ion-coja

Jó, ha nem feledjük! – Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?

Éveken át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat, a zsidókat. Az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos történelemtudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak egy durva megsemmisítésnek voltak alávetve.

Maga Winston Churchill is beszélt erről a magyar történelmi eseményről, mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990 előtt íródott. Ezt a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra, kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a németek, mondhatnám!… Hanem a zsidók!

Viszont hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is, amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem, Isten őrizz!, románok…

1990 után, mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva, nem akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában. Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól ismert magyar vádak! Ismétlem: megalapozatlanok! Kitaláltak vagy legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.

Pontosítom, hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A döntés a legmagasabb szintű zsidó kezdeményezésre született: a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!

Állításom alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című munkájának adatait használtam (a romániai kiadás címe: Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a témával kapcsolatban, amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele Kogaionului című írás 77-79 oldaláról.

Roger Garaudytól megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak ne legyenek a terhére (47-ik oldal). Még 1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit (ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a nácik által elűzött zsidók problémája, akiket a cionisták nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrínából ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az oldal). Más cionista doktrínák szövegei sokkal kifejezettebbek, embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.

Íme, mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk, akinek szüksége van anélkül, hogy figyelembe vennők az egyének jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből, akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó, aki teher lesz az országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell mentenünk azt a 10.000-et, a kívül maradt millió elkeseredett kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal).

Tehát a 10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők érdekeiket szolgálta!

A fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.

Még megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki, nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a kinyilatkoztatások szintjén, hanem nagyon is konkrét és reális következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy esetleg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó szenvedést sirató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak ezen a szinten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek kimondottan gyilkos, emberirtó szerepe van.

Hol van innen a híres zsidó szolidaritás? Miért nem működött? Az emberi szolidaritásról nem is merek beszélni!

Egyébként ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt: Egy egyszerű filantropikus mentése a németországi zsidóknak csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy a mentés esélyei annál kisebbek, minél nagyobb a katasztrófa. A németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek Palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni. Ezek tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve, mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés (48.oldal).

Robert Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elítélek. Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását és álnokságát, akik ma siratják azokat az áldozatokat, akiket nem akartak megmenteni. (49.oldal).

Megjegyzendő mondat: azoknak a csalását, akik siratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem akartak megmenteni!

Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel…

Egyre világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz, nemzeti érzelmek hiányával, és amely nem mutatott tiszteletet semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat millió?…A híres hat millió?

Jegyzet:  A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd, hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrína szövegeiből levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!

Egyelőre csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később ellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek, tanultabbak…

Milyen helyzetben voltak a magyarországi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve? Ők arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások idején vagy más lojalitási teszteken. Megkockáztatom azt állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a komfortját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és ott mindent kezdjen elölről. A zsidók is emberek! Hős és vértanú nép nem létezett soha… Csupán a cionista doktrína követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen…

Megállapíthatjuk, hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak, hogy a Szentföldre lépjenek?

Idézek tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal. Tehát nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag, amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották (egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg, kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű, hasznavehetetlen és nem kívánatos, az marad a nácik rendelkezésére. Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új Izrael állam első elnöke: azt a kisebbséget, amelyet meg lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista projektnek megfelelően (44.oldal).

Tehát a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú kisebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző táborok gondjára. Nota bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis (kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal való kollaborálásért ítéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt 1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi haláltáborokba való szállításról. Halevi bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek (44.oldal).

Kegyetlen mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a gyilkosságok… vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.

Néhány tisztázó kérdés: Az  Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684 névvel?

Ha a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944 tavaszán?

Rögzítsük még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva, akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték, amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelyezésről van szó, a cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat, egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.

Évekkel előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem, vissza kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom, csak másnak kell címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus!

A cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért, akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők jóváhagyásával… Sőt a cionisták közreműködésével! Mert ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől származik. Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet, amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.

Post scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a népirtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak megfelelően! Mert ez az igazság lényege.

És egy utolsó kérdés: Az átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó, úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?…

ION COJA

  1. december 22.

Eredeti :  Cine i-a trimis la Auschwitz pe cei 460.000 de evrei din Ungaria?

Forrás: NIF

Admin: Jó ha tudjuk:

– Ion Coja – román történész – nem a magyarok iránti szeretetéről híres! Éppen ezért érdekes a fenti írás.

– Dr. Feldmayer Péter – volt MAZSIHISZ elnök – korábbi megnyilatkozása az ügyben: „Sokat gondolkodok Stern Samuról, a vezetők felelősségéről, és arról, mi vette rá elődeimet, hogy a németek bevonulása után együttműködjenek velük, kiszolgálják őket.” „A zsidó tanács tagjai a gyilkos gépezet részeivé váltak, és nagymértékben elősegítették, hogy az emberek a gyilkosok valódi céljainak ismerete nélkül menjenek a gettóba és a halálba. Döntő szerepük volt abban, hogy a magyarországi zsidóság nagyobb része fegyelmezetten tett eleget a hatósági intézkedéseknek.

– John Keegan: The Atlas of the Second World War című művében közölt táblázatában – 1946 -os adatokra hivatkozva – a magyar zsidóság veszteségét 200 000 főre teszi. (Szemben a fentebb is említett 460 000 -rel!)

– Padányi Viktor tanulmánya (Néhány szó a zsidó katasztrófáról, A nagy tragédia – 1952) szerint: „Az 1945-ben bedobott 6 millió zsidó áldozat – grandiózus hazugság.” Padányi alapgondolatában megállapítja, hogy a 6 millió európai zsidó áldozatot kimutató kutatások mind tévesek, ellenben saját kutatásaiban „alig” tudott másfél millió zsidó halálánál többet felmutatni. (Ez a szám százalékos arányban nagyjából megfelel – az európai zsidó lakosság számarányát tekintve – a II. világháború okozta összes nemzeti veszteségeknek. Azaz százalékosan nem több azoknál!)

Tovább

thomas_piketty (640x427)

Magyarország külföldi tulajdonban van

A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön – Thomas Piketty a Makronómnak

Nem igaz, hogy Magyarország óriási adományokat kap az uniótól támogatások formájában. A francia professzor, Thomas Piketty most kiszámolta, hogy hazánk vált az egyik leginkább külföldi tulajdonú gazdasággá a kilencvenes évek óta. Ez az oka annak, hogy Magyarországról sokkal több profit megy külföldre, mint bármely más közép-európai országból, és annál is több, mint amennyit az ország uniós támogatásként visszakap. A sztárközgazdász a Makronómnak nyilatkozott.

Bukott éltanuló, avagy Magyarország eladó

Egy pszichológiai kutatás szerint nem azok a diákok viszik a legtöbbre, akik jeles bizonyítvánnyal rendelkeznek, mert ők kevésbé tudnak fontossági sorrendet felállítani az életben. Magyarország sem tudott: éltanulónak számított a privatizáció során a közép-európai országok között és a lecke minden részét kritika, koncepció és hosszú távú karriertervek nélkül magolta be.

A külföldi tudás és technológia megtermékenyíti a szabad piacokat, a frigyből pedig innovációk és jólét születik a szocialista magyar ugaron – ismételgették a leckét a szocializmust elég jól, de a kapitalizmust még kevésbé ismerő közgazdászok.

Bár a nagymértékben központosított kelet-ázsiai országok piacnyitása csak fontolva haladt, a közép-európai országokban azonban mintegy öt év alatt privatizálták az állam piaci vagyonának több, mint ötven százalékát általában jóval a könyv szerinti érték alatt.

Ennek oka, hogy a döntéshozók – különösen hazánkban – általános csodaszerként, túlzott elvárásokkal tekintettek a privatizációra. Ez a kor szabadpiac-párti ideológiájának való megfelelési kényszerrel társulva a stratégiai szemlélet, a vízió és a szakértői kapacitások hiányával együtt oda vezetett, hogy a kritikus infrastruktúra külföldi befektetők kezébe került, a stratégiai befektetők leépítették a több évtizedes tudástőkét felhalmozó vállalatokat, a magyar cégek pedig elvesztették piacaikat

– írja György László Egyensúlyteremtés című könyvében.

Olyan országokban, amelyek határozott célokkal rendelkeztek, például meg kívánták védeni a munkahelyeket és állami tulajdonban igyekeztek tartani a stratégiai fontosságúnak tartott cégeket, a privatizáció sokkal mérsékeltebben haladt, sőt Lengyelországban meg is akadt, mert a kormányzat a neoliberális politikát követő magyar kormánnyal ellentétben szociális szempontokat is figyelembe vett és ebben a szakszervezetek támogatását is élvezte.

A külföldi tőke térségbeli térnyerését Thomas Piketty új cikke is megerősíti, mely szerint a nyugati befektetők fokozatosan megszerezték a posztszocialista gazdaságok állótőkéjének negyedét (a lakáspiacot is beleértve), a vállalatokat tekintve ötven százalékát, a legnagyobb cégek esetében pedig még többet.

Külföldi tulajdonú ország

A magyar cégek felvásárlása és az új, zöldmezős beruházások biztosították a magyar gazdaságnak a tőkét, a költségvetésnek pedig az óriási bevételeket. A magyar gazdaság megkezdte bekapcsolódását a világgazdaságba, alacsony bérű összeszerelő országként, már amikor nem zárták be végleg a külföldi tulajdonosok a velük együttműködő hazai szereplőktől megszerzett vállalatokat. A „hatékonyságnöveléshez” az állam is hozzájárult, bevételeit mindinkább az egymillió inaktivitásba vonuló dolgozó feltétel nélküli jövedelmeire költve.

Az elhibázott és túlzott, a külföldieket előnyben részesítő privatizáció súlyos következményekkel járt. A naiv hazai gazdaságpolitika még a közműcégeket is privatizálni kezdte, különböző külföldi vevők számára, hogy ne alakuljon ki monopólium a piacon. Mihályi Péter könyvéből azonban kiderül, hogy a Bayernwerk, a Ruhrgas vagy a Powergen olyan külföldi cégek, amelyek külön-külön jelentkeztek egy-egy magyar közműcégért, majd otthon, Németországban óriásfúziók révén egyesültek, és végül mégiscsak létrejött egy külföldi monopólium. A megszülető E.ON cégcsoport például a hazai áramszolgáltatásban 2007-re már 45 százalékos, a földgázkereskedelemben 28 százalékos részesedéssel rendelkezett.

A korábbi éltanuló ekkor sem eszmélt, mert a leckét félreértve azt hitte, hogy a piaci, külföldi monopólium sokkal jobb, mint a hazai, állami. Így végül az adósságvezérelt gazdasági növekedésnek is köszönhetően Magyarországon 2006-ban a nettó külföldi eszközök a GDP százhúsz százalékát tették ki, míg a többi közép-európai országban legfeljebb hatvanat (lásd a cikk végén). Épphogy alábbhagyott a gazdaság privatizációja, amikor már meg is kezdődött a kétezres évek eladósodási hulláma. Így hazánk vált az egyik legeladósodottabb országgá, de ennek nagy ára volt.

Nettó külföldi eszközök (vagyon) a GDP arányában

Nettó külföldi eszközök

Az egyik legfőbb egyensúlytalanság ma a külföldi és a hazai tőke egyensúlyának felborulása, amely szakpolitikaként elhibázott folyamat eredménye, de ideológiaként racionális és kifizetődő a gazdagabb országok részéről” – mondta erről György László, a Neumann János Egyetem docense. Felhívta a figyelmet, hogy „2009-2010 óta folyamatos a magyar gazdaságpolitika törekvése az egyensúly helyreállítására: a nettó külföldi vagyon aránya abszolút értékben csökkenő pályára állt és már elérte a 2001-es szintet, bár a cseh és szlovén értékekhez való felzárkózáshoz tovább kell növelni a hazai tulajdon arányát.

Nem véletlen tehát, hogy Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman közgazdászok a térség országait egyszerűen külföldi tulajdonú országoknak nevezik.

A gazdaság újraállamosításának mítosza
A visszavásárlásokkal kapcsolatban jelentős mozgástér áll még a gazdaságpolitika előtt, mivel bár a második Orbán-kormány több, mint kétszáz céget és 1600 milliárd forint értékű vagyont vásárolt vissza, államosítási kiadásai szerénynek mondhatóak a kilencvenes évek nagy privatizációs bevételeihez viszonyítva. Mihályi Péter könyve szerint a visszavásárlásokat egyébként „a korábbi kormánypárt, az MSZP is támogatta”. Szerinte „az is fontos megállapítás, hogy a tranzakciók túlnyomó többsége jogi-közgazdasági értelemben nem is államosítás volt, hanem a korábbi tulajdonosok kivásárlása. Méghozzá olyan tranzakciók keretében, amelyeken inkább a Magyar Állam veszített“. Elmondható tehát, hogy a fejlett nyugati piacgazdaságokra jellemző tulajdonosi szerkezet kialakításához – ami a kormány fő célja a privatizációval György László szerint – további erőfeszítésekre lehet szükség.

Külföldi tulajdonú gazdaság, külföldre áramló jövedelem

A hazai gazdasági szektor jelentős lépéshátrányba került és létrejött a duális gazdaság, amelyben egy nagyon versenyképes multinacionális szektor ural akár teljes iparágakat, vagy válik a legfőbb foglalkoztatóvá több településen. Ez a piaci hatalom magyarázhatja, hogy a külföldi vállalatok alulfizetik a dolgozóikat a magyar cégekhez képest: a megtermelt jövedelemből kisebb hányadot fizetnek ki bérként, azaz a bérarány e cégeknél alacsonyabb. „Ha a külföldi és hazai tulajdon aránya felborul, akkor a tőke és a munkajövedelem elosztásának aránytalanságai is növekedhetnek” – mondta erről György László, a Századvég vezető közgazdásza.

A külföldi tulajdonú gazdaság ugyanis – még ha nagyobb növekedésre is lehet képes gazdasági fellendülések idején – a megtermelt jövedelmek egy részét is külföldi tulajdonúvá változtatja.

Nem csak a közműszektorokban, hanem egy másik stratégiai ágazatban, a bankszektorban is így történt ez. A privatizáció segítette a külföldi vállalatokat, hogy Lóránt Károly számítása szerint végül a piac nyolcvan százalékát megszerezzék. A privatizáció ugyanis épp olyan időszakot előzött meg, amikor nagy vállalati összeolvadások történtek a privatizált szektorokban, amelyekben így oligopol piacok alakultak ki – ami azt jelenti, hogy csupán néhány nagy cég uralja a piacot.

E cégek sokkal nagyobb hozamokat értek el hazánkban, mint anyaországaikban. A bankpiacot a külföldi cégek a magyar kormány segítségével hódították meg: a kormányzat és a bankok is jól jártak a magyar lakosság devizában való eladósodásra ösztönzésével.

A külföldi szereplők vagyonszerzésével megismétlődött az, ami az államszocializmus előtt is jellemző volt. Akkor német, francia, osztrák vagy éppen oszmán kézen koncentrálódott a magyarországi tőkeállomány jelentős része. Ez akkor is és most is azt eredményezi, hogy a statisztikailag mért egyenlőtlenségek alacsonyabbak, mint valójában. Csak a hazai szereplők közötti egyenlőtlenség alacsony, az országot elhagyó jövedelmeket a statisztika nem veszi figyelembe – tudhatjuk Filip Novokmet kutatásaiból.

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában

Nettó külföldi tőkejövedelem a GDP arányában

A külföldre áramló tőkejövedelem márpedig épp Magyarországon volt a legmagasabb a visegrádi országok között a kétezres évekig, körülbelül háromszorosa a többi országból kiáramló GDP-arányos tőkejövedelemnek. Tőkejövedelem alatt a tőketulajdonosok (többek között a vállalatot vagy épp ingatlant birtoklók) tulajdonlásból származó jövedelmét, például bérleti díjat vagy éppen profitot értjük.

Míg Lengyelországból 2002-ig évente a GDP közel egy százalékára rúgó profit és tőkejövedelem hagyta el az országot, addig hazánkban ez egyes években a hat százalékot is túllépte és tartósan, drasztikusan meghaladta a többi térségbeli országot, 3,8 és 6,4 százalék között ingadozva. A kiáramló tőkejövedelem aránya 1995 és 2007 között megduplázódott. Az arány növekedése minden visegrádi országban lejátszódott.

Piketty és Novokmet friss számításai szerint pedig nem csak a kilencvenes években, hanem 2005 és 2015 között is átlagosan Magyarországot hagyta el a legtöbb külföldi tőkejövedelem évente, nem csak a visegrádi országok között, hanem a közép-kelet-európai térségben is.

Eközben Szlovéniából vagy éppen Romániából átlagosan ennek kevesebb, mint a fele megy külföldre.

A francia közgazdász adatairól György László elmondta, hogy azok megerősítik azt a korábbi lengyel kutatást, amely „2012 körül megmutatta, hogy az uniós források több, mint fele végül visszaáramlik a nyugati országokba. Így az uniós támogatások nagy részben a nyugati nagyvállalatoknak nyújtott közvetett támogatásnak tekinthetők, a közép-európai országokon keresztül“.

Nyugat-Európa Magyarország egyik legnagyobb haszonélvezője

Ha ilyen sok tőkejövedelem és profit hagyja el a térséget, akkor fontos kérdéssé válik, hogy mennyit kap vissza Magyarország piacainak megnyitásáért és a magyar szempontból elhibázott privatizációs modell következményeinek enyhítése érdekében.

Thomas Piketty számításai szerint 2010 és 2016 között a profitok és más tőkejövedelmek éves kiáramlása átlagosan a GDP 7,2 százalékát tette ki Magyarországon, tehát ennyivel csökkentette a külföldi tulajdonú gazdaság a nemzeti jövedelmet. A közgazdász szerint ugyanebben az időszakban az uniótól hazánkba érkező éves nettó támogatások átlagosan épphogy elérték a magyar GDP négy százalékát.

(Magaspart. hu megjegyzése: Tehát mindent összeadva, több mint 3% az uniós tagságunkból származó vesztesége Magyarországnak! És ebbe úgy tűnik még nem számolták bele, pl. az elmaradó vámbevételeket sem!)

Az ábra alapján úgy tűnik, hogy Magyarország gazdasági értelemben az unió nettó befizetője, és felveti annak lehetőségét, hogy a legfejlettebb országok pedig nettó haszonélvezői.

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)

Beáramló és kiáramló jövedelmek Közép-Európában (GDP százalékában, éves átlag, 2010-2016)

Piketty ábrájának érdeme, hogy teljes képet ad a Magyarország és külföld közötti kölcsönös jövedelemáramlásokról. Rámutat, hogy a magyar gazdaság teljesítményének elemzése nem lehetséges a beáramló forrásokat jelentősen meghaladó külföldre áramló profitok nélkül, amelyek a nemzeti jövedelem mellett a potenciális beruházásokat és a megtakarításokat csökkentik.

A kérdés tehát, hogy miként teljesítene a magyar gazdaság uniós források nélkül önmagában nézve nem csak tudományos fantasztikum, hanem megtévesztő is. Sőt nincs még egy ehhez foghatóan értelmetlen és valós tartalom nélküli, ám ennyiszer hangoztatott kérdés a magyar gazdasági közbeszédben. Magyarország ugyanis bonyolult gazdasági kapcsolatokban áll a fejlett világgal, amelynek van egy mérlege. Eszerint hazánk sokkal több jövedelmet termel a nyugat-európai országoknak, mint amit uniós támogatásként visszakap.

Míg a hazai közgazdászok „mérlegének” általában egy, Thomas Piketty mérlegének két serpenyője van, ezért képes kiegyensúlyozott képet adni a magyar gazdaságról.

Ezért alacsonyak a bérek

A magyar gazdaság külföldi tulajdonba adása miatt a magyarországi tőkejövedelmek egyre nagyobb része áramlik külföldre, ez pedig az alacsony fizetések mögötti okok egyike lehet. Több cikkünkben mutattunk rá, hogy a magyar munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből a visegrádi országokban átlagosan tíz százalékponttal alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban. Egyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy emiatt a közép-európai országokban kevésbé éri meg dolgozni, hiszen a létrehozott értékből a dolgozó kisebb részt kap, mint nyugati társa.

Erről kérdeztük meg a jövedelmi egyenlőtlenségek egyik legfontosabb szakértőjének számító Thomas Pikettyt. A közgazdász a Makronómnak elmondta, hogy  „az alacsony bérarány és a külföldi tulajdonosok jövedelmei között valóban összefüggés állhat fenn“.

A térség alacsony béraránya nagyon erős és szemléletes bizonyítéka annak, hogy a külföldi tulajdonosok valóban magas hozamokat érnek el a kelet-európai országokban” – nyilatkozta Piketty. Hozzátette, hogy „emiatt nem csodálkozhatunk azon, hogy a kelet-európai politikusok gyakran hivatkoznak arra, hogy a külföldi befektetők a piaci erejüket arra használják, hogy alacsonyan tartsák a béreket, és így extraprofitot érjenek el”.

Ez összhangban áll a Magyar Nemzeti Bank jelentésével, amely szerint a külföldi vállalatok alulfizetik a magyar munkaerőt.

A következmények pedig súlyosak, hiszen a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenség akadályozza az innovációt, a vállalkozásokat és egy olyan rossz egyensúlyt tart fenn, amelyben a magasabb adók, az alacsony bérek, a magas adóelkerülés és a rossz minőségű közszolgáltatások megnehezítik a kormányzatnak a szegénység felszámolását.

Ráadásul a profit sokkal jobb forrása lehet a beruházásoknak, mint a támogatások, mivel utóbbi elszakadva a gazdasági szereplőktől bonyolult adminisztratív folyamatokon keresztül jut el a gazdaságba. És akkor a támogatások okozta ösztönzési problémákat (az úgynevezett holland kórt) még nem is említettük.

Az egyik fő európai törésvonal

Brüsszel, Párizs vagy Berlin nehezen érti meg, hogy miért nem mutatnak a keleti országok több hálát az uniós támogatások miatt. Ők viszont úgy látják, hogy a térség nyugati befektetéseinek megtérülése magas volt, az országokból külföldre áramló profit pedig jelentősen meghaladja az uniós támogatások mértékét” – mondta el Piketty legújabb cikkére utalva.

Írásában a szakértő egyébként amellett érvel, hogy a nyugati gazdasági hatalmak úgy tekintenek az egyenlőtlenségre, mintha az természetes lenne.

Eközben feltételezik, hogy a szabadkereskedelem a jólét méltányos elosztását eredményezi és úgy vélik, hogy ebből a természetes módon létrejövő egyenlőtlenségből méltányossági alapon nagyvonalú támogatásokat adnak a lemaradóknak. Azonban a jövedelmi és vagyoni viszonyrendszerek végtelenül bonyolultak, főleg egy az EU-hoz hasonlóan nagy politikai egységben, így a vagyoni viszonyok szabályozását nem lehet kizárólag a piac jóindulatára bízni.

Piketty reméli, hogy teljes szellemi és politikai megújulás következik Európában a 2018-as évben.

***​​

A szerző – Oláh Dániel – a Neumann János Egyetem tudományos munkatársa, a Makronóm felelős szerkesztője.

További ábrák

Oroszország és általános

Forrás: Magyar megmaradásért

Admin: Címképünkön Thomas Piketty francia közgazdász, a Párizsi Közgazdasági Egyetem egyetemi tanára. 2002. -ben a legjobb francia közgazdász díját is elnyerte.2013-ban Piketty megnyerte a 45 év alatti közgazdások számára alapított Yrjö Jahnsson-díjat.

Egyes kiemelések a magaspart.hu szerkesztőitől származnak.

 

Tovább

Vatikáni Betlehem részlet

“Félelmetes és baljós” jel tűnt fel, amikor Ferenc meglátogatta a vatikáni botrányos betlehemet

Valóban jel azok számára, akik lelki szemeiket látásra használják.

A Vatikán “szexuálisan szuggesztív” betlehemi jászla aggasztó kapcsolatba hozható az olasz LGBT aktivistákkal c. írásunkban felvetődött a kérdés, hogy vajon mond-e valamit Ferenc pápa az idei vatikáni betlehemi jelenetről – amely egyértelmű főhajtás volt az LGBT lobbi felé – amikor az Újév első napján odalátogat? Ez a kis rövid cikk megadja a választ.

Természetesen nem szólt egy árva szót sem, hanem ehelyett megáldotta, és kuncogott egyet, amikor a förtelmes és szentségtörő betlehemért felelős néhány magas méltóság körbevezette.

És mégis történt valami baljóslatú és hátborzongató dolog azon az estén.

Pontosan akkor, amikor a pápa elhagyta a Szent Péter Bazilikát és odament a betlehemhez a Szent Péter térre, mintegy 500 sirályból álló civakodó madársereg röppent fel a bazilika mögül és kezdett körözni a betlehem fölött.

Ott rajzottak a betlehem fölött, pontosan annyi ideig vijjogtak és rikoltoztak, amíg a pápa a bazilikától a betlehemhez ért. Azután eltűntek a csaknem teleholdas éjszakai égen.

Sokan várták kíváncsian , mit fog szólni a pápa a betlehemhez. A Facebook letiltotta a betlehemi meztelen figura képét posztoló felhasználókat, és amikor a LifeSite kinyomozta, hogy az ötletgazda Montevergine-ből jött, abból a városból, amely szoros kapcsolatokat ápol az LGBT közösséggel, világossá vált a mocskos jelenet háttere.

Az atlétakülsejű meztelen figura látszólag a szegény embert jelentette, az irgalmasság hét testi cselekedete közül az egyiket (felöltöztetni a ruhátlant), további döbbenetes figura abban a jelenetben, amelynek normálisan a tisztaságot és az ártatlanságot kellett volna kifejeznie, egy lepedőbe burkolt hulla (elégetni a halottat) és egy lefejezettnek tűnő fej volt a vasrács mögött (meglátogatni a bebörtönözöttet).

Az, hogy a pápa nem szólt egy szót sem a betlehemről, amely még a téren posztoló olasz rendőrnek sem tetszett, és “különösnek” mondta, nem meglepő, mivel hetekkel korábban látta és jóváhagyta a tervet.

És a mindenféle szemetet eltakarító, rövid időre megjelenő sirályok sem számítanak újdonságnak a Szent Péter téren Ferenc pápasága alatt.

A környező téren és az oszlopsorok alatt a járókelők is döbbenve tapasztalják a rendszeres éjszakai zavart és romlást. A sirályok megszállják az Egyház központját és lecsapnak a szemétre, romhalmazt és szemetet hagyva maguk után a járdákon és az utcákon.

Ugyanis a hajléktalanoknak megengedett a boltívek és a gyalogjárdák között tanyázni, pontosan szemben a Szentszék sajtóirodájával. Gyakran berúgnak és rendbontóan viselkednek, időnként fenyegetik a bazilikát lefényképezni szándékozó turistákat.

A pápa törődése a szegényekkel és a hajléktalanokkal nem abban nyilvánul meg, hogy felemelné őket az utcáról, hanem ehelyett megteremtette a hajléktalan kultúrát a Vatikán körül.

Sokan “apokaliptikusnak” mondják ezt a nyomorúságos képet.

És ez az általános szemét és romhalmaz, a Vatikán fölött keringő vijjogó, rikoltozó madarak talán ennek a pápaságnak nagyon szimbolikus jelentését adják, azt, hogy az Egyházat a halál felé vezeti.

És miközben a – mind fizikai, mind erkölcsi – romlás és a hanyatlás folytatódik az Egyházban, igazán senki sem szólal fel az érdekében és nem siet a segítségére.

Forrás: Eucharisztikus Kongresszus

Admin: “Érthetetlen!” címen, mi is nemtetszésünket fejeztük ki a Vatikánban felállított “betlehemi” jelenet kapcsán. (A jelenetről készült fotó megtekinthető a hivatkozott oldalunkon.) A fenti cikkel teljes mértékben egyetértünk, ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt a párhuzamot, mely a vatikáni “Betlehem” egyik jelenetében (lásd: nyitókép) a katolikus esküvőre utal: “Pap: Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni. Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

Vagyis a mezítelen férfi és a mellette álló másik férfi közötti kapcsolatot a fehér lepel jelképezi, ami felfogható a katolikus esküvőn a pap által használt stólának is! Kizárt dolog, hogy a jelenet terveit látva a pápának ez nem tűnt fel! Vagyis nekünk az jön le, hogy Ferenc pápa a homoszexuális esküvők elfogadtatására, megáldására készül!

Tovább

György Attila író

A kereszt

Hát, ezt is megértük. Úgy suhant el kétezer év, mint egy könnyű, 

tavaszi szellő. Mondjuk, ahol én élek, konok, kemény, fafejű székelyek
között: a szellő hóvihar. Európában már nem divatos, nem korrekt, nem
halálfüle, direkt nem mondom, hogy nem “píszí”, nem. A lényeg: a
kereszt ma már sértő. Még egyszer leírom: a kereszt sértő.
Harmadszorra is: a kereszt sértő.

Melyik Európának? Amelyik az általunk ismert civilizált világot teremtette?
A felfedező, bátor, harcos Európának? A reformátoroknak? A
reneszánsznak? Hagyjuk is. Nem. Ez egy másik világ. Szomorúan, tényleg
szomorúan, de hagyjuk meghalni azt a világot, ahol harmadik nemet
vezetnek be az anyakönyvekbe, ahol minden lehetsz, csak keresztény
nem, közben Heidelbergben üvölt a müezzin, Göteborgban már nincs külön
férfi és női illemhely, és Németországban állatbordélyok nyílnak.

Néha-néha, úgy naponta kétszer történik egy terrorcselekmény, pár száz
ember meghal, már el sem éri az ingerküszöbünket. Napi hír. De a
kereszt… Igen, azt le kell venni, a fene sem érti miért, tényleg
megbolondult a világ? Igen, megbolondult. A kereszt amúgy nem a
muszlimokat sérti. Erre hivatkoznak, de soha, egyetlen vezető mollát,
ajatollahot, bárkit nem hallottam erről így nyilatkozni. Szerintük is
a Könyv emberei vagyunk, békességben élünk, Insalláh.
Nem. A kereszt másokat sért. Nem tudom megnevezni, nem is akarom. Ki
tudná ma már, ki ácsolta Jézusnak a keresztet? Fátylat rá. De a
keresztre nem. Nem vagyok vallásos ember, katolikus létemre legalább
tíz éve nem gyóntam. Feleségem unitárius. Nem járok templomba, ahogyan
errefelé mondják: romlott katolikus vagyok. De a kereszt, az szent.
Mert jelkép, mert hozzám tartozik, akkor is, ha éppen sztoikus vagyok,
buddhista, alijázott magyar, libanoni vagy kínai adventista.

Ez jelkép.
A kereszt régebbi, mint a kereszténység, már a kőkorszaki barlangokban
jelen van, mint a négybe osztott mindenség, lehet horgokat rakni rá,
lehet kettős kereszt, lehet hármas, lehet jeruzsálemi: de kereszt.
Ennek az Európának a jelképe. Amit mi szeretnénk annak hinni: de nem.
Csak mi vagyunk Európa, itt, a kicsi kisbetűs európa közepén, kicsi
országok, kicsi falukkal, karcsú templomokkal és erődtemplomokkal, de
a tornyon ott a kereszt.
Amúgy a lakóházaknál is. Mert megvéd.. Villámlástól, istennyilától és
ettől az őrülettől is. Amikor már az is bűn lassan, ha az ember
keresztbe teszi a lábát. Keresztbe teszi a kezét. Keresztet már csak
az vet harangszókor, aki teljesen elvetemült európai kövület. Ilyenkor
köszönünk egymásnak. Kenyérre még a rendes ember keresztet rajzol,
mielőtt megszegi.
Igen, ez Európa. A Kereszt. Viseljük. És nem engedjük levenni, mert a
mi terhünk.

György Attila – csíkszeredai író

Admin:

– Nyitóképen a szerző.

– Köszönjük olvasónknak az elküldött írást!

Tovább

Vatikáni jászól

Érthetetlen!

A Vatikán főterén, a Szent Péter bazilika előtt az alábbi karácsonyi jászlat állították fel “gondos” kezek:

 

71208004. Ciudad del Vaticano, 8 Dic. 2017 (Notimex-Andrés Beltramo).- Al ritmo de villancicos como “Venid adoremos” y con el recitado de algunos poemas, se iluminó el árbol de Navidad gigante y el nacimiento de tamaño natural, ambos colocados en el centro de la Plaza de San Pedro. NOTIMEX/FOTO/ANDRÉS BELTRAMO/COR/REL/NAVIDAD17

A kép kattintással nagyítható!

Jól láthatóan a jászolból elmaradtak a bárányok, egyéb állatok. Ez még nem lenne baj, de mit keres az éppen megszületett Jézus közelében egy mezítelen férfi? Mit akart ezzel a Vatikán, vagy a Pápa maga, kifejezni? (És akkor még nem is beszéltünk a kép jobb sarkában feltűnő halott személyről!)

És vajon miért köti össze egy lepel, a mezítelen férfit és a mellette álló sárga nadrágos férfi csuklóját?

Ha megfigyeljük, nem az újszülött Jézus van a jelenet középpontjában, hanem a mezítelen férfi és “barátja” (?), akik valójában uralják az egész beállítást!

Mi ez? A sötétség jászla? Van ennél még lejjebb?

A letakart halott személy a Katolikus egyház jövőjét jelképezi talán?

Ha valaki tudja a válasz, kérjük írja meg!

(Nagyobb kép: ITT!)

Köszönjük olvasónknak az elküldött anyagot!

Admin

Tovább

Slobodan Praljak (288x232)

Hágai bíróság: öngyilkosság

A médiák egybehangzó jelentése szerint elhunyt Slobodan Praljak volt boszniai horvát tábornok, aki mérget vett be szerdán a fellebbviteli tárgyalás ítélethirdetésekor, a hágai Nemzetközi Törvényszék tárgyalótermében.

Slobodan Praljak felállt, majd azt kiáltotta, hogy ő nem háborús bűnös. Ezután a szájához emelte a kezét, a fejét hátrahajtotta, és lenyelt valamit. Orvost hívtak hozzá, majd kórházba vitték, de életét már nem tudták megmenteni.

Slobodan Praljak végzettségei sorrendben: villamosmérnök, bölcsész- és társadalomtudományi kar filozófia és szociológia kar, Zágrábi drámai és művészeti akadémia.

Háborúban – a kérdéses időpontban – a beosztása: 1993. július 24-től 1993. szeptember 8-ig Praljak volt a Horvát Védelmi Tanács személyi állományának vezetője.

A vád szerint ő rendelte el a Mostari Öreg híd felrobbantását, mellyel “aránytalanul nagy kárt okozott a muszlim polgári lakosságnak”. Ezért és más (pontosabban: mások által elkövetett) állítólagos háborús bűntettekért 20 év börtönre ítélték, amit hiába fellebbezett meg!

A beosztása alapján szerintünk Praljak nem lehetett, és nem is volt közvetlen katonai parancsnok, de mivel “aránytalanul nagy kárt okozott a muszlim polgári lakosságnak” – feltehetően arab követelésre – valakit el kellett ítélni!

De, Sefer Halilović iszlám hitű bosnyák tábornokot – a Neretva művelet ’93 parancsnokát – a horvát származású civil lakosság ellen elkövetett bűntettekért “cserébe” – felmentették a vádak alól! Pedig ő a bosnyák hadművelet legfőbb vezetője volt.

Lásd: http://magaspart.hu/hagai-birosag-kettos-merce-igenis-van/

Ha van Európában egy biztonságos hely, akkor pillanatnyilag az a Hágai Nemzetközi Törvényszék épülete! A muszlim terroristák azt nem fogják megtámadni, amíg ott ilyen – nekik kedvező – ítéletek születnek!

Madarász László

Nyitókép: Slobodan Praljak

 

Tovább

St Miklos

Muszlim tudós: el a kezekkel a karácsonytól!

Nem az első példáját látjuk annak, amikor a liberálisok ámokfutását már a “megvédendő” csoport értelmisége is elutasítja. Ez történt Németországban.

Lamya Kaddor egy Németországban született és élő iszlám tudós, tanár. Szíriai bevándorlók gyerekeként született, munkásságával a liberális iszlámot próbálja segíteni, előtérbe helyezni.

A közelgő keresztény ünnepek kapcsán nyugaton sajnos egyre több felháborító esetről hallani, különösen Németországban, ahol a nemzeti és vallási tradíciók megtagadásának komoly hagyomány van.

Ebben a helyzetben történt az, ami csak elsőre tűnik furcsának, valójában tökéletesen érthető reakció. A muszlim értelmiséghez tartozó Kaddor kemény szavakkal állt ki a keresztény hagyományok mellett, és kritizálta azokat, akik eltörölnék azokat.

A Focus cikke szerint Kaddor erősen kezdi a pénteken megjelent írását.

“El a kezekkel a karácsonytól, Szent Miklóstól, Szent Mártontól és a többiektől!”

Kaddor kifejti, hogy örül annak, hogy évről évre több muszlim gyökerekkel rendelkező család is meglátogatja a karácsonyi vásárokat, melyeket nagyon szép és fontos hagyománynak tart.

“A tolerancia és a politikai korrektség értelme nem az, hogy semleges nevet adjuk az ilyen hagyományoknak”

— utalt ezzel a “Nap, Hold és csillagok vásárra” vagy a “Lampionos fesztiválra”, melyek nyilvánvalóan keresztény ünnepekhez köthető vásárok abszurd átnevezései.

Kaddor szerint bár a muszlim vallás a második legnagyobb Németországban, de az öt-hat százalékos arányához nem kell a többségnek igazodni.

“Akik pedig el akarják törölni a régi megnevezéseket, ne a migránsok mögé bújjanak! Nem a migránsok akarják átnevezni az ünnepeket, sőt”

— írta Kaddor, aki a szöveg végén kiemeli, hogy ő is gyakorló muszlim, az írását pedig egy karácsonyi dal első sorával zárja.

Forrás: Világlátó

Tovább

paris fired

Küszöbön van az Európai polgárháború?

Valóra válik az, amit többen is jósoltak?

Elkerülhetetlen lesz, amit több demográfiai elemző jósolt korábban. Arról van szó, hogy egy nagy és borzalmas polgárháború törhet majd ki Európa lakossága és a már betelepült, beilleszkedni képtelen migránsok között.

Ez a háború azonban nem csak az ő részükről fog komoly áldozatokkal járni.

A polgárháború végén viszont az európai nép és a nemzetállamok elzavarják majd a háttérhatalmit elitet, és az EU teljes vezetését. Legalábbis egyes jóslatok arra térnek ki. (admin magaspart: a háttérhatalmi elit elkergetése számunkra utópiának tűnik! Már csak azért is mert név szerint nem ismerjük őket teljes körűen.)

Az utóbbi időkben az ellentétek meglehetősen kiéleződtek a két kultúra között.

A VilágLátó HírMagazin komoly állításokat írt le, melyeket a külföldi média is leírt néhány napja.

Komoly engedetlenség alakult ki a migránsok körében, és ez olyan nagy mérteket ölthet, ami könnyen beletorkollhat egy ideológiák közti háborúba.

Ezen a héten Brüsszelben ezúttal a második lázadás. A migráns fiatalok megtámadják a rendőrséget, az üzleteket, az autókat, a karácsonyi díszeket.

A rendőrség tehetetlen, arra panaszkodnak, hogy nem léphetnek fel ellenük. A város óriási bajban van, akadozik az integráció. Pedig a liberálisok szerint a “sokszínűség” annyira jó…

Párhuzamos társadalmak fészkelték be magukat Európa szöveteibe. Méghozzá nem kis mértékben. Rákos sejtekként kezdtek el burjánzani, miközben Európa teljesen szétkorhad az őslakosai alatt.

A kereszténység őshazájában keresztényüldözés folyik a nagy multivállalatok részéről, miközben az iszlámot üdvözlik és védik, de vajon kinek a nevében?

Tényleg elérhetünk arra a pontra, hogy Allahot kell éltetni majd Európában?

Forrás: A világ titkai

Nyitókép: illusztráció

Tovább

Equal

Végleg eltörlik a fehér embert a Föld színéről?

El kell tűnnünk, mint szegény dodó madárnak vagy a tasmán tigrisnek. Egyes, magukat globális sakkjátékosnak képzelő alakok úgy döntöttek, hogy levesznek minket a tábláról.

Minket, a fehér, keresztény, európai embereket. Hogy ez hülyeség? Az istenkomplexus már csak ilyen. Hogy ez összeesküvés-elmélet? Biztosan. Legalább annyira, mint ha 1930-ban valaki azt mondta volna egy berlini zsidó kiskereskedőnek, hogy 5 év múlva jönnek a nürnbergi törvények, 15 éven belül pedig gázkamrába és krematóriumba fogják küldeni őt és az egész családját, csak azért, mert zsidó. Tuti elhitte volna…

Most azt mondhatjuk: ha ez így megy tovább, 20 éven belül kirántják a fehér, európai ember lába alól az otthonát, Európát. Az ezt célzó bevándoroltatás már folyamatban van, az Európai Parlamentnek nevezett ideg- és elmeosztály épp most hozott róla határozatot, kötelezővé téve bármennyi bevándorló befogadását. Ebből még bármi is lehet. A pakliban benne van egy újabb, akár egész Európát romba döntő belháború is. Végül is a spanyolok kb. 800 év alatt foglalták vissza a földjüket a muszlim hódítóktól. Kelet-Közép-Európából és a Balkánról közel 600 év alatt sikerült kiverni az oda betörő „béke vallását”. A Szentföldet meg csak percekre tudták visszavenni a haladó, balliberális körökben szívesen gyalázott keresztes háborúk. (Csak a miheztartás végett: a keresztes háborúk nem hódító, hanem muszlimok által elrabolt keresztény területek visszaszerzéséért indított, tehát honvédő háborúk voltak – minden bűnükkel és hibájukkal egyetemben is csak reakciók voltak a muszlim agresszióra.)

A Nyugatnak viszont sajnos tényleg az agyára ment a jólét. (Vajon ez valami, a génjeinkbe kódolt önmegsemmisítő mechanizmus lenne? Hogyha elég jól élünk, akkor egyszer csak kiirtjuk magunkat?) A Nyugat elpuhult és elhülyült. Saját közveszélyes elmebetegeinek a játszóterévé vált. A nagyravágyó, arrogáns középszerűség végül csak megtalálta a keresztény etika Achilles-sarkát: hogy a bűntudat intézményesítésével egész jól lehet manipulálni az európai embert. Akár a kollektív önmegsemmisítésig is (ld. Németország, Svédország). Felfoghatatlan, hogy milyen eszelős eszmék és gondolatok követelnek széles körű elfogadást vagy akár kizárólagosságot is maguknak. A normalitás meg csak nézi bután az agresszív, önérvényesítő idiótákat, hogy „Mi vaaan?”

Tehát mi, fehérek végleg, cserével kiállunk. Igen, cserével. Amint azt az ENSZ 2000-ben íródott tanulmánya is kifejti. A címe: Replacement migration. Ami szerint Európának (is) hamarosan rendkívül súlyos demográfiai krízissel kell szembenéznie. A csökkenő születésszám miatt végzetesen elbillen a keresőkorú aktívak és nyugdíjas korú inaktívak aránya az utóbbiak javára. És ennek következtében Európa társadalmai, gazdaságai és szociális rendszerei hamarosan berogynak. Erre a demográfiai problémára egyetlen megoldás van: a hiányzó embereket migrációval, azaz bevándoroltatással kell pótolni. Szerintük.

Nem ám a fiatalok támogatásával. Nem a gyermekvállalási kedv növelésével. Nem a sokgyermekes családmodell támogatásával. Nem az abortuszok számának csökkentésével, nem az utódnemzésre alkalmas, férfi-nő kapcsolaton alapuló családok megerősítésével. Nem az Európában oly trendi, mának élő, karrierorientált, egocentrikus, szibarita, konzumidióta, önpusztító értékrend elleni közösségi küzdelemmel. Nem. Ez mind-mind hülyeség. Valamint súlyosan sértené az európai ember önrendelkezési jogát. Például a saját, Darwin-díjas kipusztításáról. Szerintük.

Szóval a demográfiai problémát csakis bevándorlással lehet kezelni. 2050-ig több mint 1 milliárd migráns behozatalával. Nem vicc. Le van írva, feketén-fehéren. Na most emelje fel a kezét, aki az elmúlt 17 évben hallott erről az ENSZ-anyagról. Én is csak nemrég, az Echo TV Háttérkép című műsorában, Bayer Zsoltéktól. Vagy az emelje fel a kezét az, aki az elmúlt 17 évben hallott bármilyen, a már 17 éve is ismert demográfiai katasztrófahelyzet megelőzését vagy kezelését célzó európai uniós intézkedésről. Nem? Nincs ilyen? De legalább az uborkák egyenesek…

De vissza a lecserélésünkhöz! Ha az 500 milliós Európába bejön több mint 1 milliárd nem fehér, viszont jó eséllyel muszlim migráns, akkor vajon mennyiben marad Európa fehér kultúrájú, szokású, jogrendszerű és arculatú világ? A helyes válasz a se (-mennyire). Európa szépen átalakul Közel-Keletté meg Afrikává. Már ami a társadalmi és civilizációs viszonyait illeti. Ugyanis a Közel-Keleten és Afrikában nem maguktól olyan középkoriak állapotok, mint amilyenek. Azokat az állapotokat azok az emberek teremtik és tartják fenn, akik ott élnek. És akik most idejönnek és a szépen hozzák magukkal az iszlám szocializációjukat, a kb. 7. századi világképüket, erkölcsi felfogásukat, konfliktuskezelési eljárásaikat, az olykor kifejezetten barbár, errefelé súlyosan törvénysértő szokásaikat, a méltán világhírű munkaerkölcsüket, az évszázados, évezredes gyűlölködéseiket (ld. a törökök és kurdok viszonya Németországban).

Hogy a fenébe is lehetne kompatibilis Európával, aki szerint teljesen rendben van, ha 60 évesen elveszi feleségül a saját 8 éves unokahúgát? Vagy aki elvágja a saját lánya torkát, mert olyan fiúval randizott, akit előzőleg nem hagyott jóvá a család? Ezeket a dolgokat hogyan lehet harmonizálni az európai jogrendbe? Ne feledjük: ezeket az embereket a saját hazájukban európai szemmel nézve hihetetlenül durva törvényekkel és büntetésekkel tartják kordában. Egy ilyen körülmények között szocializálódott embernek az európai jogrend, ahol a bűnelkövetőnek gyakran több joga van, mint az áldozatnak, maga a Kánaán. És röhögve fog visszaélni a tökkelütött jogvédők mozgalmárkodásával. Pláne, hogy még ki is képzik, hogyan tud visszaélni az európai jogrend adta lehetőségekkel.

És persze ezen a pocsék tortán is van hab. Méghozzá az, hogy szerintük ők, az iszlám a magasabb rendű kultúra és civilizáció. Nem a modern, szekularizált Európa. A vagyonunk, az tetszik. Az kell. A lakásunk, a kocsink, az óránk, a telefonunk, a pénzünk. De a kultúránk az sátáni. Ehhez egy igazhitű nem alkalmazkodhat a gyehenna örök tüzének kockázata nélkül. Ezt kellene már végre felfognia a sok féleszű migránssimogatónak, akiknek esze ágában nincs valóban megismeri és megérteni ezeket az embereket. Képmutató, hiú altruizmusukban azt hiszik, hogy ide valami „nemes vademberek” érkeznek, akik azonnal felismerik és elismerik az európai kultúrfölényt, és szép engedelmesen fejet hajtanak az európaiak nagyvonalú gesztusai előtt. Hát egy frászt. Ezeknek az embereknek eszük ágában sincs integrálódni. Hiszen a 3-4-5 éves koruk óta beléjük nevelt értékrend szerint a keresztény civilizáció erkölcsi értékeit tekintve mélyen az iszlám alatt áll. Tehát az integráció, az alkalmazkodás az üdvözülést ellehetetlenítő visszalépés lenne a jelenlegi kulturális szintjükhöz képest.

Szóval ezekre a figurákra fognak lecserélni minket, fehér, keresztény, európai embereket. Kilóra, darabra tuti meglesz a hiányzó népesség. De hogy termelékenységre, vagy hatékonyságra is meglenne, azt tényleg csak regisztrált elmebajosok hihetik. Ha tetszik egyeseknek, ha nem, a fehér ember a bolygó egyik legszorgalmasabb, legkreatívabb és legképzettebb embertípusa. Nem véletlen, hogy hogy néz ki a fehér ember szállásterülete és hogy néz ki a bevándorlók otthona. Nem véletlen, hogy Európában áll a Mátyás-templom. Nem véletlen, hogy a Nobel-díjat Nobel-díjnak hívják. És az sem véletlen, hogy a Kalasnyikov errefelé nem állandó kiegészítője az öltözködésünknek. De úgy látszik, mindez már mit sem számít. Mert elfogadhatatlanul drágák vagyunk az istenkomplexussal megvert, végtelen étvágyú elit számára. Magasak az életszínvonalunkkal kapcsolatos igényeink. Túl sokat költünk szociális juttatásokra, ami megengedhetetlen mértékben csökkenti a befektetések hozamait. Ráadásul tájékozottak vagyunk, tisztában vagyunk a jogainkkal, egész jól hálózatosodunk, képesek vagyunk összefogni és együttműködni bizonyos célok elérése érdekében. Mi, akik eddig azt hittük, hogy valamiféle jó-rossz demokráciában élünk, kicsit nehezebben nyeljük le, amikor kiderül, hogy ebből egy szó nem igaz, és az európai politikai elit mára totálisan felmondta a választóik érdekeinek képviseletére és érvényesítésére vonatkozó kötelezettségét. Bezzeg egy törzsközösségi viszonyok között felcserepedett (sic!) afgán kecskepásztornak nincsenek ilyen igényei. Egy szó, mint száz: veszélyesek vagyunk. El kell tűnnünk.

Hát ezért kaptunk piros lapot a világ önjelölt játékvezetőitől. Ideje lenne a tudomásukra hozni, hogy mivel játszogathatnak és mivel nem. Ideje lenne jól érthető jelzéseket adni, hogy elég a zsoldjukban álló hulladékmédiából, elég az agyzsibbasztó propagandából. Elég a felülről szervezett és fizetett civil szervezeteikből és elég a bennük fontoskodó főállású „civil” mozgalmárokból. Elég a retardáltakkal feltöltött, szellemileg deformált Európai Unióból, elég ebből a meghekkelt, áldemokratikus cirkuszból. Elég a lefizetett politikusokból, elég a rólunk, de nélkülünk döntő bürokratákból. Elég ennek az akarnok, bolsevik (régebben: jakobinus, mostanában: liberális) kisebbségnek a basáskodásából. Mert nem vagyunk hajlandóak eltűrni, hogy bárki is eltöröljön minket, a hazánkat és a civilizációnkat a Föld színéről.

És nem fogjuk ölbe tett kézzel tűrni a lecserélésünket!

Forrás: Világlátó

 

Tovább

Szerbiai Szandzsák

A Dél-Európai Iszlám Állam megteremtése felé

Szerbiában is alakulnak a muzulmánok, hogy saját állami struktúrákat hozzanak létre.

Koszovó után az ország dél-nyugati részében, Szandzsákban akar az ottani muzulmán kisebbség adminisztratív szervezeteket kialakítani és parlamentet létrehozni.

A kezdeményezés mögött Szulejmán Ugljanyin, a Bosnyák Nemzeti Tanács elnöke áll.

November 3-án követelte, hogy a szerb rendőrség, katonaság, a titkosszolgálat és az igazságügyi szervek vonuljanak vissza. A bosnyák-muzulmán aktivisták egyértelműen Brüsszelre számítanak, hogy az saját muzulmán államuk létrehozásában támogatást nyújt.

A környéken nagyon népszerű az Iszlám Állam, írja a cikk. (A hivatkozott cikk: ITT) Ugljanyin 2004 és 2008 között Novi Pazar polgármestere volt. Ez a város a militáns iszlamizmus központja Szerbia dél-nyugati részén.

A térségből az elmúlt három évben több száz Iszlám Állam harcos utazott Szíriába. Visszatértük után Szerbiában és Európában az iszlám terror új sejtjeit hozhatják létre.

Forrás: Lovas István honlapja

Madarász László: Korábbi írásomban, ugyan csak érintőlegesen, de mi is hírt adunk arról, hogy a bosnyák muzulmánokat valamely arab állam anyagiakkal támogatja a vadonatúj mecsetek – és nem csak azok, hanem radikális iszlám közösségek – felépítésében! (Cikkünk: ITT) Személyes tapasztalatokon alapuló feltételezésem szerint egész Boszniában, egy markáns, nagyon aktív vahabita hittérítés zajlik, mely a közeljövőben meg fogja teremteni – egyelőre – egy fél-legális Iszlám Állam alapjait Európában, ráadásul határunk közelében! Már látszik, ezzel a törekvéssel szemben az EU teljesen tehetetlen, hiszen akkor meg kellene szakítania minden kapcsolatot azzal a Szaúd-Arábiával, mely már teljesen beépült Nyugat-Európa gazdasági életébe. A szaúdi anyagiak kivonása viszont munkahelyek tömegeinek egyik percről a másikra történő megszűnését, a GDP látványos visszaesését eredményezné, amit a jelenlegi brüsszeli vezetés sohasem fog felvállalni, inkább – üveggyöngyökért cserébe – kezére játszik majd az araboknak. (Ezt a szaúdiak amúgy is meg fogják tenni, de az már a klasszikus értelembe vett Európa felszámolásának kezdetét fogja jelenteni!)

A Montenegróval határos, részben szerbiai Szandzsák tartományban élő muzulmán kisebbség, földrajzi elhelyezkedése miatt kerülhetett a szaúdi elképzelések (egyik) irányába, mégpedig Montenegró megnyerése érdekében. Ugyan Boszniának van egy rövid korridorja a Földközi tengerre történő kijutás érdekében, de mélytengeri kikötője tulajdonképpen nincs. A muzulmán többségű Koszovónak viszont egyáltalán nincs tengeri kijárata! Feltehetően ezért is került az arab ország látókörébe a gazdaságilag gyenge Montenegró, aminek viszont ott van “kereskedelmileg” nagyon fontos mélytengeri kikötőjeként Kotor (a monarchia idején még: Cattaro) illetve az egész kotori öböl. Tudni kell, Montenegrónak még saját pénze sincs! Jugoszláviából történő kiválásakor a németek engedélyezték számára a márka használatát, az euró bevezetése után ezért az államban jelenleg az euró a fizetőeszköz, de Montenegró nem része az euró zónának!

Tehát, ha a EU tagságra áhítozó, de még mindig orosz befolyás alatt álló Szerbia, montenegrói határát az arabok Szandzsák megszerzésével blokkolni tudnák, gazdaságilag kezükbe kerülhet Montenegró, továbbá a leendő – boszniai, koszovói és albán – Iszlám Állam felvirágzása is megindulhatna! (Ha valaki járt már Montenegróban, feltehetően látta, tudja, hogy az államnak nagyon jól jönne egy apanázs, már csak a közutak bővítése, a sokszor kivilágítatlan, de többnyire szellőzetlen alagutak megszüntetése érdekében is. És akkor még nem beszéltem a munkanélküliség nagy arányáról.) Ezzel a megoldással az iszlám invázió délről is intenzíven bekerítené a ma még ennek ellenálló Közép-Európai államokat! Feltételezés? Meglehet, de Lovas István cikkében is meglévő jelek nagyon erre utalnak!

Szerintem ezért is kár volt beavatkoznia a NATO -nak a szerb-koszovói konfliktus idején! Vagy talán előre tudták, mi lesz annak a következménye, ha a muszlim terjeszkedéssel szembeni szerb védvonalat felszámolják? Ezért bombázták pl. Belgrádot? Az a véleményem: az amcsik dél-európai katonai terjeszkedése, egyenes folytatása a szerbek elleni háborúnak, mellyel megalapozzák Európa végső felszámolását, amit végül az arabok – karöltve a többnyire muszlim hitű  afrikaiakkal – hajtanak végre!

Admin: Nyitókép forrása: Wikipédia. A kékkel jelzett területek a szerbiai-, a sárgával jelöltek a montenegrói Szandzsák tartományt jelölik. Lakosai többségében bosnyák muszlimok, erős török – újabban szaúdi – kapcsolatokkal.

 

 

Tovább