezt a napot. Önfeláldozó segítségeteknek köszönhető, hogy szülővárosunkban az éjszakai kijárási tilalmat hamarosan feloldhatjuk. E folyamatban mérföldkő volt a Pacsirták összefogdosása, amit a múlt hónapban sikeresen befejeztünk. Már csak egy banda maradt, a legerősebb. Ha még nem hallottátok volna, elmondom, hogy a Raj három napja beköltözött a várba. Azoktól hallottam, akik a pontomhídon átmerészkedtek. Visszaadom a szót az elnöknek. Köszönöm!
– Egy utolsó, végső harcra hívlak most benneteket! Őseink, családtagjaink, szomszédjaink és ismerőseink nem azért áldozták életüket, hogy a miénk két évvel hosszabb legyen, és végül patkányokként végezzük. Ezért, a mai napon, 2016. október 21-én felszólítalak benneteket, hogy mozgósítsátok ismerőseiteket. Fegyverkezzetek fel és gyülekezzetek itt a székháznál! Hajnalban itt találkozunk!
– Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy oda élve bejussunk – szólt egy férfi az első sorból.
– Van terv a hogyanra. A beomlott alagút törmelékeit bontották, amikor egy munkás, egy ismeretlen alagútra bukkant, melyen keresztül az alsó és a felső várba is be lehet jutni. Az alagút létét titokban tartottuk, a Raj nem tud róla. Kommandós akció lesz, sikerülni fog.
– Isten velünk van! Győzelemre fel! Induljatok!

Olga, miután Zitával elkészítette az elnökségnek szánt szendvicseket, megkérte Zitát, hogy tartson vele az alagsorba. Itt beszélgettek estig a viselt dolgaikról, és az életükről. Este, ablakon keresztül behallatszott a sorompó, vég nélküli nyikorgása.
– Most megy el az elnökség – szólt Olga.
– Miből gondolod? – kérdezte Zita. Imre egyszer sem jött le hozzám.
– Most már nem is jön. Fontosabb dolga lehet ennél.
– Én fontos vagyok Józsi bácsinak, azért szokott hozzánk lejönni.- szólt Anna, Olga ötéves lánya.
– Egy fél éve vagyok Józsival, de nem bántam meg.
– Te mióta lógsz az Imrével?
– Ma reggel óta. A begyűjtők kezéből mentett meg, úgy látszik, őrangyalom van.
– Nagy szerencséd van az Imrével.
– Miért?
– Ilyen pasival nem találkozol mindennap. Nyár elején Szegedre küldte az elnök, hogy a bűnbandáktól megtisztítsa a várost. Csak ma ért vissza, de a híre egy héttel megelőzte. Szeged volt az utolsó, problémás vidéki város. Máshol is volt már, a vidéki Túlélők a „Gyomláló” becenevet ragasztották rá. Azt suttogják az elnökségben, hogy ő a kiválasztott. Kérlek, ezt ne mondd el neki, ha hazajön, én is csak úgy hallottam véletlenül. A Karácsonyt koronázással akarják megünnepelni, titkos szavazás lesz, és az ismerőseim is úgy vélik, hogy Imre a legesélyesebb. Túl sokat mondtam, így elsőre neked. Inkább tegyük el magunkat holnapra, a fiúk elmentek és nem tudom, hogy holnap mire ébredünk. Anna, ma te mondasz imát, mert sírós hangulatom van, ma nem megy.
– Rendben, anya!
Anna lefeküdt kettejük közé az ágyba, összekulcsolta a kezét, majd elkezdte.
– Hatalmas Seregek Ura! Köszönöm Neked, hogy még egy napig élhettem és láthattam az anyukámat. Segítsd meg kérlek Józsi bácsit és Imre bácsit a holnapi harcban, hogy épségben visszajöjjenek, hogy nekem is legyen apukám. Holnap is szeretnék a szüleim segítsége lenni, hogy nekik könnyebb legyen, mert hiszem, hogy eltörlöd az éhség birodalmát. Ámen! 

 

Osváth Lehel

Beküldte: a szerző

 

Tovább

Gyásznap

Gyásznap!

A „magyar” rendőrség engedélyezte a mai napon az un. budapest praide, vagyis a magamutogatás napját! Gyásznap a mai! Gyászoljuk együtt a Szent Korona örökösének, a Magyar Nemzetnek megcsúfolását! Szégyen, hogy ezt a felvonulást egyáltalán engedélyezik!

Nem vitatom: mindenkinek joga van ahhoz, hogy a „négy falon belül” azt tegye, amihez kedve van! De az un. „másság” utcai magamutogatását maximálisan elítélem! Tragédia, hogy ezt a demonstrációt, a „magyar” kormány parancsára, az úgynevezett „rendőrség” nagy erőkkel egyáltalán biztosítja, a mi pénzünkön, a mi adóforintjainkból! Ez egy normálisan működő állam esetében elképzelhetetlen lenne!

Alaptörvényünk szerint:” „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Így???  Köszönöm, de ebből, ami ma a budapesti utcákon zajlik, nem kérek! Még a végén oda jutunk, hogy kötelezővé teszik az úgynevezett másságot! A liberális, fősodratú média aktív támogatása mellett zajló mai események tükrében, ez sajnos nem elképzelhetetlen! Európa beteg! Mondhatnám akut beteg! Tragédia, hogy oda értünk, mely pl. a Római birodalom bukásához is vezetett! Közben a „magyar” kormányunk panaszkodik, hogy kevés gyermek születik, miközben aktívan hozzájárul a másság propagálásához, de a családalapítást nem támogatja kellőként! Alaptörvény ide, vagy oda, mégsem „legfontosabb keret a család”? Mi zajlik ma Magyarországon? Nemzetirtás?

Attila, Árpád, és Árpád házi királyaink forognak sírjukban!

Madarász László

Tovább

Magyar szer

Felhívás!

   2015-07-31.-én és 08-1.-én és 2.-án!

„Nem a rendszert kell megdönteni, hanem ki kell szervezni alóla a társadalmat. Igaz ehhez komoly civil kurázsi kell.” (ExDRKLHe).

 

 

FELHÍVÁS A MAGYAR SZER MUNKÁJÁBAN VALÓ RÉSZVÉTELRE!

 

 

Kedves Küzdőtársak! A Magyarságért Tenni Akaró Barátaink!

 

Nem oly régen újra előkerült egy székely humor:. „Székely fiú kérdezi Édesapját: – Ides Apám! Meddig kell még várnom egy boldogabb világra? Mire az Öreg válaszol: Fiam, ha vársz, akkor sokat!”

 

A Magyarok Szövetsége Mozgalom 2008-tól kezdve egyetlen olyan szerveződésként kezdte működését mely a fenti idézeteknek megfelelt. Vezérelvünk a „mindig magunkért, soha mások ellen” volt és maradt. A Mozgalom egy olyan akarat közösség, ahol az Emberek példát mutattak abban, hogy lehet Boldogabb Világban élni. Igaz, hogy ezt eddig csak „Tiszavirág” képében tudtuk felvillantani, de minden lehetőség és minden igény továbbra is megmaradt a folytatásra.

 

 

 

 

Tisztelt volt, jelenkori és jövőbeni Szövetségesek!

 

A Mozgalom elindítja tevékenységének második szakaszát. Tanulva az első szakasz hibáiból, igyekszünk elkerülni ugyan azt a „kutyaszart”. Célunk és módszerünk: letisztultabb! A mozgalom Részedre is csak akkor mozog, ha mozgatod, Tehát senki ne várja, hogy „leesik a szilva a szájába”! Legfontosabb, hogy Figyeljünk egymásra!

 

Visszatérünk az eredeti MAG-okhoz, és módszerekhez. Nem kell feltalálnunk a „spanyolviaszt”, hiszen a Teremtett világ már nagyon rég óta „ki van találva”. Csak figyelnünk és cselekednünk kell.

„Vezérürük” helyett tisztelni fogjuk a kiválasztódás folyamatát, s ennek összetartó erejét – óvni fogjuk.

Kérünk mindenkit, vegyen részt a mozgalomban!

 

ELŐZMÉNYEK RÖVIDEN:

 

A Magyarok Szövetsége – nemzetépítő népmozgalom – évekig megrendezte Bösztörpusztán a Magyarok Országos Gyűlését (MOGY), de tavalyelőtt már Apajpusztára („apály”) kényszerültünk. Tavaly azonban már a nevet is meg kellett változtatni, mert a MOGY Egyesület közben megalakult és nagy szeretettel kérte, hogy ne használjuk a MOGY nevét. MI nem is tettük, s így sokáig vártunk arra, hogy ők megrendezik a MOGY-ot. Amikor kiderült, hogy nem: pár hét alatt megszerveztük a MAGYAR SZER-t, Verőcén. Szándékunk a „szikra” megtartása volt, s a továbblépés a „hullám aljáról”. Idén ismét vártuk az egyesületre, de mivel úgy néz ki, hogy idén sem lesz MOGY, így most, megszervezzük a második MAGYAR SZER-t, de ezúttal a Pest megyei Monor közeli Magfalván, Géczy Gábor nagylelkű segítségével.

 

Magfalva = magvetés. Nem véletlenül kerülünk oda!

 

A Magyarok Szövetségéről az elmúlt időszakban a szétesést híresztelték. Közben pedig a kiscsoportok komoly műhelymunkát végeznek az akaratközösség szervezésére.

 

 

Tudjuk, a „hivatalos struktúrák keretén belül” sem „vezéreink”, sem „vezérelveink”, nem tartanak bennünket eléggé össze. Idén tehát az a feladatunk, hogy átgondoljuk Szövetségünk célját, rövid és hosszú-távú terveit, stratégiáit és főleg az „akaratközösség” összekötő alapjait. A „Hogyan?” kérdésre tesszük le a választ, úgy, hogy mindenki, aki részt vesz rajta, tudni fogja a másnapi dolgát. Ugyan tisztában vagyunk abban, hogy elvben mindenki tudja mi a dolga, de láthatóan valós változást nem tudtunk egymagunk elérni. Küzdelmi napjaink száma magas, eredményessége kicsiny. Ám aki akar, tud ezen változtatni!

 

Ezért a Magfalván megrendezésre kerülő MAGYAR SZER egyetlen nagy tanácskozás lesz, ahol a pénteki napon egységesítjük a mozgalmunkat”. Szombaton a társadalmi képviselet és a nemzet viszonyát szeretnénk elméleti és gyakorlati síkon megvitatni és rövid, könnyen érthető „kis kátéban” lefektetni. Végül vasárnap megpihenünk és áttekintve az elvégzett munkát, beszélgetünk „egymással” és közösen megnézzük azt a felvételt, amely Bösztörön készült az „Álmos fia Árpád” című darabról, amely méltó módon zárja be az idei, nyári MAGYAR SZERT.

 

2015-07-31 PÉNTEK: „egységesítjük a mozgalmunkat”

Déli 12 órától fogadjuk az érkezőket. Ha összegyűltünk – a szakrális megnyitó után – az MSZ belső ügyeit kell rendeznünk. Először meg kell hallgatnunk azokat, akik szólni akarnak. A megszólalást kezdjék az élenjáróink 1fő/10 perc időtartamban.

Majd meg kell állapodnunk a szombati nap működési szabályaiban, amelynek a magyar hagyományokra és erkölcsiségre kell épülnie, de a mai kor igényeit is ki kell elégítenie!

Fegyelmezetten és magyar emberhez méltó módon kell kidolgoznunk közösen a „kiválasztódás” szabályrendszerét, s az alapján kell a tisztségviselők helyett munkában élenjárókat találni.

A Magfalván megrendezésre kerülő MAGYAR SZER egyetlen nagy tanácskozás lesz, ahol a pénteki nap estéjén az élő kisközösségek szerveződési rendjét fogjuk megtárgyalni, s a Tizedes rendszernek egy – a jelen helyzethez alkalmazkodó megoldását szeretnénk kialakítani!

 

Ami persze nem lehet más, mint maga a „tizedes rendszer”. (UB után szabadon)

Ugyanis a szervezettségünk megújítása, s annak az „érintkezésének” módja, talán a legszükségesebb. S így arra kérünk mindenkit, hogy vegyen részt az egységesen szervezett kisközösségeket kialakító nemzetépítésben!

 

Részletesebb program:

 

2015-08-01 SZOMBAT: „társadalmi képviselet és nemzet viszonya „

Ki kell alakítanunk a párbeszédet legalább a nemzeti gondolkodású személyek és szervezetek között is, mielőtt késő lenne. S meg kell állapodnunk a magyar értékrend elemeiben is.  A nemzetépítő párbeszédhez azonban végtelen sok alázat és a mellérendelő hagyományunk tisztelete szükséges. Így arra kérek mindenkit, hogy készítse el a javaslatait írásban, mert csak annak tudunk bármiféle hozzászólási lehetőséget adni, aki javaslatait és a nemzetépítő „terepmunkában” való felajánlásait írásban juttatja el hozzánk a SZER kezdéséig! / kozpont@magyarszer.hu

 

 

Szeretnénk, ha részt vennél a munkánkban Te is! Sőt, tudományos igénnyel elemeznéd a megoldás lehetséges útjait. Ha a közhatalomban nem lesz egyensúly és a hatalom gyakorlása nem kerül vissza a nemzet kezébe megfelelő módon, akkor csak a hosszú-távú, több korosztályon átnyúló tervezéssel lehet majd, eredményt elérni. Akkor a ma élőknek ez a „hajó” valószínűleg nem fog már rendelkezésre állni. De ha nem teszünk ellene, gyermekeinknek is „savanyó” jövőt fogunk mi magunk biztosítani.

Sajnos rengeteg „sajátos” gondolat van a nemzeti oldalon, ami miatt a realista nem fér a munka közelébe sem. Pedig nekünk kézzelfogható és rövid-távú eredményeket is fel kellene mutatnunk, hogy ne veszítsük el a nemzet hitét és bizakodását. A nemzeti depresszió elkerüléséhez szükséges a már elveszett bizalom és hit visszaszerzése is. Szükséges továbbá a nemzeti büszkeséget ésszerűen kezelni. Viszont a nemzeti öntudatot vissza kell adni azoknak, akik ezt bármilyen belső-külső okból elveszítették.

 

Szombati nap  délelőtt 09.00 órától témák szerinti rövid vitaindító lesz, s ezt követően 3-3 perces hozzászólások lehetségesek azok részére, akik a leadott anyagaik okán ezt a lehetőséget megszerezték. A kérdésekre biztosítunk lehetőséget, de csak értelmes keretek között. Egy-egy adott téma lezárásaként a témába vágó dolgozatok írói kapnak 10-10 perces időt azok lényegének az ismertetésre, majd, ismét vita, ahol csak 1 perces hozzászólások lehetségesek.

 

2015-08-02. VASÁRNAP: „áttekintjük az elvégzett munkát”

Kezdéskor együtt leszünk Istentiszteletben. Majd az előző két nap vitáiban kiérlelt anyagot, immár vita nélküli ismertetjük. Később – az előző este az élenjárói kiválasztódás szabályrendszere alapján – azok kaphatnak szót és a bemutatkozás lehetőségét, akik vállalásaikat meg tudják és akarják erősíteni a közösség előtt. (Bösztörpusztáról is fogunk beszélni). Ezt követően kb. 14 órától az „Álmos fia Árpád” című előadás bösztörpusztai videófelvételét vetítjük. (vagy ha a szervező össze tudja szedni a szereplőket, akkor élőben is láthatjuk, e történelmi hűségű darabot) S ezzel zárjuk a SZERT!

 

 Tisztelt Résztvevők!

 

Kérjük a munkánk hatékonysága érdekében az elérhetőségeinken előre bejelentkezni szíveskedjetek! A Szer teljesen önköltséges és öngondoskodó. Sátorozási lehetőség van, tisztálkodási és főzési lehetőség biztosított. Mindenki hozza a saját ellátásának a szükségeit, és egy kis adományt a közös étkezéshez és költségekhez. E feltétel mindenkinek lehetőségei szerinti és gondoljuk: elviselhető.

A jelentkezések alapján fogjuk bővíteni a területeket és a zárt, fedett helyszíneket. Aki nem jelentkezik előre, az ne is háborodjon fel, ha nem sikerül úgy a hét-végéje, ahogy tervezte!

Kérjük, ezzel segítse az önkéntes szervezők munkáját!

 

Kelt 2015-06-23-án.

Ne keresd a személyeket, hanem legyél – velünk együtt cselekvő!

 

 

 

Kedves Mindnyájan!

Nem a kudarc a kudarc, hanem ha nem tanulunk belőle. Sok év telt el a Magyarok Szövetségének megalakulása óta, ami alatt a Szövetség KÉPTELEN volt szövetségként működni. Ebben a mondatban a kudarc oka is elhangzott: nem volt közös KÉP, őszinte közös célok, közös ritmus. Ezt a képet kell megtalálnunk, hogy KÉPESEK legyünk saját jövőt teremteni magunk, gyermekeink, unokáink számára.

Házigazdaként ennek a közös képnek a megteremtésére hívlak titeket – szeretettel.

 Géczy Gábor

MAG közösség

József Attilla:

 

A bősz magyar vér nem buzog?

Mint gyáva, hitvány koldusok

Könyörgünk már az életér’?

Hadúr öszvérként mendegél?

 

Ó nem, ilyet ne higgyetek –

Hadúr itt van közöttetek,

Hadúr a roppant Őspogány

Üget sötétpej vadlován.

 

Szegődjünk hát nyomába mi

A gyávaságot irtani,

Álljuk helyünket emberül –

Ki küzd, megél, más elmerü

Tovább