Trianon

Trianon nem lezárt ügy… Vagy mégis?

A Magyar megmaradásért honlap – Oláh Gellért szerző nyomán – leközölt egy folytatólagosnak szánt cikket, „Trianon nem lezárt ügy…” címen. Véleményem szerint – a látszólagosan magyar érzelmet erősítő – írásnak gyakorlatilag semmi köze a valósághoz! Trianon ésszerű felülvizsgálata vágyálom csupán, a magyarság meg- vagy inkább lenyugtatása érdekében!

Nézzük a száraz tényeket, de figyeljünk a megnevezésekre:

A Magyar Királyság (Regnum Hungariae 1001-től 1918. november 16-ig, majd 1920. március 1-től 1946. február 1-jéig), mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik, de legfőbb tagállama, Németország oldalán elvesztette az I. világháborút. 1918. október 23.-án (ugye ismerős máshonnan is az október 23. –a?) Magyar Nemzeti Tanács néven Károlyi Mihály ellenkormányt alakít, melynek többsége már akkor is zsidó. Felbujtására 1918. november 1,- én meggyilkolják Tisza István (volt) miniszterelnököt. Károlyi Mihályban csak egyetlen pozitívumot látok: József főhercegtől a királynak szóló esküje alól a felmentését kéri, amit meg is kap, egyúttal József főherceg miniszterelnökké nevezi ki! A pártok és nem a nemzetgyűlés által megválasztott Nemzeti Tanács 1918. november 16. –án kikiáltja a népköztársaságot! Vagyis a Magyar Királyság megszűnik! A Károlyi kormány a határainkon túli frontokról fegyverrel a kézben hazaérkező csapatainkat leszereli, miáltal az ország gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá vált! Ezt követően jön a 133 nap, vagyis a Tanácsköztársaság, mely újra ugyanolyan „legitim”, mint a Károlyi kormány, vagy pontosabban a Nemzeti Tanács!

Az 1920 februárjában összeülő nemzetgyűlés gyakorlatilag visszatért a királyság intézményéhez, így Horthy Miklóst 1920. március 1. –én Kormányzóvá választották – saját fegyveresei jelenlétében – ami ettől kezdve király nélküli királyságot jelentett! Ezt követően a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastélyban 1920. június 4. –én a Horthy Miklós által kinevezett kormány képviselői – Benárd Ágost és Drasche-Lázár Ákos – (láthatjuk: ismétli magát a történelem, hiszen akkor is egy Lázár)- elég beszédes nevű „úriemberek” aláírják azt a békeszerződést, amit gróf Apponyi Albert korábban megtagadott, és amit ma Trianonként ismerünk! Horthy 1921. október 23. –án (ni csak, ni csak, egy újabb október 23.) IV. Károly törvényesen megválasztott királyunk – ki a hatalma visszavételére érkezik, bízva Horthy korábbi esküjében – seregét szétvereti!  (Ugyan ez a fenti dátum így került be a magyarság végtelenségig meghamisított történelmébe, valójában így, ebben a formában nem igaz! Az igazság az, hogy az utolsó felkent királyunk parancsára a korabeli modern fegyverekkel felfegyverzett, jól kiképzett és harcedzett királypárti hadsereg letette a fegyvert, egy gyengén felfegyverzett, kiképzetlen, harc edzetlen, főleg egyetemistákból álló alakulatok előtt, mert a királyunk Horthyval ellentétben nem akart magyar vért ontani! No, ez a különbség a propaganda és a valóság között!)

Ha már Horthy Miklósnál tartok, lehetne arról beszélni, hogy a korábbi angol ügynök, felismerve a magyarság ellen elkövetett történelmi hibáit, nem véletlenül szeghette meg IV. Károlynak, az utolsó megválasztott királynak tett esküjét, ami arra vonatkozott, hogy nem fog dinasztiát alapítani! Ugyanis fiát, Horthy Istvánt, az 1942. évi II. törvénycikk értelmében kormányzó helyettesnek választották. Feltételezésem szerint nem véletlenül!  1938.- ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült hazánkhoz a Felvidék (mai Szlovákia) jelentős része, az 1939.- ben vívott, úgynevezett magyar –szlovák háború – ami pár napig tartott – következtében Kárpátalját is visszafoglaltuk. 1940. –ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt is visszakaptuk! 1942 novemberéig a német, magyar és román csapatok jó úton haladtak afelé, hogy a Szovjetunió elleni háborút megnyerjék. Horthy Miklósban, mint az állam területeinek növelésében vitathatatlan érdemeket szerző Kormányzóban 74 éves korában joggal merülhetett fel az igény arra, hogy Hazánk, fiát Horthyi Istvánt, királynak megválassza! Ezzel biztosítva lehetett volna a korábbi Trianoni döntés hatályon kívül helyezése is, hiszen a területrablást a Magyar Királyságtól vették el, tehát a valódi király által uralt Magyar Királyság azt joggal követelhetné vissza! Ennek a szándéknak keresztbe tett, hogy Horthy István kormányzó helyettes, 1942. augusztus 20. –án Héja típusú vadászgépével a felszállást követően röviddel, lezuhant az orosz fronton. Ugyan a történészek „náci” merényletre gyanakodnak a kor szellemének megfelelően, de szerintem pont a németeknek nem fűződött semmi érdeke Horthy István halálához! Az angoloknak, de leginkább a kisantantnak, viszont igen nagy érdeke volt a kormányzó helyettes élők sorából történő eltüntetése! Gyakorlatilag megakadályozták királlyá választását! Én leginkább a román titkosszolgálat szabotázsakciójára gyanakszom Horthy István vadászgépe ellen! Igazolni ugyan gyanúmat nem tudom, de Romániát érinthette volna a legnagyobb mértékben egy Trianon revízió! Legyünk belátóak: a románok gyakorlatilag minden nyersanyagforrásukat elveszthették volna és így padlóra kerülnek, ha egész Erdély visszakerül Hazánkhoz!

Az Ideiglenes Nemzetgyűlést – mely gyakorlatilag az ország 50 % -ára vonatkozott – nem számítva, a valódi Nemzetgyűlési választásokat 1945. november 4. –én tartották meg Magyarországon! A Nemzetgyűlés tagja többek között – ha jól tudom – Rákosi Mátyás is! 1946 februárjában megszületett I. törvénycikk alapján, gyakorlatilag az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szerepét töltötte be! Később ez alapján született meg 1949. augusztus 20. –án az Alkotmány! Rákosi (eredeti zsidó nevén:Rosenfeld) Mátyás 1947 –ben került a hatalmi piramis csúcsára, és az általa fémjelzett időszak  a magyarság történetének legnegatívabb példája, de szerintem az ősi magyar törvényeken még ő sem lépett keresztül! (Nem úgy, mint Orbán Viktor, aki a 2010.- ben megválasztott országgyűlési képviselőkkel együtt felesküdött az Alkotmányra, majd mindenféle felhatalmazás nélkül a 2012. január 1. –én életbelépő – az általa létrehozott – „Alaptörvénynek” nevezett kreációra! Mindezt esküszegéssel, csalással, hamisítással! Az Alkotmányra letett esküje alól senki, de senki nem mentette fel – csakúgy, mint az akkori országgyűlési képviselőket -, ezt csak és kizárólag egy erre megválasztott és összehívott Alkotmányozó Nemzetgyűlés tehette volna meg! Ezért, ha valaha egy ténylegesen magyar érzelmű nemzeti erő kerülne többségbe az országgyűlésben, nem kell 2/3 a törvények módosításához! Egyszerűen az un.”Alaptörvényt”, mint esküszegéssel, csalással létrehozott tákolmányt hatályon kívül helyezik! Ezzel a kihirdetése után keletkezett összes törvény, törvénymódosítás, rendelet, stb. érvényét veszti! Persze ezt követően az új országgyűlésnek el kellene rendelni az Alkotmányozó Nemzetgyűlési választásokat!)

A II. világháborút lezáró, un Párizsi békeszerződést 1947. február 10.- én Magyarország aláírta! Ezzel elismerte a trianoni békeszerződésben kijelölt határokat, azzal, hogy további három falut – Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún – Csehszlovákiának adott át! A Szovjetunió megkapta Hazánkból, illetve Trianon után a csehek által uralt, Kárpátalját.

Eddig a történelmi áttekintés. A továbbiakban nézzük a következményeket:

Tekintettel arra, hogy a II. világháborút lezáró „Párizsi békeszerződést” Hazánk aláírta, területi követelése, még a trianoni békeszerződés felülvizsgálata során sem lehet! Több honlapon is azt a hamis reményt írják, hogy megszűnt pl. Csehszlovákia (Československo), mely 1918-1938 között és 1945-1992 között áll fent, megszűnt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, ami 1918. –ban jött létre (ezt az elnevezést 1929 –ben Délszláv Királyságra változtatták, majd Jugoszlávia lett, de az is a múlté vált), megszűnt a Román Királyság (ami 1918-1947. decemberéig állt fent), és ez alapján visszakövetelhetnénk területi veszteségeinket, hiszen Trianonban pl. ezeknek az országoknak juttatták az ősi magyar területeket! Azt elfelejtik megemlíteni, hogy az a Magyar Királyság is megszűnt, akitől területeit elvették, és aki visszakövetelhetné azt! Területi igényeink egy részét – a Szovjetunió megszűnése után – érvényesíthettük volna, hiszen a Szovjetunió jutott a Párizsi békeszerződés alapján a Kárpátaljai területeinkhez, és az 1991. december 8. –án megszűnt, de Kárpátalja visszafogadásáról – az amúgy is nemzetáruló miniszterelnök – Antall József lemondott! Jelen pillanatban jogilag csak Ausztriától követelhetnénk vissza Burgenlandot, de ez az ottani magyar származású lakosság megbecstelenítése lenne részünkről, hiszen sokkalta jobban élnek, mint amit mi valaha is biztosítani tudnánk! Álláspontom szerint a Trianoni revízió alapján legfeljebb csak anyagi kárpótlást kérhetnénk, de feltehetően azt is elutasítanák, hiszen Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Románia, stb. ugyanolyan jogutódja a Magyar Királyságnak, mint Hazánk! A fentiek miatt visszautasítom, hogy engem (is) hamis reményekkel áltassanak Trianon ügyében!

Megjegyzem: nem vagyok nemzetközi jogász, alkotmányjogász sem, sőt még jogi végzettségem sincs, csak józan paraszti ésszel gondolkodom! Nekem is fáj, mit fáj? Nagyon fáj Trianon, de a szándékosan hamis áltatásunkat képtelen vagyok elfogadni!

Tessék már végre tudomásul venni, a Magyar Királyság területeit csak nagyon jó gazdaságpolitikával lehetett volna „visszaszerezni”, kb. úgy, ahogyan azt a volt NSZK tette, Kelet-Németország (NDK) visszaszerzésével! Nemzetárulással ez működésképtelen!!! Amíg ebben az országban kormányzati segítséggel olyan „mészárosok” működnek, mint a „nemzet gázszerelője”, Csányi, vagy pl. Orbán veje: Tiborcz István, stb. ez lehetetlen!!! Egyre mélyebbre fogunk süllyedni, és még e Csonka Hazát is törvényszerűen el fogjuk veszíteni!

A következőkben a Magyar megmaradásért honlapon olvasható cikk megállapításaira reagálnék:

A szerző többek között ezt írja: „…, de Demkó is úgy látja, hogy Románia egy kézi vezérelt ország, szuverén, de nem független. Az amerikai adminisztráció szinte teljes mértékben a felügyelete alatt tartja a román politikai életet.” Később: „Keleti szomszédunkat mostanában leginkább a mélyállam (deep state) kifejezéssel szokták illetni. Nem véletlenül. A nem klasszikus értelemben vett „háttérhatalmi” struktúra az államvezetés minden egyes területén jelen van.” Felteszem a kérdést: Hazánk nem ilyen? Azzal a különbséggel, hogy rajtunk nem az amerikai, hanem az izraeli adminisztráció tartja rajta a kezét? Mit is mondott Simon Peresz volt izraeli államelnök? „Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. … Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.” Ebben az országban, Hazánkban, nincs olyan törvény, rendelet, stb., amit elfogadása előtt nem kellene egyeztetni a gyarmattartóval! Itt minden jogszabály, főleg az esküszegéssel, csalárdsággal elfogadott „Alaptörvény” életbelépése óta, arról szól, miként nehezítsék meg, lehetetlenítsék el a magyarság életét! (Terveim szerint erről példákat fogok majd felhozni, újabb írásaimban.)

A hivatkozott cikk, etnikai háborúk sokaságát is vizionálja! Amíg az EU fennáll, itt etnikai háborúk csak úgy lesznek, ha azokat előre megtervezik, mint pl. a cigányság vagy a muszlim közösség által a fehérek elleni esetleges harcok, vagyis amik a valós diktatúrák érdekeit szolgálják azáltal, hogy az érintett országot/országokat gyengítik, vagy az adott ország politikusainak uralmon maradását elősegítik! Nézzünk példákat a tervezésre, és a valóságra: Koszovó kapcsán Európa majd minden állama kiállt a terrorista eszközöket is bevető koszovói albán etnikum mellett, így a létrejövő Koszovói Köztársaságot a független országok 2/3 -a elismerte. Mi is, bár csak névleg vagyunk már független ország! (Ez egy előre tervezett akció volt, Szerbia gyengítése érdekében.) Korábban a szerbek ellenében a nemzetközi közösség elismerte Szlovénia és Horvátország, majd Bosznia független állami létét is. De amikor Katalónia népszavazás útján kifejezte függetlenségi akaratát Spanyolországtól, az EU, a korábban általa is támogatott és deklarált népek önrendelkezési jogának fittyet hányva, semmibe vette azt! Vagyis nagy ívben letojta a saját maga által is elismert emberi jogokat. Mindezt önző érdekből! Vagyis etnikai háborúk csak akkor lesznek Európában, ha az egy (vagy több) gazdaságilag erős hatalom, vagy az az adott országban uralmat gyakorló politikusok érdekében éppen ez áll! És akkor már nem fognak törődni az évekkel későbbi – többnyire negatív – következményekkel!

Tessék már e részben kiürült csonka Hazában nyitott szemmel járni! „Magyar az, akinek fáj Trianon!” – fogalmazta meg talán Illyés Gyula! A közép- és időskorúak nagy részének még talán fáj, de a reményeink, a fiatalság egy része már elhagyta az országot, a szakközép- és szakmunkás iskolák végzőseinek legalább 50%-a is erre készül! És az egyetemistákat meg se említem! Ők már élni, lehetőleg jól élni akarnak! Trianonról – „hála” az egymást váltó oktatási rendszereinknek – talán nem is tudnak, vagy ha mégis, hát hidegen hagyja őket! Ne is álmodjon trianoni revízióról egy olyan ország, mely gyakorlatilag elüldözi a jövő generációját! És mit kap Hazájától a külföldre kényszerült gyerek: pl. Ő nem szavazhat levélben, neki egy „magyar” külképviseletre kell mennie, esetenként több száz kilométerre, ha élni akar a csak elvileg biztosított választójogával! Ha itthon marad? Naponta szembesül, a Fizess nevű párt politikájával, amit saját bőrén érez! Adózz, adózz és fizess mindenért! Lassan még a levegővételért is! Közben tudja, csak azért nyúlják le, mert már túl sokan az ő általa megtermelt pénzből gazdagodnak! Közben meg hallgathatja a sikerpropagandát, miközben külföldre ment társaihoz képest nyomorog! Legfeljebb 20 -25 év, és már senkinek sem fog fájni Trianon! Kihalnak! Kihalunk! És csak a még többségről beszéltem! Kérdezzenek meg néhány kisebbségi kátrányost a 2-3 millióból: Mi a véleménye Trianonról? Ne lepődjön meg, ha az a válasz jön: Dick, már ittam ilyet. Egész Jó!

Közben szótlanul tudomásul veszünk olyan törvényeket, mint ami most is készül! Lásd: http://www.parlament.hu/irom41/00707/00707.pdf  Tessék elolvasni a 2.§ (1) és (2) pontját! Ha a törvénytervezet elfogadásra kerül, amint az várható, a Btk.-t is módosítják, így később könnyen elképzelhető, hogy Marinénit aki egy kátyúban elesett, és az őt felsegítő szomszédasszonyát bilincsben viszik el, mert hangosan szidták a polgármestert! Jobb esetben csak pénzbüntetést kapnak, ezzel is adózva a Fizess nevű pártnak!

Tudják mikor lesz Trianon revíziója? Majd amikor a zsidó érdekek úgy kívánják! Csak magyarból lesz már akkor igen kevés…

Elnézést kérek a hosszú történelmi áttekintésért, de közel 100 év nagy idő!

Madarász László

Tovább

Orbán paródia

A (divat)diktátor

A fenti nyitóképet, már korábban a netten találtuk, de úgy gondoltuk, hogy a látvány orbitális túlzás, ezért nem is közöltük!

Tévedtünk…

 

Több internetes portál foglalkozott már azzal, hogy a „magyar” miniszterelnök a feltehetően új-hullámos divatnak „megfelelő” öltözéket viselt az Ausztriával kiegészült V4 –ek találkozóján, 2018 júniusában. Arra gondoltunk, hogy valami fotóshopról lehet szó, ezért egy kicsit kutakodtunk, míg végre Peter Pellegrini, az új szlovák miniszterelnök Facebook oldalán is megtaláltuk a kérdéses fotót:

A divatdiktátor Orbán 2018-06 hó

 

Tehát tévedésről, csalásról szó sincs! Középen tényleg – a köznyelv szerint -: a csúti törpe áll, borzalmas kinézettel és ugyanolyan jelzővel illethető öltönyszerűségben! Egyszerűen botrányos! Látszik, hogy a zakó – amit már régen kihízott – teljesen más színű, sőt más anyagból is készült, mint a legalább 2-3 számmal nagyobb nadrág! Ennek az embernek nincs pénze egy szabóra? Nem futja a kétmilliós fizetéséből, vagy abból a vagyonból, amit a strómanján – a nemzet gázszerelőjén – keresztül kiszipolyozott a néptől? Kérjen kölcsön vejétől Tiborcz Istvántól, aki volt cége, az Elios élén, köszönhetően az önkormányzatok pénzének, már jócskán meggazdagodott! (Erről az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF többet is tudna mondani!)

Mivel jóhiszeműek vagyunk, nem tudunk másra gondolni, mint arra, hogy a tárgyalások során az öltöny nadrágja, mely a zakóhoz hasonlóan igencsak szűk lehetett, szétrepedt és pótlására gyorsan improvizálni kellett! Az viszont kérdés marad, hogy a miniszterelnök miért nem visz magával két-három öltönyt ilyen fontos találkozó(k)ra, mikor láthatóan nagyon szeret zabálni, és véletlenül le is eheti magát ilyenkor?

Tessék mondani: nem álságos, hogy pont a második Orbán kormány vezette be az un. chipsadót (lásd a 2011 évi CIII. törvényt), állítólagosan az egészséges táplálkozásunk érdekében??? Idézek a törvényből: „Az Országgyűlés a népegészségügyileg nem hasznos élelmiszerek fogyasztásának visszaszorítása és az egészséges táplálkozás előmozdítása,… érdekében a népegészségügyi termékadó fizetésének a kötelezettségéről a következő törvényt alkotja:” Közben a „magyar” miniszterelnök 55 éves létére úgy néz ki, mint valami túlzottan elhízott, kiöregedett, már régen vágásérett, csüngő hasú mangalica, amit nyakon felül már születésekor meg is pirítottak!

A képen középen, Orbán Viktor, Magyarország első-számú vezetője, aki egyre inkább EU vezetői szerepére igyekszik törni! Ilyen alkattal és szereléssel közben világröhej tárgyát képezi! A fényképen jól látszik, hogy Orbán baloldalán álló két személy – közvetlen mellette Peter Pellegrini – majd megfullad a visszafojtott nevetéstől! Nem csoda…

Paul Wolfowitzot, a Világbank volt elnökét, aki lyukas zokniban ment be Törökországi látogatása során egy mecsetbe, a külföldi sajtó annak idején kínpadra vonta az ominózus eseményről készített fényképekkel. (Hamarosan nem is volt már a Világbank elnöke!)

Paul Wolfowitz, a Világbank volt elnöke

Orbán Viktor viszont nem fog lemondani! Ugyanilyen topisan fogja kivárni míg befagy a Duna! (Hunyadi Mátyást állítólag a Duna jegén választották meg királynak.)

És ezt a figurát „választotta” újra miniszterelnöknek a nép!

Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.” – szól a gróf Széchenyi Istvánnak tulajdonított idézet!

Persze az idézet mondanivalójából nem von le semmit sem, ha az talán nem Széchenyitől, hanem esetleg Joseph de Maistre (1753-1821) francia konzervatív-katolikus filozófustól származik! Ettől még teljességgel helytálló, főleg kis Hazánkban!!!

Admin

Tovább

Pásztor István VMSZ

A hazaáruló Pásztorék megszavazták a Délvidék elszakításának ünnepnappá tételét

November 25-ét nyilvánította a szerbiai Vajdaság napjának a vajdasági tartományi képviselőház kedden, a döntés a történelmi vonatkozások miatt több pártot is felháborított.

1918. november 25-én tartották meg azt a nagygyűlést Újvidéken, amelyen a szerbek, a bunyevácok és a más szláv nemzetiségek úgy döntöttek, hogy az addig Magyarországhoz tartozó Bácska, Bánság és Baranya a Szerb Királysághoz csatlakozik. A gyűlésen résztvevő 757 küldött közül csak egy volt magyar. Ez azt jelentette, hogy a határozatot voltaképpen az akkor kisebbségben lévő szerbség küldöttei szentesítették a többségi német és magyar lakosság megkérdezése nélkül, később pedig a trianoni diktátum erősítette meg. Az akkor még a lakosság egyharmadát kitevő szláv népesség mára már többségként él a területen. A Szerb Királyság a hozzá csatlakozott területekkel együtt 1918. december 1-jén Szerb-Horvát-Szlovén Királysággá alakult. Az elcsatolt területek a második világháború idején néhány évre visszakerültek Magyarországhoz, ám 1944-ben a bevonuló partizánseregek visszaszerezték ezeket a részeket. A kedden (2018.06.19.) megszavazott javaslatot a vajdasági tartományi kormány terjesztette az újvidéki képviselőház elé. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), valamint a vajdasági tartományi képviselőház elnöke keddi felszólalásában kijelentette: pártjának képviselői megszavazzák a javaslatot, vagyis a VMSZ hat képviselője támogatja az új ünnepnap kijelölését, mert szerinte egy ilyen sokszínű régió számára elfogadható, hogy minden nemzet kijelölhesse a maga nemzeti ünnepeit. A szabadkai Pannon RTV beszámolója szerint kifejtette: ez a sokszínűség nemcsak egymás szokásainak, illetve kultúrájának és vallásának elfogadásáról szól, hanem azt is el kell fogadni, hogy egy-egy történelmi dátum megítélése mást jelenthet a különböző nemzetiségek számára. “Másoknak is meg kell adnunk azt a jogot, hogy saját maguk határozzák meg a saját nemzeti identitásuk szempontjából fontos ünnepeket. Mi ezzel a döntéssel nem veszítünk semmit sem. A dátumok vonatkozásában kialakult meggyőződésünk és álláspontunk nem változik. Ezeket az álláspontokat ma is, és az elkövetkező időkben is, amikor ezek a megemlékezések lesznek, el fogjuk mondani. Ugyanakkor elfogadjuk azt is, hogy mások bizonyos dátumok vonatkozásában mást gondolnak” – fogalmazott Pásztor István. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) két képviselője viszont nemmel voksolt, mert – ahogyan Csonka Áron, a VMDK elnöke hétfői sajtótájékoztatóján elmondta – elfogadhatatlannak tartják a javaslatot, hiszen “ez olyan időkre és olyan dátumokra emlékeztet minket, magyarokat, amelyek nagyon sok negatívumot és vesszőfutást okoztak a délvidéki magyarságnak”. Hozzátette: a VMDK-nak nincs az ellen kifogása, hogy a Vajdaságnak legyen egy kijelölt ünnepnapja, de szerinte olyan dátumot kellene választani, amely nem tép fel történelmi sebeket. A javaslatot megszavazta a teljes vajdasági kormánykoalíció, vagyis a VMSZ mellett az országosan is a legerősebb politikai erőt képviselő Szerb Haladó Párt (SNS) és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS), valamint az annak listáján a parlamentbe bejutott más párthoz tartozó képviselők. A hat ellenzéki párt nemmel voksolt. A Szerb Radikális Párt (SRS) és a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) szerint a javaslat tartalma “nem felel meg a történelmi tényeknek”, a Demokrata Párt (DS) szerint pedig ezzel figyelmen kívül hagyják a Vajdaság “antifasiszta történelmét”, míg az Elég volt mozgalom azért ellenezte a javaslatot, mert szerinte alapvetően politikai döntés született, és nem vették figyelembe a kisebbségek érdekeit.
(MTI nyomán)
Forrás: Kuruc info
Admin: A VMSZ-t és azon belül annak vezetőjét Pásztor Istvánt a FIDESZ támogatja anyagilag és politikai síkon is, cserébe a FIDESZ melletti kiállásukért, melybe akár a választási csalás is belefér! Arról a Pásztor Istvánról van szó, akit 2014.05.06.-án – állítólagosan Gaudi-Nagy Tamás beszédének hatására – (szerintünk jogosan) – leköptek a Budapesti Kossuth téren! Részleteket, ítéletet lásd ITT.
(Ha valaki alaposabban megnézi a nyitóképen is látható Pásztor István külső jegyeit, talán láthatja: a nevezett személynek annyi köze van a magyarsághoz, mint a medúzáknak! Amúgy annyit is ér!)
Lásd egy Délvidéki születésű igaz magyar ember véleményét: ITT.

Tovább

VMSZ

A nemzetünket eláruló VMSZ is megszavazta a betelepítéseket!

A VMSZ (Vajdasági Magyar Szövetség) is megszavazta a betelepítéseket! Az ezer fős Martonosra már 300 koszovói roma lett betelepítve

Az ezerfős Martonos lakosságából mintegy 300-ra tehető már a koszovói roma betelepülők száma, ami a helyiek szerint aggodalomra ad okot, mivel nem hajlandóak asszimilálódni, illetve úgy viselkedni, ahogy az elvárható.

A helyiek már több ízben is nemtetszésüknek adtak hangot, mert azon felül, hogy úgy érzik, nem egyforma szabályok vonatkoznak rájuk és a betelepülőkre, sokszor nemcsak bosszúsággal, hanem félelemmel is tölti el őket a jelenlétük, ugyanis több inzultus elszenvedői is voltak a helyiek – írja a Magyar Szó.

– A helybeliek veszélyeztetve érzik magukat, és szeretnék, hogy a mindennapjaik a pár évvel ezelőtti kerékvágásba lendüljenek vissza, mert napjainkban a magán- és köztulajdonukat is féltik és gyermekeik, valamint saját jövőjükre is borúlátóan tekintenek. A bosszúság mindennapos Martonoson, a helybeliek azt szeretnék elérni, hogy a betelepülők, ha már nem hajlandóak beilleszkedni, álljanak tovább – olvasható az idézett írásban.

Falugyűlés Martonoson

Szerbiában Összesen 53 önkormányzat kapott pályázaton állami támogatást a Bosznia-Hercegovinából és Horvátországból érkezett menekültek lakhatásának megoldására irányuló regionális program keretében, és az elnyert pénzből összesen 899 ingatlant vásárolhatnak az önkormányzatok.

A projekt az EBESZ és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a támogatását is élvezi, anyagilag pedig Szerbia és az EU mellett az USA, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Dánia, Törökország, Luxemburg, Ciprus, Románia, Csehország, Szlovákia és az Orbán Viktor vezette Magyarország (!) támogatja

Történik mindez az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye (ETS No. 157) 16. cikkével ellentétben:

„A Felek tartózkodnak az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, amelyek a jelen Keretegyezménybe foglalt elvekből származnak.”

„A folyamatos betelepítések (nem csak, hogy ellenkeznek a nemzetközi joggal, de – B. A.) egyre több esetben kezdik érzékeltetni negatív hatásukat, több helyen például a romló közbiztonság formájában”, mint a konkrét esetben Martonoson (is).

– 2016. november 3-án a (magyarkanizsai – B. A.) hatalmi koalíció megszavazta az említett személyek betelepítésre vonatkozó 2019-ig érvényes programot.

Az ülésen a jelenlevőknek Dejan Pejak, a Magyar Mozgalom képviselője azt javasolta, hogy a helyiek fogjanak össze, és az ellenzéki képviselőkön keresztül a következő községi képviselő testületi ülésre adjanak be egy javaslatot, hogy az elfogadott programot helyezzék hatályon kívül. A helyeik nem értik, miért kell Martonosra telepíteni őket, úgy, hogy meg se kérdezték a helyieket, akiknek az élete kezd pokollá válni, félnek, rettegnek…

Mit tesz most a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Magyarkanizsán, ahol a hatalmi koalíciót 17 képviselővel a VMSZ (12 képviselője) és a Szerb Haladó Párt (SNS) (5 képviselője) alkotja?

Martonos, mi lesz veled?
Bozóki Antal

Forrás: Magyar megmaradásért (a delhir.info alapján)

Tovább

ion-coja

Jó, ha nem feledjük! – Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat, a zsidókat. Az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.

Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott. Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…

1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva, nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam (a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban, amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról.

Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).

Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeiket szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe van.

Hol van innen a híres zsidó szolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantropikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni. (49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később ellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…

Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve? Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha… Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal. Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nem kívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára. Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról. Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok… vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés: Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus!

A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával… Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?…

ION COJA

  1. december 22.

Eredeti :  Cine i-a trimis la Auschwitz pe cei 460.000 de evrei din Ungaria?

Forrás: NIF

Admin: Jó ha tudjuk:

– Ion Coja – román történész – nem a magyarok iránti szeretetéről híres! Éppen ezért érdekes a fenti írás.

– Dr. Feldmayer Péter – volt MAZSIHISZ elnök – korábbi megnyilatkozása az ügyben: „Sokat gondolkodok Stern Samuról, a vezetők felelősségéről, és arról, mi vette rá elődeimet, hogy a németek bevonulása után együttműködjenek velük, kiszolgálják őket.” „A zsidó tanács tagjai a gyilkos gépezet részeivé váltak, és nagymértékben elősegítették, hogy az emberek a gyilkosok valódi céljainak ismerete nélkül menjenek a gettóba és a halálba. Döntő szerepük volt abban, hogy a magyarországi zsidóság nagyobb része fegyelmezetten tett eleget a hatósági intézkedéseknek.

– John Keegan: The Atlas of the Second World War című művében közölt táblázatában – 1946 -os adatokra hivatkozva – a magyar zsidóság veszteségét 200 000 főre teszi. (Szemben a fentebb is említett 460 000 -rel!)

– Padányi Viktor tanulmánya (Néhány szó a zsidó katasztrófáról, A nagy tragédia – 1952) szerint: „Az 1945-ben bedobott 6 millió zsidó áldozat – grandiózus hazugság.” Padányi alapgondolatában megállapítja, hogy a 6 millió európai zsidó áldozatot kimutató kutatások mind tévesek, ellenben saját kutatásaiban „alig” tudott másfél millió zsidó halálánál többet felmutatni. (Ez a szám százalékos arányban nagyjából megfelel – az európai zsidó lakosság számarányát tekintve – a II. világháború okozta összes nemzeti veszteségeknek. Azaz százalékosan nem több azoknál!)

Tovább

thomas_piketty (640x427)

Magyarország külföldi tulajdonban van

A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön – Thomas Piketty a Makronómnak

Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában. A francia professzor, Thomas Piketty most kiszámolta, hogy hazánk vált az egyik leginkább külföldi tulajdonú gazdasággá a kilencvenes évek óta. Ez az oka annak, hogy Magyarországról sokkal több profit megy külföldre, mint bármely más közép-európai országból, és annál is több, mint amennyit az ország uniós támogatásként visszakap. A sztárközgazdász a Makronómnak nyilatkozott.

Bukott éltanuló, avagy Magyarország eladó

Egy pszichológiai kutatás szerint nem azok a diákok viszik a legtöbbre, akik jeles bizonyítvánnyal rendelkeznek, mert ők kevésbé tudnak fontossági sorrendet felállítani az életben. Magyarország sem tudott: éltanulónak számított a privatizáció során a közép-európai országok között és a lecke minden részét kritika, koncepció és hosszú távú karriertervek nélkül magolta be.

A külföldi tudás és technológia megtermékenyíti a szabad piacokat, a frigyből pedig innovációk és jólét születik a szocialista magyar ugaron – ismételgették a leckét a szocializmust elég jól, de a kapitalizmust még kevésbé ismerő közgazdászok.

Bár a nagymértékben központosított kelet-ázsiai országok piacnyitása csak fontolva haladt, a közép-európai országokban azonban mintegy öt év alatt privatizálták az állam piaci vagyonának több, mint ötven százalékát általában jóval a könyv szerinti érték alatt.

Ennek oka, hogy a döntéshozók – különösen hazánkban – általános csodaszerként, túlzott elvárásokkal tekintettek a privatizációra. Ez a kor szabadpiac-párti ideológiájának való megfelelési kényszerrel társulva a stratégiai szemlélet, a vízió és a szakértői kapacitások hiányával együtt oda vezetett, hogy a kritikus infrastruktúra külföldi befektetők kezébe került, a stratégiai befektetők leépítették a több évtizedes tudástőkét felhalmozó vállalatokat, a magyar cégek pedig elvesztették piacaikat

– írja György László Egyensúlyteremtés című könyvében.

Olyan országokban, amelyek határozott célokkal rendelkeztek, például meg kívánták védeni a munkahelyeket és állami tulajdonban igyekeztek tartani a stratégiai fontosságúnak tartott cégeket, a privatizáció sokkal mérsékeltebben haladt, sőt Lengyelországban meg is akadt, mert a kormányzat a neoliberális politikát követő magyar kormánnyal ellentétben szociális szempontokat is figyelembe vett és ebben a szakszervezetek támogatását is élvezte.

A külföldi tőke térségbeli térnyerését Thomas Piketty új cikke is megerősíti, mely szerint a nyugati befektetők fokozatosan megszerezték a posztszocialista gazdaságok állótőkéjének negyedét (a lakáspiacot is beleértve), a vállalatokat tekintve ötven százalékát, a legnagyobb cégek esetében pedig még többet.

Külföldi tulajdonú ország

A magyar cégek felvásárlása és az új, zöldmezős beruházások biztosították a magyar gazdaságnak a tőkét, a költségvetésnek pedig az óriási bevételeket. A magyar gazdaság megkezdte bekapcsolódását a világgazdaságba, alacsony bérű összeszerelő országként, már amikor nem zárták be végleg a külföldi tulajdonosok a velük együttműködő hazai szereplőktől megszerzett vállalatokat. A „hatékonyságnöveléshez” az állam is hozzájárult, bevételeit mindinkább az egymillió inaktivitásba vonuló dolgozó feltétel nélküli jövedelmeire költve.

Az elhibázott és túlzott, a külföldieket előnyben részesítő privatizáció súlyos következményekkel járt. A naiv hazai gazdaságpolitika még a közműcégeket is privatizálni kezdte, különböző külföldi vevők számára, hogy ne alakuljon ki monopólium a piacon. Mihályi Péter könyvéből azonban kiderül, hogy a Bayernwerk, a Ruhrgas vagy a Powergen olyan külföldi cégek, amelyek külön-külön jelentkeztek egy-egy magyar közműcégért, majd otthon, Németországban óriásfúziók révén egyesültek, és végül mégiscsak létrejött egy külföldi monopólium. A megszülető E.ON cégcsoport például a hazai áramszolgáltatásban 2007-re már 45 százalékos, a földgázkereskedelemben 28 százalékos részesedéssel rendelkezett.

A korábbi éltanuló ekkor sem eszmélt, mert a leckét félreértve azt hitte, hogy a piaci, külföldi monopólium sokkal jobb, mint a hazai, állami. Így végül az adósságvezérelt gazdasági növekedésnek is köszönhetően Magyarországon 2006-ban a nettó külföldi eszközök a GDP százhúsz százalékát tették ki, míg a többi közép-európai országban legfeljebb hatvanat (lásd a cikk végén). Épphogy alábbhagyott a gazdaság privatizációja, amikor már meg is kezdődött a kétezres évek eladósodási hulláma. Így hazánk vált az egyik legeladósodottabb országgá, de ennek nagy ára volt.

Nettó külföldi eszközök (vagyon) a GDP arányában

Nettó külföldi eszközök

Az egyik legfőbb egyensúlytalanság ma a külföldi és a hazai tőke egyensúlyának felborulása, amely szakpolitikaként elhibázott folyamat eredménye, de ideológiaként racionális és kifizetődő a gazdagabb országok részéről” – mondta erről György László, a Neumann János Egyetem docense. Felhívta a figyelmet, hogy „2009-2010 óta folyamatos a magyar gazdaságpolitika törekvése az egyensúly helyreállítására: a nettó külföldi vagyon aránya abszolút értékben csökkenő pályára állt és már elérte a 2001-es szintet, bár a cseh és szlovén értékekhez való felzárkózáshoz tovább kell növelni a hazai tulajdon arányát.

Nem véletlen tehát, hogy Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman közgazdászok a térség országait egyszerűen külföldi tulajdonú országoknak nevezik.

A gazdaság újraállamosításának mítosza
A visszavásárlásokkal kapcsolatban jelentős mozgástér áll még a gazdaságpolitika előtt, mivel bár a második Orbán-kormány több, mint kétszáz céget és 1600 milliárd forint értékű vagyont vásárolt vissza, államosítási kiadásai szerénynek mondhatóak a kilencvenes évek nagy privatizációs bevételeihez viszonyítva. Mihályi Péter könyve szerint a visszavásárlásokat egyébként „a korábbi kormánypárt, az MSZP is támogatta”. Szerinte „az is fontos megállapítás, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége jogi-közgazdasági értelemben nem is államosítás volt, hanem a korábbi tulajdonosok kivásárlása. Méghozzá olyan tranzakciók keretében, amelyeken inkább a Magyar Állam veszített“. Elmondható tehát, hogy a fejlett nyugati piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakításához – ami a kormány fő célja a privatizációval György László szerint – további erőfeszítésekre lehet szükség.

Külföldi tulajdonú gazdaság, külföldre áramló jövedelem

A hazai gazdasági szektor jelentős lépéshátrányba került és létrejött a duális gazdaság, amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen. Ez a piaci hatalom magyarázhatja, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest: a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként, azaz a bérarány e cégeknél alacsonyabb. „Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek” – mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.

A külföldi tulajdonú gazdaság ugyanis – még ha nagyobb növekedésre is lehet képes gazdasági fellendülések idején – a megtermelt jövedelmek egy részét is külföldi tulajdonúvá változtatja.

Nem csak a közműszektorokban, hanem egy másik stratégiai ágazatban, a bankszektorban is így történt ez. A privatizáció segítette a külföldi vállalatokat, hogy Lóránt Károly számítása szerint végül a piac nyolcvan százalékát megszerezzék. A privatizáció ugyanis épp olyan időszakot előzött meg, amikor nagy vállalati összeolvadások történtek a privatizált szektorokban, amelyekben így oligopol piacok alakultak ki – ami azt jelenti, hogy csupán néhány nagy cég uralja a piacot.

E cégek sokkal nagyobb hozamokat értek el hazánkban, mint anyaországaikban. A bankpiacot a külföldi cégek a magyar kormány segítségével hódították meg: a kormányzat és a bankok is jól jártak a magyar lakosság devizában való eladósodásra ösztönzésével.

A külföldi szereplők vagyonszerzésével megismétlődött az, ami az államszocializmus előtt is jellemző volt. Akkor német, francia, osztrák vagy éppen oszmán kézen koncentrálódott a magyarországi tőkeállomány jelentős része. Ez akkor is és most is azt eredményezi, hogy a statisztikailag mért egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint valójában. Csak a hazai szereplők közötti egyenlőtlenség alacsony, az országot elhagyó jövedelmeket a statisztika nem veszi figyelembe – tudhatjuk Filip Novokmet kutatásaiból.

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában

A külföldre áramló tőkejövedelem márpedig épp Magyarországon volt a legmagasabb a visegrádi országok között a kétezres évekig, körülbelül háromszorosa a többi országból kiáramló GDP-arányos tőkejövedelemnek. Tőkejövedelem alatt a tőketulajdonosok (többek között a vállalatot vagy épp ingatlant birtoklók) tulajdonlásból származó jövedelmét, például bérleti díjat vagy éppen profitot értjük.

Míg Lengyelországból 2002-ig évente a GDP közel egy százalékára rúgó profit és tőkejövedelem hagyta el az országot, addig hazánkban ez egyes években a hat százalékot is túllépte és tartósan, drasztikusan meghaladta a többi térségbeli országot, 3,8 és 6,4 százalék között ingadozva. A kiáramló tőkejövedelem aránya 1995 és 2007 között megduplázódott. Az arány növekedése minden visegrádi országban lejátszódott.

Piketty és Novokmet friss számításai szerint pedig nem csak a kilencvenes években, hanem 2005 és 2015 között is átlagosan Magyarországot hagyta el a legtöbb külföldi tőkejövedelem évente, nem csak a visegrádi országok között, hanem a közép-kelet-európai térségben is.

Eközben Szlovéniából vagy éppen Romániából átlagosan ennek kevesebb, mint a fele megy külföldre.

A francia közgazdász adatairól György László elmondta, hogy azok megerősítik azt a korábbi lengyel kutatást, amely „2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül“.

Nyugat-Európa Magyarország egyik legnagyobb haszonélvezője

Ha ilyen sok tőkejövedelem és profit hagyja el a térséget, akkor fontos kérdéssé válik, hogy mennyit kap vissza Magyarország piacainak megnyitásáért és a magyar szempontból elhibázott privatizációs modell következményeinek enyhítése érdekében.

Thomas Piketty számításai szerint 2010 és 2016 között a profitok és más tőkejövedelmek éves kiáramlása átlagosan a GDP 7,2 százalékát tette ki Magyarországon, tehát ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet. A közgazdász szerint ugyanebben az időszakban az uniótól hazánkba érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP négy százalékát.

(Magaspart. hu megjegyzése: Tehát mindent összeadva, több mint 3% az uniós tagságunkból származó vesztesége Magyarországnak! És ebbe úgy tűnik még nem számolták bele, pl. az elmaradó vámbevételeket sem!)

Az ábra alapján úgy tűnik, hogy Magyarország gazdasági értelemben az unió nettó befizetője, és felveti annak lehetőségét, hogy a legfejlettebb országok pedig nettó haszonélvezői.

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)

Piketty ábrájának érdeme, hogy teljes képet ad a Magyarország és külföld közötti kölcsönös jövedelemáramlásokról. Rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítményének elemzése nem lehetséges a beáramló forrásokat jelentősen meghaladó külföldre áramló profitok nélkül, amelyek a nemzeti jövedelem mellett a potenciális beruházásokat és a megtakarításokat csökkentik.

A kérdés tehát, hogy miként teljesítene a magyar gazdaság uniós források nélkül önmagában nézve nem csak tudományos fantasztikum, hanem megtévesztő is. Sőt nincs még egy ehhez foghatóan értelmetlen és valós tartalom nélküli, ám ennyiszer hangoztatott kérdés a magyar gazdasági közbeszédben. Magyarország ugyanis bonyolult gazdasági kapcsolatokban áll a fejlett világgal, amelynek van egy mérlege. Eszerint hazánk sokkal több jövedelmet termel a nyugat-európai országoknak, mint amit uniós támogatásként visszakap.

Míg a hazai közgazdászok „mérlegének” általában egy, Thomas Piketty mérlegének két serpenyője van, ezért képes kiegyensúlyozott képet adni a magyar gazdaságról.

Ezért alacsonyak a bérek

A magyar gazdaság külföldi tulajdonba adása miatt a magyarországi tőkejövedelmek egyre nagyobb része áramlik külföldre, ez pedig az alacsony fizetések mögötti okok egyike lehet. Több cikkünkben mutattunk rá, hogy a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban átlagosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy emiatt a közép-európai országokban kevésbé éri meg dolgozni, hiszen a létrehozott értékből a dolgozó kisebb részt kap, mint nyugati társa.

Erről kérdeztük meg a jövedelmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb szakértőjének számító Thomas Pikettyt. A közgazdász a Makronómnak elmondta, hogy  „az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn“.

A térség alacsony béraránya nagyon erős és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a külföldi tulajdonosok valóban magas hozamokat érnek el a kelet-európai országokban” – nyilatkozta Piketty. Hozzátette, hogy „emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el”.

Ez összhangban áll a Magyar Nemzeti Bank jelentésével, amely szerint a külföldi vállalatok alulfizetik a magyar munkaerőt.

A következmények pedig súlyosak, hiszen a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását.

Ráadásul a profit sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak, mint a támogatások, mivel utóbbi elszakadva a gazdasági szereplőktől bonyolult adminisztratív folyamatokon keresztül jut el a gazdaságba. És akkor a támogatások okozta ösztönzési problémákat (az úgynevezett holland kórt) még nem is említettük.

Az egyik fő európai törésvonal

Brüsszel, Párizs vagy Berlin nehezen érti meg, hogy miért nem mutatnak a keleti országok több hálát az uniós támogatások miatt. Ők viszont úgy látják, hogy a térség nyugati befektetéseinek megtérülése magas volt, az országokból külföldre áramló profit pedig jelentősen meghaladja az uniós támogatások mértékét” – mondta el Piketty legújabb cikkére utalva.

Írásában a szakértő egyébként amellett érvel, hogy a nyugati gazdasági hatalmak úgy tekintenek az egyenlőtlenségre, mintha az természetes lenne.

Eközben feltételezik, hogy a szabadkereskedelem a jólét méltányos elosztását eredményezi és úgy vélik, hogy ebből a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségből méltányossági alapon nagyvonalú támogatásokat adnak a lemaradóknak. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyrendszerek végtelenül bonyolultak, főleg egy az EU-hoz hasonlóan nagy politikai egységben, így a vagyoni viszonyok szabályozását nem lehet kizárólag a piac jóindulatára bízni.

Piketty reméli, hogy teljes szellemi és politikai megújulás következik Európában a 2018-as évben.

***​​

A szerző – Oláh Dániel – a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa, a Makronóm felelős szerkesztője.

További ábrák

Oroszország és általános

Forrás: Magyar megmaradásért

Admin: Címképünkön Thomas Piketty francia közgazdász, a Párizsi Közgazdasági Egyetem egyetemi tanára. 2002. -ben a legjobb francia közgazdász díját is elnyerte.2013-ban Piketty megnyerte a 45 év alatti közgazdások számára alapított Yrjö Jahnsson-díjat.

Egyes kiemelések a magaspart.hu szerkesztőitől származnak.

 

Tovább

Vatikáni Betlehem részlet

“Félelmetes és baljós” jel tűnt fel, amikor Ferenc meglátogatta a vatikáni botrányos betlehemet

Valóban jel azok számára, akik lelki szemeiket látásra használják.

A Vatikán “szexuálisan szuggesztív” betlehemi jászla aggasztó kapcsolatba hozható az olasz LGBT aktivistákkal c. írásunkban felvetődött a kérdés, hogy vajon mond-e valamit Ferenc pápa az idei vatikáni betlehemi jelenetről – amely egyértelmű főhajtás volt az LGBT lobbi felé – amikor az Újév első napján odalátogat? Ez a kis rövid cikk megadja a választ.

Természetesen nem szólt egy árva szót sem, hanem ehelyett megáldotta, és kuncogott egyet, amikor a förtelmes és szentségtörő betlehemért felelős néhány magas méltóság körbevezette.

És mégis történt valami baljóslatú és hátborzongató dolog azon az estén.

Pontosan akkor, amikor a pápa elhagyta a Szent Péter Bazilikát és odament a betlehemhez a Szent Péter térre, mintegy 500 sirályból álló civakodó madársereg röppent fel a bazilika mögül és kezdett körözni a betlehem fölött.

Ott rajzottak a betlehem fölött, pontosan annyi ideig vijjogtak és rikoltoztak, amíg a pápa a bazilikától a betlehemhez ért. Azután eltűntek a csaknem teleholdas éjszakai égen.

Sokan várták kíváncsian , mit fog szólni a pápa a betlehemhez. A Facebook letiltotta a betlehemi meztelen figura képét posztoló felhasználókat, és amikor a LifeSite kinyomozta, hogy az ötletgazda Montevergine-ből jött, abból a városból, amely szoros kapcsolatokat ápol az LGBT közösséggel, világossá vált a mocskos jelenet háttere.

Az atlétakülsejű meztelen figura látszólag a szegény embert jelentette, az irgalmasság hét testi cselekedete közül az egyiket (felöltöztetni a ruhátlant), további döbbenetes figura abban a jelenetben, amelynek normálisan a tisztaságot és az ártatlanságot kellett volna kifejeznie, egy lepedőbe burkolt hulla (elégetni a halottat) és egy lefejezettnek tűnő fej volt a vasrács mögött (meglátogatni a bebörtönözöttet).

Az, hogy a pápa nem szólt egy szót sem a betlehemről, amely még a téren posztoló olasz rendőrnek sem tetszett, és “különösnek” mondta, nem meglepő, mivel hetekkel korábban látta és jóváhagyta a tervet.

És a mindenféle szemetet eltakarító, rövid időre megjelenő sirályok sem számítanak újdonságnak a Szent Péter téren Ferenc pápasága alatt.

A környező téren és az oszlopsorok alatt a járókelők is döbbenve tapasztalják a rendszeres éjszakai zavart és romlást. A sirályok megszállják az Egyház központját és lecsapnak a szemétre, romhalmazt és szemetet hagyva maguk után a járdákon és az utcákon.

Ugyanis a hajléktalanoknak megengedett a boltívek és a gyalogjárdák között tanyázni, pontosan szemben a Szentszék sajtóirodájával. Gyakran berúgnak és rendbontóan viselkednek, időnként fenyegetik a bazilikát lefényképezni szándékozó turistákat.

A pápa törődése a szegényekkel és a hajléktalanokkal nem abban nyilvánul meg, hogy felemelné őket az utcáról, hanem ehelyett megteremtette a hajléktalan kultúrát a Vatikán körül.

Sokan “apokaliptikusnak” mondják ezt a nyomorúságos képet.

És ez az általános szemét és romhalmaz, a Vatikán fölött keringő vijjogó, rikoltozó madarak talán ennek a pápaságnak nagyon szimbolikus jelentését adják, azt, hogy az Egyházat a halál felé vezeti.

És miközben a – mind fizikai, mind erkölcsi – romlás és a hanyatlás folytatódik az Egyházban, igazán senki sem szólal fel az érdekében és nem siet a segítségére.

Forrás: Eucharisztikus Kongresszus

Admin: “Érthetetlen!” címen, mi is nemtetszésünket fejeztük ki a Vatikánban felállított “betlehemi” jelenet kapcsán. (A jelenetről készült fotó megtekinthető a hivatkozott oldalunkon.) A fenti cikkel teljes mértékben egyetértünk, ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt a párhuzamot, mely a vatikáni “Betlehem” egyik jelenetében (lásd: nyitókép) a katolikus esküvőre utal: “Pap: Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

Vagyis a mezítelen férfi és a mellette álló másik férfi közötti kapcsolatot a fehér lepel jelképezi, ami felfogható a katolikus esküvőn a pap által használt stólának is! Kizárt dolog, hogy a jelenet terveit látva a pápának ez nem tűnt fel! Vagyis nekünk az jön le, hogy Ferenc pápa a homoszexuális esküvők elfogadtatására, megáldására készül!

Tovább

György Attila író

A kereszt

Hát, ezt is megértük. Úgy suhant el kétezer év, mint egy könnyű, 

tavaszi szellő. Mondjuk, ahol én élek, konok, kemény, fafejű székelyek
között: a szellő hóvihar. Európában már nem divatos, nem korrekt, nem
halálfüle, direkt nem mondom, hogy nem “píszí”, nem. A lényeg: a
kereszt ma már sértő. Még egyszer leírom: a kereszt sértő.
Harmadszorra is: a kereszt sértő.

Melyik Európának? Amelyik az általunk ismert civilizált világot teremtette?
A felfedező, bátor, harcos Európának? A reformátoroknak? A
reneszánsznak? Hagyjuk is. Nem. Ez egy másik világ. Szomorúan, tényleg
szomorúan, de hagyjuk meghalni azt a világot, ahol harmadik nemet
vezetnek be az anyakönyvekbe, ahol minden lehetsz, csak keresztény
nem, közben Heidelbergben üvölt a müezzin, Göteborgban már nincs külön
férfi és női illemhely, és Németországban állatbordélyok nyílnak.

Néha-néha, úgy naponta kétszer történik egy terrorcselekmény, pár száz
ember meghal, már el sem éri az ingerküszöbünket. Napi hír. De a
kereszt… Igen, azt le kell venni, a fene sem érti miért, tényleg
megbolondult a világ? Igen, megbolondult. A kereszt amúgy nem a
muszlimokat sérti. Erre hivatkoznak, de soha, egyetlen vezető mollát,
ajatollahot, bárkit nem hallottam erről így nyilatkozni. Szerintük is
a Könyv emberei vagyunk, békességben élünk, Insalláh.
Nem. A kereszt másokat sért. Nem tudom megnevezni, nem is akarom. Ki
tudná ma már, ki ácsolta Jézusnak a keresztet? Fátylat rá. De a
keresztre nem. Nem vagyok vallásos ember, katolikus létemre legalább
tíz éve nem gyóntam. Feleségem unitárius. Nem járok templomba, ahogyan
errefelé mondják: romlott katolikus vagyok. De a kereszt, az szent.
Mert jelkép, mert hozzám tartozik, akkor is, ha éppen sztoikus vagyok,
buddhista, alijázott magyar, libanoni vagy kínai adventista.

Ez jelkép.
A kereszt régebbi, mint a kereszténység, már a kőkorszaki barlangokban
jelen van, mint a négybe osztott mindenség, lehet horgokat rakni rá,
lehet kettős kereszt, lehet hármas, lehet jeruzsálemi: de kereszt.
Ennek az Európának a jelképe. Amit mi szeretnénk annak hinni: de nem.
Csak mi vagyunk Európa, itt, a kicsi kisbetűs európa közepén, kicsi
országok, kicsi falukkal, karcsú templomokkal és erődtemplomokkal, de
a tornyon ott a kereszt.
Amúgy a lakóházaknál is. Mert megvéd.. Villámlástól, istennyilától és
ettől az őrülettől is. Amikor már az is bűn lassan, ha az ember
keresztbe teszi a lábát. Keresztbe teszi a kezét. Keresztet már csak
az vet harangszókor, aki teljesen elvetemült európai kövület. Ilyenkor
köszönünk egymásnak. Kenyérre még a rendes ember keresztet rajzol,
mielőtt megszegi.
Igen, ez Európa. A Kereszt. Viseljük. És nem engedjük levenni, mert a
mi terhünk.

György Attila – csíkszeredai író

Admin:

– Nyitóképen a szerző.

– Köszönjük olvasónknak az elküldött írást!

Tovább

Vatikáni jászól

Érthetetlen!

A Vatikán főterén, a Szent Péter bazilika előtt az alábbi karácsonyi jászlat állították fel “gondos” kezek:

 

71208004. Ciudad del Vaticano, 8 Dic. 2017 (Notimex-Andrés Beltramo).- Al ritmo de villancicos como “Venid adoremos” y con el recitado de algunos poemas, se iluminó el árbol de Navidad gigante y el nacimiento de tamaño natural, ambos colocados en el centro de la Plaza de San Pedro. NOTIMEX/FOTO/ANDRÉS BELTRAMO/COR/REL/NAVIDAD17

A kép kattintással nagyítható!

Jól láthatóan a jászolból elmaradtak a bárányok, egyéb állatok. Ez még nem lenne baj, de mit keres az éppen megszületett Jézus közelében egy mezítelen férfi? Mit akart ezzel a Vatikán, vagy a Pápa maga, kifejezni? (És akkor még nem is beszéltünk a kép jobb sarkában feltűnő halott személyről!)

És vajon miért köti össze egy lepel, a mezítelen férfit és a mellette álló sárga nadrágos férfi csuklóját?

Ha megfigyeljük, nem az újszülött Jézus van a jelenet középpontjában, hanem a mezítelen férfi és “barátja” (?), akik valójában uralják az egész beállítást!

Mi ez? A sötétség jászla? Van ennél még lejjebb?

A letakart halott személy a Katolikus egyház jövőjét jelképezi talán?

Ha valaki tudja a válasz, kérjük írja meg!

(Nagyobb kép: ITT!)

Köszönjük olvasónknak az elküldött anyagot!

Admin

Tovább