triaon térképen

Trianon sajátosságairól kendőzetlenül

Egyértelműen Magyarország lett a legnagyobb vesztese az 1920. június 4-én rögzített békeszerződésnek, utánunk Németország és Bulgária következett; utóbbiról gyakran megfeledkezünk, pedig szomszédjai – Románia és Jugoszlávia – hasonló módon csonkították meg, mint hazánkat – mondta el Gulyás László történész a Vasárnapi hírek november 5-i adásában.

Gulyás szerint a török példát kellett volna követnünk, Atatürk ugyanis a rájuk erőszakolt békeszerződéssel szemben megszervezte a hadseregét és ellenállt. Magyarországon viszont épp az ellenkezője történt, gyakorlatilag önként adtuk fel határainkat. Az 1918. novemberi belgrádi konvenció súlyos hiba volt, hiszen a keleti határ mentén stabilan védhető Kárpátok vonaláról jócskán visszavonultunk, illetve Dél-Magyarországra Pécs és Baja elfoglalásával beengedtük a szerbeket. Gulyás László szerint bár egy történész számára sosem szerencsés, ha azt mondja „ha”, mégis úgy véli, ha a magyar hadsereg harcolt volna, a mai határok sem ott húzódnának, ahol. Addig kellett volna védeni a határainkat, amíg lehetett és erőnk engedte, s akkor egészen biztosan jobb helyzetbe kerültünk volna, mint az önként lemondással.

Gulyás elmondta, hogy Károlyi Mihály felelőssége nem elhanyagolható, ennek ellenére a magyar történettudományban két élesen eltérő és egymással ellentétes nézet alakult ki személyével kapcsolatban. Az egyik szerint hazaáruló volt és Trianon az ő lelkén szárad, a másik szerint viszont reálpolitikus, aki jól tette, amit tett, csak a körülmények voltak kedvezőtlenek. Nyilvánvaló azonban, hogy Károlyi súlyosat hibázott a leszereléssel, miközben az ország szomszédjai, a csehek és a románok fölfegyverkeztek; Károlyi tettét tehát lehet relativizálni, ám a bűn attól még bűn marad. A miniszterelnök az antant barátságban bízva aláírta a belgrádi katonai konvenciót és Linder Béla hadügyminiszterével kvázi hazaküldette az olasz frontról hazatérő magyar hadsereget, ez pedig egyenlő a hazaárulással.

Gulyás arra a kérdésre, hogy a trianoni döntést befolyásolták-e személyes okok azt válaszolta, hogy Clemenceau és társai esetében ezt ki lehet zárni, annak ellenére, hogy a francia miniszterelnök fia magyar nőtt vett feleségül, s házasságuk balul sült el. Az, hogy a határokat hol húzták meg kevéssé érzelmi kérdés volt a franciák részéről, sokkal inkább stratégiai döntések születtek. Az viszont igaz, hogy a politikusok, Clemenceau, vagy Lloyd George brit miniszterelnök nem voltak jártasak Közép-Európa földrajzában, a jelen lévő szakértők esetében azonban egyértelműen tetten érhető volt az Osztrák-Magyar Monarchia iránt táplált ellenszenv. Tehát elfogult szakértők tettek javaslatokat fölkészületlen politikusoknak, akik végül elfogadták azokat.

A történész szerint a 20. század történetében példátlan Magyarország esete, elég, ha belegondolunk a területi és az emberveszteség mértékébe. Németország és Bulgária is jóval kisebb veszteséget szenvedtek el, olyan mértékű ország csonkításra, szétdarabolásra pedig, amely Magyarországot érte, nem találunk példát a 20. század egyetemes történelmében.

Az az állítás, hogy a határon túl élő magyar lakosság döntően városokban, nagyvárosokban élt, csak részben igaz, hiszen tényleg voltak magyar többségű városok, de akadt ellenpélda is az elcsatolt területeken, ilyen például Csallóköz, ahol nem volt föllelhető igazi, nagy magyar város. Viszont Csallóköz volt az ország legnagyobb agrárterülete, ahol tömbmagyarság, falusi magyarság élt, mégis teljes egészében elcsatolták, nyilvánvalóan nem a városok okán. De a Délvidékről szintén elmondható, hogy az ország legfejlettebb agrárrégiója volt, a szerbek pontosan azért kérték ezt a területet, mert tudták, hogy búzára lesz szükségük, így kaptak egy búzatermő vidéket – hangsúlyozta Gulyás László.

Hozzátette még, hogy az elkérték szó használata azért helyénvaló, mert amikor 1919 januárjában összeült a békekonferencia Versailles-ban, a kis államok, Csehszlovákia, Románia, és a születő Jugoszláv állam ott ülhettek az asztalnál, azaz ők maguk is a békecsinálók közé tartozhattak, és a konferencia vezetői adtak nekik lehetőséget, hogy mind írásban, mind szóban beterjesszék az igényeiket, azt, hogy mit kérnek a magyar államból.

Arra a kérdésre, hogy a kis államok miért kerültek a győztesek oldalára, ha ugyanúgy az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezték, mint Magyarország, a történész elmondta, hogy minden bizonnyal a legsúlyosabb eset Csehszlovákiáé, hiszen 1914-ben még nemhogy Csehszlovák, de Cseh állam sem létezett, ehhez képest négy évvel később Csehszlovákia mégis ott ül a békekonferencia asztalánál. Mindez egyértelműen Edvard Benešnek köszönhető, aki Masarykkal közösen végrehajtott egy roppant sikeres csehszlovák emigrációt, amelynek következtében Csehszlováki győztes államnak minősült, s ott ülhetett a békekonferencia asztalánál. Hasonló történet játszódott le Romániával, illetve a Jugoszláv állammal szemben is. Gondoljunk bele, 1914-ben még nincsen Jugoszlávia, csak szerb állam, majd megalakul Jugoszlávia és az elnöke, illetve a miniszterelnöke ott ülhet Trianonban és húzhatják a határokat.

Gulyás László szerint a trianoni döntés során nem elsősorban egy békés, boldog Európa képe lebegett a döntéshozók szeme előtt, hanem egy biztonságos Európáé, kiemelten előtérbe helyezve persze saját biztonságukat. Különösen a franciák kívántak egy olyan, számukra biztonságos Közép-Európát létrehozni, amely a későbbi német terjeszkedés gátjává lehetett volna. Fölépítettek egy tömböt, amely Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából állt, ám mindez csupán rövid ideig volt életképes; 1938-ban már a Szudéta-vidék visszacsatolásával a franciák által kitalált közép-európai rend összeomlott és a biztonság odalett, azaz a francia konstrukció nem működött.

Forrás: Polgár portál Írta: Polgár Szilvia

Madarász László: Nocsak-nocsak! Végre egy történész, aki ki meri mondani a (fél)igazságot: “Gulyás szerint a török példát kellett volna követnünk, Atatürk ugyanis a rájuk erőszakolt békeszerződéssel szemben megszervezte a hadseregét és ellenállt.” Talán közeleg az időpont, amikor azt is ki merik jelenteni, hogy Horthy Miklós nyakig sáros a Trianon kastélyban aláírt “békeszerződés” megvalósulásában! Musztafa Kemal Atatürk, a Dardanellák hős védője, aki megakadályozta, hogy az antant csapatai átjussanak a tengerszoroson, ugyanis a török szultán tábornoka volt! A Magyar Királyság legmagasabb katonai rendfokozatát Horthy Miklós altengernagyként érte el. Amennyiben ő “legény a talpán”, szembeszáll a károlyi kormány hadügyminiszterének Linder Béla ezredesnek (!) a parancsával, és nem engedi leszereltetni azt a magyar hadsereget, amely a világháború során, az ország határain kívül tudta tartani az ellenséget! Vagy, ha már ezt elmulasztotta, saját maga szervez egy hadsereget a Magyar Királyság- románoktól, csehektől  és szerbektől való – megtisztítása érdekében, és nem a tiszántúli kenderesi birtokán csücsül, amíg mások (Lehár Antal, Gömbös Gyula, stb.) a Haza érdekében tevékenykednek, illetve a tanácsköztársasági csapataink élethalál harcot vívnak a hon megmentése érdekében! Egy magára valamit is adó katonatiszt, ha úgy tetszik: hazafi, nem a mások által kiverekedett készbe fészkeli be magát, hanem tevőlegesen részt vállal a Haza megmentésében! Továbbá nem a volt ellenség – az antant – érdekeit szolgálja, vagy annak kegyeit keresi! Ám mit is várhatnánk el egy felkent királyának tett – többszöri – eskü megszegőjétől? (Lásd még: http://magaspart.hu/horthy-miklosrol-maskent-2-resz/)

Tovább

Lehár Antal

Horthy Miklósról másként – 2. rész

 98 évvel ezelőtt ezen a napon, 1919.november 14.-én Lehár Antal csapatai élén benyomul Budapestre! Horthy Miklós csak két nap múlva érkezik, azt követően, hogy Lehár  biztonságosnak ítéli a várost!

1919 nyarára kaotikus helyzet alakult ki a Magyar Királyság területén! Az ország a mohácsi csatavesztést követő szétszakadása megközelítőleg sem volt olyan mértékű, mint ekkor! Felvidéket a cseh csapatok uralták, a románok a Tiszáig jutottak, délen a szerbek hasítottak ki területeket. Szeged francia megszállás alatt volt. A Kenderesi birtokára visszavonult Horthy Miklós – aki addig kisujját sem mozdította az ország elvesztése láttán sem – a román előretörés miatt Szegedre menekült, ahol Gömbös Gyula vezetésével már szerveződött az új magyar hadsereg. Északnyugat Dunántúlon báró Lehár Antal, a zeneszerző Lehár Ferenc öccse alakított ki katonai kormányzást, az általa megszervezett, jól felszerelt mintegy 2000 fős – rendkívül ütőképes – seregével, mely megakadályozta a vörös csapatok benyomulását az általa irányított területekre! Lehár Antalról, a monarchiában ezredesi rangot elért katonatisztről tudni illik, hogy az I. világháború végén, a Károlyi Mihály vezette kormány lefegyverzési parancsával dacolva, – hasonlóan más csapategységekhez – fegyverrel a kézben vezette haza állomáshelyére ezredét, úgy hogy abból egyetlenegy embere sem dezertált! Önmeghatározása: „Soproni születésű németként természetesen magyar vagyok!”. A királynak tett katonai esküjét soha meg nem szegő Lehárról köztudott volt, hogy legitimista (királypárti). Működése során nem csak a vörös terrorban résztvevőktől tisztította meg Északnyugat Dunántúlt, Horthy különítményeseivel ellentétben bírósági úton (!), de rendet is tartott ott. Többször kijelentette, ha a Magyar Királyság általa uralt területét, az osztrák, vagy román hadsereg megtámadná, fegyverrel veri onnan vissza a támadókat!

Az ország kormányzása a területi megosztottsághoz hasonlatos volt. A tanácsköztársasági kormányt Pesten az un. szakszervezeti kormány, majd a Friedrich kormány követte, délen előbb Arad központtal (május 5.), majd a román előretörés következtében Szegeden ellenforradalmi kormányok jöttek létre, Károlyi Gyula vezetésével. A harmadik Károlyi kormány honvédelmi minisztere lett 1919. június 6. –án Horthy Miklós, aki tulajdonképpen Szabó Zoltán vezérőrnagy, Erdély katonai kormányzójának a helyét foglalta el, tekintve, hogy Szabót a románok elfogták és internálták. Az Antant nyomására június 12. –én a hat napot megélt Károlyi kormány lemondott, helyét Ábrahám Dezső kormánya vette át, melyben Horthy már (látszólag) nem kapott szerepet, viszont a kormány megalakulását követő napon Horthy Miklóst a Nemzeti Hadsereg főparancsnokává, fővezéri titulusban nevezték ki! Arról, hogy pontosan mi és miért történhetett így, csak Horthy tudhatott, de alighanem bölcsen hallgatott arról. Horthy, augusztus 9. –én függetlenítette magát az Őt kinevező kormánytól, pontosabban a kormány hadügyminisztériumának vezetése alól, és a Nemzeti Hadsereg vezetése „fővezérséggé” alakult!

Az ország területi és közigazgatási megosztottsága egyértelműen nem tetszhetett magának az Antantnak sem, hiszen már megszületett a döntés a Magyar Királyság felosztásáról, ami a későbbi trianoni békediktátumban került lefektetésre. Viszont ezt az aljas és elfogadhatatlan békekötést nem volt kivel aláíratni, hiszen azt a Magyar Királyság nevében, IV. Károlyt leszámítva, senki nem tehette volna meg, csak egy tényleges hatalommal bíró legitim kormány által kinevezett kormányzó, aki az uralkodó nevében járhatna el! A kormányhoz persze tartozik egy – legalább megcsonkolt -„ország” is, így azt előbb létre kellett hozni. Ennek gátjai a románok voltak, akik minden antant figyelmeztetés ellenére nem csak, hogy bevonultak Budapestre, de ott díszfelvonulást is tartottak 1919. augusztus 4. –én, majd kirabolták az országot.  Továbbá fel kell állítani egy „nemzeti hadsereget”, melynek az a feladata, hogy egyfelől a vörösöktől megtisztítsa a “leendő csonkolt” országot, másfelől ne engedje vissza a hatalomba IV. Károly királyt, aki keresztül húzhatta volna Magyarország ellenségeinek elképzeléseit! Az antant leginkább az aggasztotta, hogy amennyiben az ország legitim uralkodója újra elfoglalná a trónt, a gyalázatos békediktátum megvalósíthatatlan lenne, ugyanis a megszállók ellen elkezdődtek az amúgy elszigetelt lázongások, amik királyi parancsra azonnali szervezett fegyveres felkeléssel fenyegettek!

A hadsereg irányításának feladataira leginkább Lehár Antal felelt volna meg, de Ő köztudottan esküjéhez hű, talpig becsületes királypárti katonaember volt, tehát személye szóba sem jöhetett! Kényszerűségből kellett keresni egy nagyravágyó balekot, aki majd végrehajtja az Antant parancsait! Horthyból így lett fővezér, annak ellenére, hogy a szárazföldi hadviselésről nem csak tapasztalata, de még halvány elképzelése sem volt* (ami az Antant szempontjából nem hátrány, sőt…), viszont elég hiú ahhoz, hogy a királynak tett katonai esküjét-, majd a hadiflottánk Antantnak történő átadása előtti napon, szintén neki tett önkéntes esküjét megszegje! (*Megjegyzés: Horthy a flotta főparancsnokaként az osztrák-magyar monarchia olasz fronton harcoló szárazföldi erőinek javaslatot tett arra, hogy az olasz állásokat az Adriáról hajóágyúival bombázza. Kiröhögték! Gondolom egyfelől azért, mert az a több száz kilométeres front csak egy nagyon keskeny sávjára korlátozódhatott volna le, másfelől azért mert a mély-merülésű cirkálóknak a parttól elég messze kellett volna tüzelőállást foglalnia, ami az ágyúk tényleges hatótávolságát lényegesen lerövidíti, miközben a torpedókkal felszerelt gyors mozgású olasz motorcsónakok és olasz repülőgépek miatt állandóan manőverezni kell, ez viszont a pontos célzást gátolja. /És az Antant flottáról még nem is beszéltem./ Ezek következtében egyáltalán nem zárható ki, hogy a szárazföldi egységeinket baráti tűz éri!)

Fővezérként Horthy hozzákezd a Nemzeti Hadsereg létszámának felduzzasztásához, de az a megtorlást is végző tiszti különítmények „erőfeszítése” – kényszersorozás – ellenére vontatottan halad, tekintve, hogy ekkora Horthy Miklós a világháborús szárazföldi hadseregünk túlnyomó többsége előtt, minden korábban megszerzett tekintélyét elvesztette! Ezt azzal kívánta ellensúlyozni, hogy ekkor még királypártiságát a csatlakozó tisztek előtt hangoztatta. Augusztus 9.-én a Nemzeti Hadsereg elindul Szegedről Siófokra. Ekkor még az 2 gyenge zászlóaljból, 1 huszárszázadból, 1 tüzérosztályból, 1 utászzászlóaljból és kb. 1 000 főt kitevő tiszti századokból áll. Felszerelésük szinte siralmas. Gondolom a hadserege állapotát Ő is hasonló módon ítélte meg, ezért Gömbös Gyulát megbízza azzal, hogy vegye át Lehár Antal vezette jól felszerelt, rendkívül szervezett, ütőképes hadosztályt, melynek átadását Lehár – ekkor még – megtagadja! Később azonban feltételezve Horthy királyhoz való hűségét, a Haza érdekében már alárendeli magát a fővezérnek és a román csapatok – antant parancsra – a Dunántúlról, majd Budapestről történő kivonásának megkezdése után, együtt induljanak a főváros felé. (Lehár már november 9. -én Martonvásáron van, miközben Horthy még mindig Siófokon!) A martonvásári bázisukról Lehár Antal zászlóalja élén, november 14. –én hatol be Budapestre, egyfelől ellenőrizendő a románok visszavonulását, másfelől elvégzik az esetleges vörös terrorfészkek felderítését is. Horthy csak ezt követően két nappal később, 1919. november 16. –án vonul be a már biztonságos fővárosba, oldalán a szintén lovon ülő Lehár Antallal.

Horthy és Lehár Antal

Ami ennek kapcsán történik, egyfelől jellemző a későbbi kormányzóra, másfelől undorító: a bevonulást megörökítő fényképekről és filmfelvételekről Lehár Antalt utóbb kiretusálják! Amilyen ütemben a románok hagyják el az országot, Horthy parancsára a Lehár hadosztály követi Őket. Az általuk megtisztított területeken szinte azonnal megjelennek Horthy agitprop emberei, akik majd’ minden ház portájára felragasztják az alábbi, Horthyt népszerűsítő plakátot.

Horthy plakát

Egy tönkretett, megcsonkolt országtól temérdek pénzt igénylő plakátragasztgatással, emberi erőforrást nem kímélve elkezdődik Horthy személyi kultuszának kiépítése. (Rejtély számomra, hogy ki/kik finanszírozták a plakátok gyártását?)

A formális kormányzóválasztás (1920.03.01.) előtt már hetekkel Lehárt eltávolítják Budapestről, azzal az ürüggyel, hogy közelebb kell helyeznie a hadosztály-parancsnokságát a tevékenységi körzetükhöz (Miskolc, Szolnok, stb.) Lehár Ceglédet választaná, mert nagyjából az helyezkedik el középen, de finoman „lebeszélik” tervéről, mivel az a város még túl közel van Budapesthez. Így esik választása a távolabbi Mezőkövesdre. Horthy fél a még így is közel lévő királypárti Lehártól, ezért a kormányzóválasztást saját különítményeseivel katonailag is biztosítja! Hiába, gyáva volt a teljes flotta főparancsnokaként az Otrantói támadása során, gyáva volt inkább elsüllyeszteni az osztrák-magyar hajóhadat, mintsem átadni azt az ellenségnek, gyáva volt hadsereget toborozni és szembeszállni a románokkal, gyáva volt elmondani környezetének, hogy nem királypárti inkább csak hatalomra tör, és most sem hazudtolta meg önmagát! Nem véletlen, hogy Orbán Viktor újabban dicsőíteni kezdte a kormányzót! Ö is gyáva valóban szembeszállni Brüsszellel (legfeljebb csak a kiragasztott plakátok szintjén), gyáva kivezetni az országot az EU –ból, gyáva szembemenni azzal a mérhetetlen korrupcióval, ami Ő indított el, de gyáva leszámolni azokkal a külföldről fizetett civil szervezetekkel is, akik majd felforgatják Hazánkat!

Horthyi Miklós – már kormányzóként – 1920. március 15. –én kinevezi Simonyi-Semadam Sándort miniszterelnöknek. Az Ő kormányának népjóléti minisztere Benárd Ágost és Drasche- Lázár Alfréd írja alá Versailles Nagy-Trianon kastélyában 1920. június 4.-én a szégyenteljes békediktátumot, tekintve, hogy ezt a feladatot egyetlen magára valamit is adó politikus sem vállalta el! Annak ellenére, hogy Hazánk aláírta a békeszerződést, ekkor még semmi nem volt „lefutva”! Horthy hatalma is ingatag volt, leginkább a vörös veszély állandó ismételgetésének segítségével és királypártiságának hangoztatásával biztosította hatalmát. (Hasonlóan Horthyhoz, most ugyanilyen okokból Orbán hivatkozik szinte állandóan a migránsveszélyre.) Ez idő tájt a nyugati országrészben a rongyos gárda tevékenykedik, június 30.-án kirabolják az ausztriai Fürstenfeld katonai raktárát, számos puskához és gépfegyverhez jutva. Később ezek segítségével elfoglalják az osztrákoknak ítélt Burgenlandot, és többször összetűznek az ellenük küldött osztrák rendőri- és csendőri alakulatokkal. Megsegítésükre Horthy nem küld sem katonákat, sem fegyvereket, de ellenük sem mer tenni semmit! Prónay Pál – korábbi Horthy különítményes – vezette rongyos gárdához csatlakozik Lehár Antal korábbi helyettese, Ostenburg-Moravek Gyula Sopron csendőrparancsnoka 300 emberével. Pécs-baranyai terület még mindig szerb megszállás alatt, csak augusztusban kapjuk vissza annak egy részét!

Arra vonatkozóan, hogy milyen politikai helyzet uralkodott ebben az időben a szétszedett Magyar Királyság területén, illetve peremén, álljon itt néhány példa: 1919 januárjában a lengyelek és csehek háborúzgatnak a Hazánkból kiszakított terület megszerzése érdekében. 1920 áprilisában kitör a lengyel szovjet háború, melyben a lengyelek győzedelmeskednek. (Horthy nagy mennyiségű fegyverrel és lőszerrel segíti a lengyeleket Románián keresztül, mivel sem a csehek sem az antant államai nem engedik át területükön a fegyverszállítmányt! Pedig a lengyelek, az általuk állítólagosan utált vörösök ellen harcolnak!) 1920 novemberében súlyos összecsapások robbannak ki a csehországi német városokban a lakosság és a katonaság között. Egy hónap múltán a sztrájkot követően Prágában is összetűzések lesznek. 1921 februárjában összeül a Szerb- Horvát – Szlovén Királyság nemzetgyűlése, melyben a horvátok nem vesznek részt! Kezdetleges, inkább helyi szervezkedések alakulgatnak a Felvidéken a magyar és szlovák lakosságon belül a cseh elnyomás ellen. Hasonló a helyzet a megszállt Erdélyben, és Délvidéken is! A Magyar Királyság területén élők csak királyi parancsra és fegyverre várnak… Érzik ezt a területrablók is, ezért elkezdik a kisantant szervezését (1920. augusztus), mely végül 1921. április 23. –án (ha valakinek így jobban tetszik: 1921. június 7. –én) Románia csatlakozásával lesz teljes.

1921. március 27. –én IV. Károly meglepetésszerűen visszatér Magyarországra, hogy ismét elfoglalja trónját. Horthy ezt azzal utasítja vissza, hogy az Antanttól és a csehektől olyan jegyzék érkezett,mely szerint ebben az esetben megtámadnák Magyarországot. Horthy hazudott! A jegyzék csak két nap múlva érkezett meg! Horthy felkéri IV: Károlyt a távozásra, de korábbi levélváltásukhoz hasonlóan újra hűségesküt tesz felkent királyának! 1921. október 20.-án IV. Károly ismét megkísérli trónja visszaszerzését. Lehár Antal és Ostenburg-Moravek Gyula vezetésével királyhű alakulatok fegyveres támogatásával, vasúton indul meg Budapest irányába, de szerelvényét az ünneplő tömeg rendre megállítja, lassítja, ezért meglepetésszerű trón visszafoglalásról már szó sem lehet! Budaörsnél ütköznek meg a legitimista (királypárti) seregek, a korábban még szintén királypárti Nagy Pál honvéd altábornagy által irányított horthysta, leginkább egyetemistákból álló alakulatokkal. Rövid tűzpárbaj után, katonailag értelmetlen királyi parancsra, mivel IV: Károly Horthyval ellentétben nem akart magyar vért ontani, Lehárék leteszik a fegyvert! Lehár ellen elfogatóparancs van érvényben, ezért IV. Károly kifejezett, többször megismételt parancsára a Dunát átúszva megszökik, és bátyjához, Lehár Ferenc zeneszerzőhöz menekül Németországba. Ostenburg-Moravek Gyulát elfogják, elítélik, de később kormányzói kegyelemben részesül. IV. Károlyt elfogják, több legitimista főúrral és politikussal együtt Tihanyba hurcolják, majd Madeira szigetére száműzik! Ennyit ért Horthy Miklós sokszoros esküje! IV. Károly királyunk, nem sokkal később spanyolnáthában a szigeten hal meg 1922. április 1. –én.

A Szentkoronával megkoronázott, azaz felkent IV. Károly halálával a Trianonban elcsatolt területeink visszaszerzésének reménye, Horthy Miklósnak köszönhetően örökre elpárolgott! Pedig ha a felség- és hazaáruló, többszörösen esküszegő, hazug, antant báb Horthy Miklós ígéretéhez híven visszaszerzi számára a koronát, kisantant ide, vagy oda, királyi parancsra a területrablók által kifosztott, meggyalázott Magyar Királyság lakossága – beleértve Horvátországot is – egy emberként rázza le azt a rabigát, melybe az antant belekényszerített minket! (Még az elismert román történész, Luciaan Boia is a következőket írja könyvében: “Az éppen létező Románia, illetve az egyenlő nemzetek konföderációjaként elképzelt Habsburg Monarchia közül az erdélyi románok valószínűleg az utóbbit választották volna.” Én hozzáteszem: IV. Károly visszatérése esetén is felülvizsgálták volna korábbi gyulafehérvári döntésüket, és újból csatlakoztak volna a Magyar Királysághoz!)

Törökországban ekkor még zajlott Musztafa Kemal Atatürk vezette felszabadító háború, melynek végén az antant csapatok vereséget szenvedtek, már csak azért is, mert katonáik a világháborútól megcsömörlöttek – a francia hadsereg már a világháború folyamán is felbomlott egyszer, és kíméletlen terror után állt újra fel – ezért is inkább a görögöket áldozták fel. Kizárt dolog, hogy egy újabb, a Magyar Királyság és a kisantant közötti háborúba a francia, angol, vagy olasz csapatok beavatkoztak volna! Az elcsatolásra ítélt területeken – Sopron kivételével – soha nem engedélyezték a népszavazás kiírását a hovatartozásról! Ugyanis ellenségeink is tudták, hogy az ezer éves királysághoz szokott lakosság – tartozzanak is bármelyik nemzetiséghez  – amely még ráadásul a megszállók rablásaitól, erőszakosságától is szenvedett, soha az életben nem adta volna voksát a Trianon előtti határok megváltoztatásához!

1921 novemberében Horthy parancsára a rongyos gárda kiüríti Burgenlandot, megszűnik a Prónay vezette önálló állam, a Lajtabánság. A rongyos gárda tevékenységének eredményeként népszavazást írnak ki Sopron és az azt övező néhány falu hovatartozásáról. A leadott szavazatok alapján azok visszakerülnek hozzánk. Ezt persze Horthy saját győzelmeként ünnepelteti, további tápot adva személyi kultuszának, holott köze nem volt a népszavazás kierőszakolásához!

1921.november 6.: kimondják a Habsburg ház trónfosztását, amit Horthy a király kormányzójaként ír alá, ezért szerintem annak érvényessége kétséges! Lásd: http://magaspart.hu/horthy-miklosrol-maskent/

Jellemző: a megválasztott kormányzó annak ellenére, hogy IV. Károly nevezte ki a háború utolsó napján altengernagynak, majd megtagadta királyát, akit még Madeira szigetére is száműztetett, egész életében a IV. Károlytól kapott tengerésztiszti (vagy ahhoz megtévesztésig hasonló) egyenruhában feszít, azzal a különbséggel, hogy a karpaszomány már a monarchia főtengernagyi rendfokozatára hajaz, még ha pontosan nem is felel meg annak! A történések után, a helyében sohasem mertem volna felvenni ezt a formaruhát, vagy ha azt rám erőltetik, a tükörben szembeköpöm magam!

Horthy Miklós portré                                                                                                                                                                                                   Karpaszomány altengernagyiKarpaszomány főtengernagyi

 

Altengernagy                                                                                                                                    Főtengernagy

Egy másik Horthy Miklós „születik”:

Mindenekelőtt tisztázzuk: mikor a következőkben Horthyról írok, ez alatt az általa kinevezett kormányokat is értem, dicsőségben, felelősségben osztoznak!

Horthy Miklós egy végtelenségig kirabolt, nyersanyag forrásaitól, só- és színesfémbányáitól megfosztott csonka országot „rendelt magának”! A későbbi kisantant megszálló csapatai vittek mindent, ami a kezük ügyébe került! Különösen a románok jeleskedtek a szabad rablásban! Gyárainkat leszerelték, a polgári lakosságtól minden hasznavehetőt elkoboztak és azokat szerelvényszámra vitték rablott hazájukba a mozdonyokkal, vagonokkal együtt! A közigazgatás romokban, az alakulgató politikai pártok többszörösen megosztottak. Horthy a vörös veszélyen túl, leginkább a királypártiaktól tarthatott, ezért mindent elkövet majd egyes legitimisták lejáratása érdekében. Az éhező, kirabolt lakosság várja a csodát, amit felkent királyának halála után Horthyban remél megtalálni! Tovább növeli az átmeneti nehézségeket az elcsatolt országrészekből idemenekültek magas száma. Az igazi megoldást az egymást követő kormányok sem találják, a helyzet már-már katasztrofális. A fordulatot Bethlen külpolitikájának gyümölcse jelenti, Magyarországot felveszik a Népszövetségbe (1922), és 250 millió aranykorona értékű kölcsönt kapunk angol közbenjárásra, 20 éves futamidővel.  Megindul a gazdasági fejlődés, melynek az 1929 –es gazdasági világválság vetett véget. Feléljük arany- és devizatartalékainkat, az ipari termelés 20%-al visszaesik. Az igazi áttörést Hitler hatalomra kerülése hozza el. Mivel a zsidók „háborút” hirdettek Németország ellen (Daily Express: Judea Declares War on Germany), ami bojkott formájában öltött testet és célja az ország kiéheztetése volt, a németekkel 1930. –ban megkötött kereskedelmi szerződés 1934 évi kiegészítése, a lendületesen fejlődő agrártermelésnek hatalmas külső piacot jelentett. Cserébe áramlott a német ipari áru Hazánkba, mely újabb lökést adott a gazdasági fejlődésnek! Horthy érdeme, hogy eddigre már a magyar oktatás átszervezése, általánossá tétele lezárult, így a népiskolák tanárainak letelepedésére, a kulturális intézmények fejlesztésére is jutott elég anyagi erő. Tovább lendítette a gazdasági fejlődést, hogy kereskedelmi szerződést kötünk Olaszországgal (1934), illetve Ausztriával is. Szépült, gazdagodott az ország! Álláspontom szerint 10 év alatt akkora fejlődés történt, mint a háború előtt 20-25 év alatt. Az 1938 –ban meghirdetett hadsereg-korszerűsítési program újabb lökést ad a magyar iparnak. Töretlen gazdasági fejlődésünknek az 1941. június 27. –i, Szovjetunió elleni hadba lépésünk fokozatosan vetett véget.

Összefoglalva: az ország talpra állásában és gazdasági fejlődésében, Horthy múlhatatlan érdemeket szerzett! További érdemei: A népköztársaság, majd a tanácsköztársaság után helyreállította a jogfolytonosságot, visszaállította a történeti alkotmány érvényességét és a királyság intézményét, a Szentkorona-tant újra érvényessé tette a közigazgatásban.

Időnként felcsapnak olyan teljességgel megalapozatlan hangok, hogy a Kormányzó antiszemita lett volna. Álláspontom szerint ez hazugság! 1919 –ben az elébe járuló zsidó küldöttséget biztosította arról, hogy akik közülük nem vettek részt a vörös terrorban, azoknak bántódása nem lesz. Ekkor már betartotta adott szavát!  (pl. Sióagárdi Zöld Márton, született: Grünhut Móritz – későbbi tábornok – ugyan zsidó volt, de Horthytól 1920 –ban vezérőrnagyi kinevezést kapott.) Soha nem kiáltotta ki a zsidóságot általános bűnbaknak, a vörös terrorért! Vagyis nem tette azt, mint a zsidóság prominens személyei, akik még mindig a teljes magyarságot okolják 600000 zsidó elhurcolásáért! Illene azt is tudni, hogy kártyapartnereinek többsége zsidó volt, amit környezete bizony-bizony szemére is hányt. A háború elől menekülő külföldi, főleg lengyel zsidókat is befogadta az ország, és ameddig módja volt rá, a zsidók munkatáborokba történő elhurcolását is megakadályozta! A nürnbergi nemzetközi bíróság csak, mint tanút idézte be, és sohasem ült a vádlottak padjára. Felelősségre vonását még Sztálin is ellenezte! Portugáliai száműzetésében zsidó magánszemélyek anyagilag támogatták. Antiszemita beállítottsága bizonyítékaként tüntetik fel, az un. numerus clausus törvény elfogadását, ami viszont kizárólag a felsőoktatásban az igen magas zsidó túlsúlyt igyekezett a zsidóság létszámarányához visszaigazítani. Arról már nem szívesen beszélnek a zsidó hangadók, hogy hasonló szabályozást vezettek be ez időtájban pl. az USA –ban, Kanadában is!

Az antiszemita vádaknak több indítéka van. Ezek közül álljon itt néhány:

  1. A zsidó lobbi szeretné meg nem történté tenni azt a tényt, hogy korabeli vezetőik semmit sem tettek a II. világháború alatti deportálások megelőzése, elkerülése érdekében, sőt türelemre, megértésre intették zsidó vallású híveiket! A teljes felelősséget ránk hárítják! „Sokat gondolkodok Stern Samuról, a vezetők felelősségéről, és arról, mi vette rá elődeimet, hogy a németek bevonulása után együttműködjenek velük, kiszolgálják őket.” „A zsidó tanács tagjai a gyilkos gépezet részeivé váltak, és nagymértékben elősegítették, hogy az emberek a gyilkosok valódi céljainak ismerete nélkül menjenek a gettóba és a halálba. Döntő szerepük volt abban, hogy a magyarországi zsidóság nagyobb része fegyelmezetten tett eleget a hatósági intézkedéseknek. Az idézetek Dr. Feldmajer Péter korábbi MAZSIHISZ elnöktől.
  2. A magyarországi zsidóság vezetői sohasem néztek szembe azokkal a tényekkel, hogy csakúgy, mint a tanácsköztársaság idején, a Rákosi érában is zsidók álltak a magyarok elleni atrocitások, megtorlások élén! Pl. ÁVH tevékenysége, padlás lesöprések, terror. Ezekért sohasem kértek bocsánatot, inkább olyan irányba terelték a közvéleményt, mely szerint nekünk kellene sajnálgatni őket!
  3. A zsidók mindig is a megtévesztés „művészei” voltak! Pontosan tudják, hogy Európa őslakosai megvetéssel tekintettek rájuk régen is, most is. Tehát, ha ők szeretnek valakit, az gyűlöletet ébreszt azzal szemben a gojokban, és megfordítva. Ha ők látszólag utálnak valakit – jelen esetben Horthyt – azt a nem zsidók piedesztálra emelik! Gondoljunk itt Rejtő Jenő Piszkos Fredjére, aki addig „szeretgette”, tisztelte Vöröskarmot, amíg a hajó teljes legénysége szembeszállt Vöröskarom akaratával és Vadsuhanc pártjára állt! Rejtő – aki maga is zsidó volt – pontosan ismerte a zsidó megtévesztés menetét, sőt le is írta azt a Piszkos Fred a kapitány c. művében! Ezért a feltétlen Horthy imádóknak el kellene gondolkodnia azon, vajon nem a zsidók játékszereivé váltak-e?
  4. Horthy Miklós tevékenységét, ha úgy tetszik életpályáját, sohasem kísérelték meg a történészek átfogóan – az adott korszakok adta lehetőségek figyelembevételével – elfogulatlanul kiértékelni! A II. világháború előtt imádni, utána utálni kellett, ma újra dicsőíteni. Pedig gyarló ember volt Ő is a maga tévedéseivel, hibáival, a Bethlen kormány hivatalba lépésétől számítva – az országért tett – elismerést érdemlő cselekedeteivel együtt!

Orbán Viktor – Klebelsberg Kuno felújított lakhelyének átadásakor elhangzó – Horthyról szóló mondatai, látszólag kiverték a biztosítékot egyes zsidó vezetőknél, holott csak arról van szó, hogy az ő felháborító véleménynyilvánításukkal plusz szavazatokat szereznek, a nekik milliókat juttató jelenlegi miniszterelnöknek, a megtévesztett magyarság soraiból! Azonban, ha mégis a jelenlegi felforgatástól sem visszariadó csoportosulás győzne valami úton-módon, akkor ők ugye már megmondták a magukét Orbánnak, Horthy kapcsán is! Tehát mindenképpen jól járnak!

Személyes véleményem az: Elég tisztességes, becsületes magyar hazafi, hős született már a történelmünk során, akik nem haboztak tenni valami maradandót a magyarságért, ha hívta Őket a Haza! Őket bátran állíthatjuk példaképnek a fiatalságunk elé! Horthyt nem sorolom közéjük! Viszont már kormányzóként, az ország fejlődésére tett intézkedéseit el kell ismernünk!

Dr. Bene Gábornak is kötelező olvasmány: Lehár Antal: Egy katonatiszt naplója!

Madarász László

Admin: Nyitóképen Lehár Antal. (Fényképek a Wikipédiáról származnak.)

Tovább

vitez-nagybanyi-horthy-miklos

Horthy Miklósról másként

Amíg a hajdan az „átkosban”, Horthyról csak rosszat lehetett mondani, addig napjainkban kizárólag kormányzói nagyságát emelik ki. Nem vitatom kormányzóként Hazánkért tett szolgálatainak nagy részét, de úgy vélem nem szabad elfeledkezni arról az ellentengernagyról sem, akinek az első nagy háború befejezését követően, lehetősége lett volna a történelmi Magyarország megmentésére. Nem élt a sors által felkínált lehetőséggel! Nézzük milyen is volt aktív- majd visszavonult katonaként vitéz Horthy Miklós:

Az I. világháborúban, az antant által létrehozott otrantói tengerzár arra volt hivatott, hogy a német és osztrák-magyar monarchia tengeralattjárói ne tudjanak a Földközi tengerre kijutni, illetve visszahajózva az Adriai tengerre, utánpótlást felvenni. A 150 km hosszú tengerzárra, amit kb. 100 horgony és 400 bója tartott, több mint 100 felfegyverzett kereskedelmi és hadihajó vigyázott. Az U-30 lajstromjelű tengeralattjárónk tengerzárnál bekövetkezett pusztulása, Horthynak, barátai elvesztését is jelentette egyben. A fájdalmas esemény is közrejátszhatott abban, hogy Horthy elhatározta a tengerzár áttörését, illetve megsemmisítését. Ennek megvalósítására tervet dolgozott ki, amit Hansa tengernagy elfogadott, egyúttal a Novara, Saida és a Helgoland cirkálókat, továbbá a Balaton és Csepel rombolókat a parancsnoksága alá rendelte. Horthy kicseréltette a három cirkáló főárbócát szálárbócra, miáltal azok sziluettje az antant legújabb cirkálóira lett hasonlatos. Ennek a cselnek köszönhetően a cirkálók gond nélkül áthatoltak a tengerzáron, majd délről északra fordulva, tehát nem várt irányból, hátulról támadták azt. A vállalkozás sikert hozott, elsüllyesztettek 14 zárgőzöst és többet megrongáltak. 1917. május 15. reggelén az ellenség felderítő rombolói felfedezték a visszatérő hajóinkat, majd rövid tűzharc után azok után haladtak. Közben megérkezett az antant hajók erősítése is. Horthy szembefordította hajóraját a feltűnt ellenséges cirkálókkal, melyek már – köszönhetően a mieinknél nagyobb távolságra hordó ágyúiknak – messziről tüzelni kezdtek. Horthy parancsára ekkor rombolóink mesterséges ködöt fejlesztettek (a tengeri háborúk folyamán először történt meg ez az eset), melyből kibújva már bőven lőtávolságon belül voltak az ellenséges hajók. A kirobbant ütközetben a Novara parancsnoki hídját is találat érte, Horthy nagy vérveszteséggel járó sebesülést szenvedett, de a tengeri csatát hordágyon vezette tovább. Később az SMS Novara kazánháza is találatot kapott, így a gyors-cirkáló mozgásképtelenné vált. Hajóink derekasan küzdöttek tovább, egészen az erősítésükre küldött csatahajóból és két páncélos cirkálóból álló flotta megérkezéséig, melyek láttán az ellenség menekülőre fogta a dolgot. A fényes győzelem nem csak Horthy parancsnoki rátermettségének, önfeláldozásának volt köszönhető, hanem a vízfelszíni hajóhad, repülőink és tengeralattjáróink összehangolt munkájának is, melyre egészen odáig még nem volt példa a hadtörténelemben.

Horthy Miklós lábadozásának végén, 1918. február 1. -én robbant ki a cattarói (ma: Kotor, montenegrói város) matrózlázadás, mely inkább a tétlenségre kényszerített flotta hozadéka volt, mintsem valódi felkelés. A lázadás elfojtása után a császár, Njegovan tengernagyot nyugdíjazta és Horthyt ellentengernaggyá, egyben a flotta parancsnokává nevezte ki. A császári udvar már régen vágyott egy olyan katonai sikerre, mint amit Horthy az által vezetett hajórajjal ért el. Kinevezéséhez azonban nem csak hősiessége, az ellenség által is elismert katonai erénye vezetett, hanem az udvari elismertsége is, ugyanis több nyelven beszélt, vívásban hadseregbajnoki címet szerzett, de ragyogó eredményeket ért el kerékpározásban és teniszben is. Mindemellett jó tánctudása, megnyerő modora miatt kedvelt társasági ember is volt.

Ferenc József halála után rokona a főherceg, I. Károly néven lépett 2016 –ban a császári trónra. (IV. Károly néven 1916 decemberében koronázták magyar királlyá.) Első intézkedéseként magához ragadta az osztrák-magyar hadsereg szárazföldi és tengeri erőinek főparancsnoki címét. Már az USA 1917 –es hadba lépése előtt különbékére törekedett, talán jó előre látva a központi hatalmak várható kudarcát, amit a fel-fellobbanó háborúellenes sztrájkok is jeleztek. Az új flottaparancsnok kinevezéséhez alighanem hozzájárult a fentieken kívül még az is, hogy 1918. január közepén kirobbant alsó-ausztriai sztrájkhullám hatására, Budapesten és néhány vidéki városban is négy napos – háborúellenes – általános politikai sztrájk tört ki, melyek együttes jelentősége a világháború további menetére egyáltalán nem volt elhanyagolható. A császár joggal számíthatott arra, hogy az antant által – nem véletlenül – lovagiasnak titulált, és katonai téren általuk is elismert Horthy Miklós segítségével olyan különbékét köthet, melyben koronája is a fején maradhat. Ugyanis azt is tudta, kiválasztottja mindig csodálattal tekintett az angol birodalomra, így a majdani tárgyaló felek felnézhetnek egymásra, ami kiindulási alapnak igazán kedvező. Mindehhez kapóra jött volna egy ismételten sikeres, utolsó katonai vállalkozás, amely a szárazföldi állóháború miatt csak a tengeren, a szinte érintetlen flottával valósítható meg.  Nem csalódott. Horthy újabb, most már nagyszabású támadást eszelt ki az otrantói tengerzár ellen, melyben a teljes hajóhadnak szerepet szánt!

Álláspontom szerint Horthy flottaparancsnokká történő avanzsálása nem okozott osztatlan sikert haditengerészetünk vezető köreiben. Tudomásom szerint kinevezésével legalább öt, rangban felette állót, vagy rangidős tisztet előzött meg, akik bár elismerték Horthy érdemeit, a flotta vezetésére nem látták igazán alkalmasnak. Véleményem szerint ez vezethetett az SMS Szent István csatahajó pusztulásához, illetve ennek következtében a megindult katonai akció lefújásához. Az addig Pulában tétlenkedő, és inkább csak légvédelmi feladatokat ellátó Szent István csatahajó és kísérői elől, egyértelmű parancs híján, nem távolították el időben a kikötői védőzárat, ezért azok mintegy háromnegyed-órás késéssel tudtak elindulni. A hajóraj parancsnoka így nem tehetett mást, mint a kazánok csúcsteljesítményen történő üzemeltetésének elrendelését, hogy mérsékelni tudja a késedelmet. Az ezzel együtt járó füst- és szikra mennyisége hívhatta fel a sötétben leskelődő, torpedókkal felszerelt olasz motorcsónakok legénységének figyelmét a közeledő csatahajókra és kísérőire. Torpedótalálatok következtében végül a Szent István elsüllyedt, melynek hírére lefújták a támadást. Nem vagyok katonai szakértő, de szerintem a Szent István- és az őt egy ideig vontatókötélre vevő Tagetthoff csatahajók kiesése a tervezett akcióból, nem feltétlenül kellett volna, hogy a meglepetésszerű támadás lefújását eredményezze. Maga Horthy bizonyította már be, hogy sokkal kisebb köteléket is győzelemre lehet vezetni, nem a teljes hajóhad, mínusz két csatahajó! Horthy habozott, majd rosszul döntött! Először, de nem utoljára!

Nem állítom, hogy flottánk támadásának folytatása és esetleges teljes sikere, megfordította volna a háború menetét. Azt sem vitatom, hogy a további „felesleges” áldozatokkal járt volna a tengeri harc. Azt viszont vallom, hogy Horthy ott és akkor nem a megfelelő döntést hozta meg, mint élete során tette azt még annyiszor! Teljesen más az SMS Navara parancsnoki hídján – harc közben telítve adrenalinnal – jó döntéseket hozni, mint adrenalin nélkül – sandán néző volt főnökeinek szemével kísérve – a kitűzött cél végrehajtásáról, vagy feladásáról határozni. Lehet egyet nem érteni gondolataimmal, de akkor arra is választ kellene adni, hol lennénk mi magyarok, ha Árpád a pozsonyi csatában két századának elvesztése után megfutamodik a háromszoros túlerő elől?

A háborút elvesztettük. Az osztrák-magyar monarchia flottáját Horthy – császári parancsra – 1918. október 31.-én átadta a két nappal – hangsúlyozom: két nappal – korábban megalakult Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanácsnak, amely még 1918-ban beolvadt a Szerb Királyságba! Vagyis Horthy Miklós közreműködésével a flotta egy része annak az ellenségnek a kezére került, aki ellen az I. világháború megindult! A hajóhad átadását követően az olasz búvárok, akik nem tudtak az eseményről, a rá következő éjszaka leple alatt, jól elhelyezett aknával víz alá küldték a monarchia zászlóshajóját az SMS Viribus Unitist. (A viribus unitis magyarul: „egyesült erővel” jelent.) A robbanásban a hajó legénységéből, kb. 400 –an meghaltak. A monarchia flottája végül angol, francia, olasz, görög és szerb tulajdonba került. Így járt volna az SMS Szent István csatahajó is, ha a Magyarok Istene ezt nem akadályozza meg azzal, hogy egy – valójában elkerülhető – torpedótámadás végezzen vele. Horthy valamiért nem tagadta meg a császár parancsát és nem rendelte el a flotta önmegsemmisítését, ahogy azt más hadvezérek hasonló esetben tették volna! „Hálából” Horthyt a császár altengernagynak nevezi ki 1918. november 1.-én!

A flotta átadásának napján, október 31.-én itthon Károlyi Mihály kerül hatalomra, akinek hadügyminisztere Linder Béla elrendeli a szervezetten hazatérő katonai alakulatok lefegyverzését! Ekkor még a Magyar Királyság területén egyetlen egy antant katona sem tartózkodik! Horthy Miklós vezetői gyarlósága ekkor mutatkozik meg igazán! Mint a monarchiában a legmagasabb katonai rangot elért magyar főtiszt, nem áll a hazatérő fegyveres erők élére, és nem akadályozza meg a hadsereg felszámolását! Helyette „sebeit nyalogatva” kenderesi birtokára vonul vissza. Persze az is igaz lehet, hogy a szervezetten és fegyveresen hazatérő haderő tisztikarának nagy része, a flotta utolsó támadásának lefújása-, majd a hajóhad ellenség kezére juttatása miatt, már nem feltétlenül becsüli Horthyt. Az igazi katona, csak katonaként tud gondolkodni, így nagyon valószínű, hogy Horthy Miklóst a hazatérők inkább tekintették ezért árulónak, mint jó vezetőnek. Sok, nagyon sok olyan hazatérő ezred volt, akik a leszerelésre kiadott parancsot megtagadva, rendezett sorokban, fegyveresen vonultak vissza laktanyáikba! Mint gondolhattak ők arról, hogy Horthy, ugyan császári parancsra, az ellenség kezére adta a harceszközeinket? A hazaáruló Károlyi kormány és így az ország várható tragédiája miatt, a frissen kinevezett altengernagynak felül kellett volna emelkedni még önmagán is, hogy magyar Musztafa Kemal Atatürkként ismét a Haza szolgálatába álljon! Nem tette meg, és így hamarosan ez a hajó elúszott!

A patkányforradalom, majd a tanácsköztársaság kikiáltása után, a román csapatok közeledésének hírére otthagyja kenderesi birtokát, hiszen pontosan tudja, hogy a románok nem csak Erdélyt akarják kihasítani a Magyar Királyság testéből, hanem a Tisza vonaláig szándékoznak teret nyerni. Kenderes így román kézre juthat. Ahelyett, hogy az ország délnyugati felén toborozná és szervezné újjá a magyar hadsereget – kihasználva azt, hogy jól beszél horvátul is – a Szegedet bitorló volt ellenség, az antant (francia) csapatok védelme alá helyezi magát. Manapság politikailag korrekten ez úgy hangzik: csatlakozik a Szegeden zajló ellenforradalmi szervezkedéshez. Károlyi Gyula kormányában hadügyminiszter lesz. Ekkora már a Tiszántúl egy hónapja a román megszállást nyögi. Viszont északon a magyar hadsereg Böhm Vilmos és Stromfeld Aurél vezetésével visszafoglalja a Felvidék egy részét Nyitra-Zólyom-Kassa vonalig, sőt elérik a lengyel határt is. Június végén az antant követelésére a honvédő hadsereg megkezdi a visszavonulást az általa visszafoglalt ősi magyar területekről. Ugyancsak az antant nyomására a szegedi Károlyi Gyula vezette kormányt leváltották, és július 12. –től Ábrahám Dezső vezette új kormány áll fel, melyből Horthy kimarad. „Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.”szól, az un. Alaptörvény is, – sajnos csak ebben az esetben – az ősi magyar jogrend szellemében. Mindennek ellenére mit tesz Horthy és tisztikara a hon védelmében? Gyakorlatilag semmit! Pedig a harcoló magyar hadsereg szűkölködik jól képzett tisztekben. Álláspontom szerint külső fegyveres támadás esetén nem lehet mérlegelni, milyen „színű” éppen a honvédő hadsereg. Lehet az vörös, fehér, narancssárga, de akár hupikék is, első a haza védelme! Aki nem így cselekszik: az én szememben hazaáruló!

A vérrel visszafoglalt felvidéki területek feladása miatt a hadsereg felbomlása elkezdődik. Stromfeld, majd Böhm Vilmos is lemond, a július 20. –án indult offenzíva a Tiszántúl visszafoglalására kudarcba fullad. A hónap utolsó napjaiban a románok átlépik a Tiszát és megindulnak Budapest felé, hogy ugyanúgy masírozzanak ott, mint korábban a magyar csapatok Bukarestben.  Az Ábrahám kormány által – az angolok engedélyével – fővezérnek kinevezett Horthy augusztus második felében, a tanácsköztársaság bukása után indul meg a főváros irányába, amit a románok addigra már javában fosztogattak.  Siófokon ver tábort és csak november 16. –án vonul be Budapestre, két nappal azt követően, hogy a román haderő az antant követelésére elhagyta a várost. Kb. ennyi volt Horthy Hazáért folytatott „harca”, ha ugyan ezt egyáltalán harcnak lehet nevezni!

* (Megjegyzésemet lásd az írás végén.)

Az antant által diktált „béke” feltételek szerint Törökországnak is azt a sorsot szánták, mint a Magyar Királyságnak: feldarabolták volna a szövetségesek között. Ott viszont volt egy Musztafa Kemal Atatürk tábornok, aki gyakorlatilag a semmiből kezdett hozzá az antant tervének meghiúsításához, hazája védelmében! Vitéz Nagybányai Horthy Miklós viszont, egy vereséget nem szenvedett, millió feletti létszámú, harcedzett haderőt irányíthatott volna, ha lett volna hozzá bátorsága és/vagy tehetsége! Mivel Olaszországgal békét kötöttünk, ekkora haderő a cseh, román és szerb határ védelmére még túl sok is lett volna! A Haza érdekében még csak tényleges fegyveres összetűzésbe sem kellett volna keveredni, hiszen a francia hadsereg a német előrenyomulás hatására egyszer már felbomlott és csak hatalmas megtorlás árán állt újra hadrendbe. Gyakorlatilag elegük lett a háborúból. Az angolok Törökországban sem harcoltak igazán, inkább a görög csapatokat áldozták fel. Mivel Anglia megelégedett azzal, hogy visszaállította tengeri hatalmát, egy lépést sem tett volna a magyar haderővel szemben. Az amerikaiaknak eszük ágában sem volt Magyarországgal fegyveres konfliktusba keveredni. A kisantant gyengén felszerelt, rosszul szervezett és vezetett hadereje, egyetlen puskalövés nélkül, már a magyar hadsereg látványától világgá futott volna. Az, hogy a Magyar Királyság hadereje, összetételében mindössze 40% -ban volt magyar, nem tekinthető ellenérvnek! A nemzeti kisebbségek az idő táján el sem tudták képzelni, hogy elszakadjanak a Hazától! Nem véletlen, hogy a trianoni „békeszerződéssel” elbitorolt területeken az antant nem vállalta be a függetlenségre vonatkozó népszavazást, hiszen törekvésük eleve kudarcra lett volna ítélve!

Ha jól belegondolunk, Horthy Miklós minden lépését a flotta felszámolásától kezdődően IV. Károly magyar király két alkalommal történő visszatérési kísérletéig bezáróan, az angolok irányították! Vajon elmondhatta-e a kormányzó magáról, a thermopülai hősök sírfeliratán álló második mondatot? „Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”? Egyébként Horthy ígéretet tett IV. Károlynak, hogy sohasem fog dinasztiát alapítani! Ezzel szemben 1942 –ben elsőszülött fiát, Horthy Istvánt, kormányzó helyettesé tette meg!

Horthy kormányzósága alatt, az I. és a II. bécsi döntések értelmében, továbbá a szlovákokkal vívott háború következtében, Hazánkhoz visszakerült az elcsatolt területek egy része. A Kárpátokban a világszínvonalon álló magyar hadmérnökök létrehozták a bevehetetlennek bizonyult Árpád vonalat, mely nem egy összefüggő erődítmény, hanem jól elhelyezett, viszonylag kis erővel is kitűnően védhető, de különálló egységek védelmi rendszere volt. Erre támaszkodva Horthynak lehetősége lett volna a Szovjetunióval különbékét kötni, de Ő inkább az angolszászokkal kereste a kapcsolatot, annak ellenére, hogy azok megüzenték neki: a szovjettel kell tárgyalásokat folytatni! Makacsságának meg lett az ára. Miután Románia különbékét kötött a Szovjetunióval és hadat üzent Németországnak és nekünk, az orosz csapatok meg tudták kerülni az utolsó védelmi vonalunkat és elfoglalták Hazánkat, mérhetetlen kínt és szenvedést hozva a magyar népre! Ráadásul ismételten elvesztettük a már visszaszerzett ősi területeinket is. Horthy a román pálfordulás után, ugyan már elkésve, de tesz egy rosszul megszervezett kísérletet a háborúból történő kiugrásra, de az még azelőtt elbukik, hogy valóban a megvalósulás útjára tudna lépni. (Mondhatnánk kísértette a múlt, ha a korábban emlegetett, otrantói tengerzár elleni – teljes flottával tervezett – támadás-félére gondolunk.)

Horthy végül portugál száműzetésbe vonult, ahol korábbi zsidó kártyapartnerei jóvoltából „tengette” hátralévő életét, 1957 –ben bekövetkezett haláláig.

A fentiek a szerző magánvéleményét tükrözik! Az általam leírtak nem alkalmasak vitéz Horthy Miklós történelmi szerepének teljes értékelésére, azok csak epizódok egy történelmi személy életéből.  Az utóbbi években egyre több és több írás dicsőíti a volt kormányzót, nem véletlenül!

1921. november 6. –án a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburg- ház trónfosztását, amit a király nem jegyzett ellen, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette azt ki!!! Ez paradox közjogi helyzetet jelent. Ugyanilyen ellentmondásos az Alaptörvénynek titulált tákolmány, hiszen azt Nemzetgyűlés sohasem hagyta jóvá, vagyis elvileg még mindig az Alkotmány érvényes! (Úgy látszik Orbán, a kormányzó nyomdokain jár!)

Egyébként Horthy Miklós valódi erényeinek felemlegetése mellett, az Őt dicsőítők teljességgel megfeledkeznek arról, hogy magas rangú elismert katonaként, Horthynak teljesen más szerepet szánt a Mindenható: IV. Béla és Mátyás királyunk után, az I. világháborút követően, Ő lehetett volna a legnagyobb nemzetmentő! Nem élt a sors által felkínált lehetőséggel! Horthy Miklós tehát többször is megmérettetett és könnyűnek találtatott! Béke poraira…

Utóiratféle: Számomra teljességgel érthetetlen, hogy történelmi személyiségeinket mindig az aktuális politikai hatalom szempontjából ítéljük meg! Miért nem lehet tényleges tetteik-, és az adott korszakban, a Haza gyarapodására a “sors” által felkínált lehetőségekre hozott-, vagy éppen elmulasztott reakcióik alapján mérlegre tenni Őket?

* Nem értem Dr. Bene Gábor itt megjelent írását: https://internetfigyelo.wordpress.com/2016/11/17/1919-november-16-an-horthy-miklos-a-nemzeti-hadsereg-elen-bevonult-budapestre/

Ha a fosztogató román haderő már november 14. -én távozik a fővárosból, de Horthy csak 16.-án vonul oda be, miből is gondolja, hogy a megszállók “sebtében” hagyták el a várost? Tényleg Horthy csapataitól féltek, avagy mégis inkább az Antanttól? Mi is akadályozta meg a későbbi kormányzót abban, hogy a lopott holmikkal dugig megrakott, el-elakadó és lassan haladó szekerekkel (amit nem egy alkalommal a pestiek segítettek kitolni a kátyúkból csak azért, hogy minél gyorsabban menjenek a fenébe) távozó románokat, a rablott dolgok hátragyására kényszerítse? Érdeklődve várnám válaszát, de a trónfosztással kapcsolatos (kiemelt) észrevételemre is!

Arról is szeretném kikérni véleményét, hogy még 1918. október 31. -én Horthy végrehajtja a császár, egyben magyar király, flotta átadásról szóló utasítását és nem inkább parancsmegtagadóként sajátkezűleg küldi azt a legmélyebb tengerfenékre, miként lehetséges, hogy két és fél évvel később fegyveresen száll szembe ugyanazzal az uralkodójával, majd kisvártatva megfosztja őt trónjától? Önként adódik a kérdés: Végül is kinek/kiknek az utasításait hajtotta végre? Először felkent királyáét, másodszor IV. Károly ellenében, akinek kétszer is hűséget esküdött, a cseh Edvard Benesét, esetleg másokét? Komolyan gondolta Ön egyáltalán, hogy a Budapestre bevonuló Horthynak lett volna esélye szembeszállni a már bent lévő megszálló román haderővel, holott két évvel később Benes fenyegetőzésétől, azaz az esetleges cseh intervenciótól, amit még meg is kellene szervezni, visszariad? Mégis, nem hiányzott neki az 1,2 milliós kipróbált és harcedzett visszavonuló hadseregünk, ami Ő hagyott szétzavarni? Vagy mégis teljesen más áll a háttérben? Netalántán angol hátszéllel a személyes ambíciói irányították minden eddigi cselekedetét?

Madarász László

Tovább