U-16 tengeralattjáró

Megtalálták az osztrák-magyar U16-os tengeralattjáró roncsait

Cseh búvárok a dél-albániai partok közelében, a Jón-tengerben nagy valószínűséggel megtalálták az egykori osztrák-magyar haditengerészet U16-os tengeralattjárójának roncsait, amely 1916. október 16-án süllyedt el, máig nem teljesen tisztázott körülmények között – közölte szombaton a CTK hírügynökség, a Czech Diving Team kutatócsoportjának képviselőire hivatkozva.

A búvárokból, történészekből és dokumentaristákból álló csoport évek óta kutatja és dokumentálja a cseh történelemmel összefüggő tengeri eseményeket.
A feltételezett merülőhajó roncsa 60 méteres mélységben fekszik a Jón-tenger fenekén, a dél-albániai Vlora város közelében. A cseh búvároknak elsőként sikerült meglátogatniuk pénteken a roncsot, amelyet lefényképeztek, lefilmeztek, és pontosan bemérték fekvésének adatait. A felvételeket azután összehasonlították a rendelékezésükre álló levéltári fényképekkel, leírásokkal, amelyek alapján a megállapították: szinte biztosra vehető, hogy az U16-os osztrák-magyar tengeralattjáró roncsairól van szó. Ennek bizonyítását egy következő merüléstől várják.
Az U16-os tengeralattjáróra utal az, hogy közelében a tengerfenéken megtalálták a Nembo olasz torpedóromboló roncsait is. Az egykori összecsapás következtében mindkét hajó elsüllyedt. “Azt biztosan állíthatjuk, hogy két hajóroncs van az általunk felkeresett és átkutatott tengerfenéken” – mondta az egyik búvár újságíróknak.
Az U16-os felkutatását hosszú tárgyalások előzték meg az albán hatóságokkal. Az albánok először elutasították a csehek kérését, de végül mégis megadták az engedélyt a kutatáshoz, és az albán haditengerészet a roncs feltételezett fekvésének a koordinátáit is rendelkezésükre bocsátotta.
A CTK szerint az 1915-ben épített U16-os merülőhajó feladata az Osztrák-Magyar Monarchia tengeri határainak a védelme volt. A monarchia haditengerészete 1915. október 6-án vette át a tengeralattjárót, amely a következő évben két esetben is visszaverte egy francia hadihajó támadását. 1916 októberében azonban nem élte túl az olasz hadihajókkal való összecsapást.
A hozzáférhető forrásokból az derül ki, hogy az osztrák-magyar tengeralattjáró egy nagyjavítás után a parancsnokság által kijelölt helyére tartott, amikor Albánia közelében a Jón-tengeren váratlanul szemben találta magát az olasz Nembo torpedórombolóval és a Bormida hadi tehergőzössel. Az U16-os két torpedót lőtt ki a Nembóra, amely vízimbombával válaszolt. Az összecsapásban mindkét hajó léket kapott. Míg a Nembo azonnal elsüllyedt, az U16-sal a Bormida végzett, amely speciális acélorrával nekiment a sérült tengeralattjárónak, írja Kokes János Prágából (MTI).

Forrás: Magyar Tudat

Tovább

amerika-elpusztitja-europat

1917 -ben kezdődött! Európa elpusztítása öt lépésben

Az Egyesült Államok először is megvárta a lehetőséget, hogy részt vegyen egy európai háborúban.
Ez az, amit az amerikai elnök, Woodrow Wilson meg is tett 1917-ben: bár a legtöbb amerikai ember inkább ellenezte a Nagy Háborút, annak ellenére, hogy Wilson ünnepélyes ígéreteket tett népének, mégis belevitte az Egyesült Államokat a világégésbe, és nem a saját országhatárain belül.

Így Amerika belépése miatt elhúzódott a háború, pedig a  legtöbb hadviselő-félnek a leghőbb vágya volt békét kötni.
Közben a legyengült államokban elvetették a liberális forradalmak magvait…
Ezt követően alávaló feltételeket kényszerítettek Magyarországra és Németországra a versailles-i szerződésnél és Trianonban- ezzel lefektették a következő világháború alapjait.

Másodszor, Amerika feltérképezte, hogyan is lehet az európai nemzeteket könnyedén belevinni egy újabb háborúba, azáltal, hogy támogatnak egy gyenge személyiségű, hataloméhes felelőtlen kis diktátort.
Ez az, amit 1939-re, az akkori amerikai elnök Franklin Delano Roosevelt kiszimatolt, hiszen a lengyel diktátort, Smigly-Rydzet egy jóindulatúnak álcázott figyelemfelhívással, alattomos módon belevitte egy Németországgal szembeni konfliktusba.
Persze a németeknek is jelzett.
Előjött az örök téma, a kisebbség: a vita tárgya a jelentős lélekszámú német kisebbség “zaklatása” a lengyel hatóságok által.
Közben a brit és a francia kormány megígérte, hogy támogatni fogja Lengyelországot, ezt tette az Egyesült Államok elnöke is, majd vérbajtól tönkrement testét hátradöntötte kerekesszékében, és nézte az események alakulását.
Valóban, ki is terebélyesedett aminek kellett, mert a kis lengyel diktátor úgy döntött, hogy ne engedjenek a német igényeknek, a német államfőnek.
Németország erre 1939 szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, és elkezdődött az újabb világháború.
Közben az USA meggyőzte Franciaországot és Nagy-Britanniát, akik hadat üzentek Németországnak, és Roosevelt látva, hogy kiszolgálói biztosan beléptek a háborúba, két nappal később csatlakozott hozzájuk.

Harmadszor, egy háborúba az amerikai gondolkodás szerint csak akkor szabad belépni, amikor az ellenséget már több oldalról ütik, mely meg is történt azzal,  hogy ártatlan civil városokat bombázott, melyeket le is rombolt és akkor küldött szárazföldi csapatokat, amikor az ellenséget már ténylegesen megszorongatták vazallusai. A civil városok ugyanis nem lőnek vissza…
1943 nyarán megtörtént a partraszállás Szicíliában,  abban a pillanatban, amikor a német hadsereg vereséget szenvedett a Vörös Hadseregtől Sztálingrádnál. és Kurszknál.
A handabandás Olaszországban, az amerikai csapatok minimális esetben ütköztek a németekkel.
Gyakorlatilag az olasz fronton elenyésző amerikai katona volt, legfőképp az Egyesült Államok szövetségesei: a dél-afrikaiak, az új-zélandiak, lengyelek, brazilok, és franciák.

Amit ők “felszabadításnak” neveznek, nem más, mint civilek tömegének legyilkolása, hadifoglyok ejtése, nemzetek elpusztítása infrastruktúra, erkölcs és nyelv szempontjából.

Negyedszer, a háború végén, nem írja alá a békeszerződéseket, hanem báb rendszert telepít a megszállt nemzetek élére.
Feltünteti magát a soha nem létezett demokrácia színében, elhiteti, hogy szabad választási rendszer van a megszállt országokban, miközben ha bármelyik fél nem az ő szájíze szerint teljesít, nem engedi, hogy hatalomhoz, kormányzati székhez jusson.

Így  tartották sakkban Franciaországot, Olaszországban, Görögországot, Belgiumot és Hollandiát. A keleti blokkban ugyanez a forgatókönyv zajlott, csak más díszletekkel.
Annak érdekében, hogy totális legyen az európai államok ellenőrzése, katonailag meg kellett őket szállni.
Hangsúlyozta a védelmi kiadások fontosságát, hogy megvásárolják roppant magas áron elavult fegyverzetüket.
Eközben lépést tartani a háborús szellem által elültetett állandó félelemmel.
Ezért jött létre a NATO 1949-ben, amely egy újabb eszköz a megszállt államok kontrollálására.
Közben a megszállt országok kiszemelt vezetőjelöltjeit még fiatalon pazar ösztöndíjakat kapva az Egyesült Államokba viszik tanulni, és támogatják a hozzájuk kapcsolódó pártokat, szervezeteket.
Így az amerikai létrehozták saját távvezérelt pártjaikat minden európai országban.

Lásd Magyarország…

Ötödször, amikor a fenyegetés eltűnt, akkor gyártani kellett új ellenségeket, hogy igazolja a folyamatos katonai jelenlétet Európában.
Így, amikor leomlott a berlini fal 1989-ben és a Szovjetunió felbomlott, a NATO-ra már nem volt szükség, ennek ellenére továbbra is létezik.
Európa-szerte, az USA-csatlósokkal drasztikusan csökkentetik a katonai kiadásokat, leszerelik hadseregeket és eladják az így feleslegessé váló fegyvereket.
Némi keresgélés után, az Egyesült Államok kitalálta az új fenyegetést: “A nemzetközi terrorizmust.”

Miután 2001 szeptember 11. rejtélyes módon bekövetkezett a “nemzetközi terrorizmus” arcot is kapott a muszlim identitást.

Mivel időközben minden nyugati országba  jelentős muszlim kisebbség költözött, és ezzel alapot is teremtett a bizalmatlanságnak az európai országok között.

Igaz, a régi elv: oszd meg és uralkodj.

Az Egyesült Államok alattomos módon  elülteti a gyanakvást és bizalmatlanságot vazallusainál, melyhez asszisztálnak a szociáldemokrata lakájok, aki mindenhol elfogadják a titkos politikai kéz irányítását.
Így mecsetek kell építeni az európai városokban, ahol csak lehetséges, a muszlimok mértéktelen támogatásokat kapnak, és ha ez nem történik meg, akkor diszkriminációra hivatkoznak.
A bevándorlók és az élősködő kisebbségek közé tartozó bűnözők kisebb büntetést kapnak.
Ha valaki (nem muszlim) tiltakozik, gyorsan ráhúzzák a rasszizmus bélyegét és ezzel elhallgattatják, vagy koncepciós per keretében elítélik. Az európai nem őshonos kisebbségek esetében így működik, és sikerrel.

Mindeközben bombázzák az európaiakat a buta hollywoodi produkciókkal, amely még jobban el fogja pusztítani az agyukat, és akkor még ott van a testi, egészségi pusztításnak a McDonalds , Burger King, Coca Cola és Kentucky Fried Chicken sok cukorral, műolajjal, müzlikkel, szójával elpusztítva a lakosság fizikai ellenállását.

Amikor csak lehet, megpróbálja növelni a területét báb rendszerekbe épüléssel (Ukrajna, Grúzia), vagy egyszerűen csak új nemzeteket hoz létre az ENSZ égisze alatt, mint Bosznia-Hercegovina és Koszovó.

Európa, a büszke nő, nemtelen ribanccá változott, korrupt politikusaival, nyíltan vállalt perverziókkal, hitetlenséggel, romos, valamikor virágzó nemzetekkel.

Igen, és végül egy fontos tényező: mindenkit folyamatosan, és állandó megfigyelés alatt tartani, lehallgatni a telefonbeszélgetéseket, elolvasni az összes e-mailt, mindent regisztrálni, ki és mit csinál a Facebook-on és egyéb közösségi oldalakon, és minden megjegyzést kontrollálni a fórumokon.

Hans Vogel

Megjelent: magyartudat.com (2015) A honlap már a www.magyartudat.hu címen található.

Tovább

vitez-nagybanyi-horthy-miklos

Horthy Miklósról másként

Amíg a hajdan az „átkosban”, Horthyról csak rosszat lehetett mondani, addig napjainkban kizárólag kormányzói nagyságát emelik ki. Nem vitatom kormányzóként Hazánkért tett szolgálatainak nagy részét, de úgy vélem nem szabad elfeledkezni arról az ellentengernagyról sem, akinek az első nagy háború befejezését követően, lehetősége lett volna a történelmi Magyarország megmentésére. Nem élt a sors által felkínált lehetőséggel! Nézzük milyen is volt aktív- majd visszavonult katonaként vitéz Horthy Miklós:

Az I. világháborúban, az antant által létrehozott otrantói tengerzár arra volt hivatott, hogy a német és osztrák-magyar monarchia tengeralattjárói ne tudjanak a Földközi tengerre kijutni, illetve visszahajózva az Adriai tengerre, utánpótlást felvenni. A 150 km hosszú tengerzárra, amit kb. 100 horgony és 400 bója tartott, több mint 100 felfegyverzett kereskedelmi és hadihajó vigyázott. Az U-30 lajstromjelű tengeralattjárónk tengerzárnál bekövetkezett pusztulása, Horthynak, barátai elvesztését is jelentette egyben. A fájdalmas esemény is közrejátszhatott abban, hogy Horthy elhatározta a tengerzár áttörését, illetve megsemmisítését. Ennek megvalósítására tervet dolgozott ki, amit Hansa tengernagy elfogadott, egyúttal a Novara, Saida és a Helgoland cirkálókat, továbbá a Balaton és Csepel rombolókat a parancsnoksága alá rendelte. Horthy kicseréltette a három cirkáló főárbócát szálárbócra, miáltal azok sziluettje az antant legújabb cirkálóira lett hasonlatos. Ennek a cselnek köszönhetően a cirkálók gond nélkül áthatoltak a tengerzáron, majd délről északra fordulva, tehát nem várt irányból, hátulról támadták azt. A vállalkozás sikert hozott, elsüllyesztettek 14 zárgőzöst és többet megrongáltak. 1917. május 15. reggelén az ellenség felderítő rombolói felfedezték a visszatérő hajóinkat, majd rövid tűzharc után azok után haladtak. Közben megérkezett az antant hajók erősítése is. Horthy szembefordította hajóraját a feltűnt ellenséges cirkálókkal, melyek már – köszönhetően a mieinknél nagyobb távolságra hordó ágyúiknak – messziről tüzelni kezdtek. Horthy parancsára ekkor rombolóink mesterséges ködöt fejlesztettek (a tengeri háborúk folyamán először történt meg ez az eset), melyből kibújva már bőven lőtávolságon belül voltak az ellenséges hajók. A kirobbant ütközetben a Novara parancsnoki hídját is találat érte, Horthy nagy vérveszteséggel járó sebesülést szenvedett, de a tengeri csatát hordágyon vezette tovább. Később az SMS Novara kazánháza is találatot kapott, így a gyors-cirkáló mozgásképtelenné vált. Hajóink derekasan küzdöttek tovább, egészen az erősítésükre küldött csatahajóból és két páncélos cirkálóból álló flotta megérkezéséig, melyek láttán az ellenség menekülőre fogta a dolgot. A fényes győzelem nem csak Horthy parancsnoki rátermettségének, önfeláldozásának volt köszönhető, hanem a vízfelszíni hajóhad, repülőink és tengeralattjáróink összehangolt munkájának is, melyre egészen odáig még nem volt példa a hadtörténelemben.

Horthy Miklós lábadozásának végén, 1918. február 1. -én robbant ki a cattarói (ma: Kotor, montenegrói város) matrózlázadás, mely inkább a tétlenségre kényszerített flotta hozadéka volt, mintsem valódi felkelés. A lázadás elfojtása után a császár, Njegovan tengernagyot nyugdíjazta és Horthyt ellentengernaggyá, egyben a flotta parancsnokává nevezte ki. A császári udvar már régen vágyott egy olyan katonai sikerre, mint amit Horthy az által vezetett hajórajjal ért el. Kinevezéséhez azonban nem csak hősiessége, az ellenség által is elismert katonai erénye vezetett, hanem az udvari elismertsége is, ugyanis több nyelven beszélt, vívásban hadseregbajnoki címet szerzett, de ragyogó eredményeket ért el kerékpározásban és teniszben is. Mindemellett jó tánctudása, megnyerő modora miatt kedvelt társasági ember is volt.

Ferenc József halála után rokona a főherceg, I. Károly néven lépett 2016 –ban a császári trónra. (IV. Károly néven 1916 decemberében koronázták magyar királlyá.) Első intézkedéseként magához ragadta az osztrák-magyar hadsereg szárazföldi és tengeri erőinek főparancsnoki címét. Már az USA 1917 –es hadba lépése előtt különbékére törekedett, talán jó előre látva a központi hatalmak várható kudarcát, amit a fel-fellobbanó háborúellenes sztrájkok is jeleztek. Az új flottaparancsnok kinevezéséhez alighanem hozzájárult a fentieken kívül még az is, hogy 1918. január közepén kirobbant alsó-ausztriai sztrájkhullám hatására, Budapesten és néhány vidéki városban is négy napos – háborúellenes – általános politikai sztrájk tört ki, melyek együttes jelentősége a világháború további menetére egyáltalán nem volt elhanyagolható. A császár joggal számíthatott arra, hogy az antant által – nem véletlenül – lovagiasnak titulált, és katonai téren általuk is elismert Horthy Miklós segítségével olyan különbékét köthet, melyben koronája is a fején maradhat. Ugyanis azt is tudta, kiválasztottja mindig csodálattal tekintett az angol birodalomra, így a majdani tárgyaló felek felnézhetnek egymásra, ami kiindulási alapnak igazán kedvező. Mindehhez kapóra jött volna egy ismételten sikeres, utolsó katonai vállalkozás, amely a szárazföldi állóháború miatt csak a tengeren, a szinte érintetlen flottával valósítható meg.  Nem csalódott. Horthy újabb, most már nagyszabású támadást eszelt ki az otrantói tengerzár ellen, melyben a teljes hajóhadnak szerepet szánt!

Álláspontom szerint Horthy flottaparancsnokká történő avanzsálása nem okozott osztatlan sikert haditengerészetünk vezető köreiben. Tudomásom szerint kinevezésével legalább öt, rangban felette állót, vagy rangidős tisztet előzött meg, akik bár elismerték Horthy érdemeit, a flotta vezetésére nem látták igazán alkalmasnak. Véleményem szerint ez vezethetett az SMS Szent István csatahajó pusztulásához, illetve ennek következtében a megindult katonai akció lefújásához. Az addig Pulában tétlenkedő, és inkább csak légvédelmi feladatokat ellátó Szent István csatahajó és kísérői elől, egyértelmű parancs híján, nem távolították el időben a kikötői védőzárat, ezért azok mintegy háromnegyed-órás késéssel tudtak elindulni. A hajóraj parancsnoka így nem tehetett mást, mint a kazánok csúcsteljesítményen történő üzemeltetésének elrendelését, hogy mérsékelni tudja a késedelmet. Az ezzel együtt járó füst- és szikra mennyisége hívhatta fel a sötétben leskelődő, torpedókkal felszerelt olasz motorcsónakok legénységének figyelmét a közeledő csatahajókra és kísérőire. Torpedótalálatok következtében végül a Szent István elsüllyedt, melynek hírére lefújták a támadást. Nem vagyok katonai szakértő, de szerintem a Szent István- és az őt egy ideig vontatókötélre vevő Tagetthoff csatahajók kiesése a tervezett akcióból, nem feltétlenül kellett volna, hogy a meglepetésszerű támadás lefújását eredményezze. Maga Horthy bizonyította már be, hogy sokkal kisebb köteléket is győzelemre lehet vezetni, nem a teljes hajóhad, mínusz két csatahajó! Horthy habozott, majd rosszul döntött! Először, de nem utoljára!

Nem állítom, hogy flottánk támadásának folytatása és esetleges teljes sikere, megfordította volna a háború menetét. Azt sem vitatom, hogy a további „felesleges” áldozatokkal járt volna a tengeri harc. Azt viszont vallom, hogy Horthy ott és akkor nem a megfelelő döntést hozta meg, mint élete során tette azt még annyiszor! Teljesen más az SMS Navara parancsnoki hídján – harc közben telítve adrenalinnal – jó döntéseket hozni, mint adrenalin nélkül – sandán néző volt főnökeinek szemével kísérve – a kitűzött cél végrehajtásáról, vagy feladásáról határozni. Lehet egyet nem érteni gondolataimmal, de akkor arra is választ kellene adni, hol lennénk mi magyarok, ha Árpád a pozsonyi csatában két századának elvesztése után megfutamodik a háromszoros túlerő elől?

A háborút elvesztettük. Az osztrák-magyar monarchia flottáját Horthy – császári parancsra – 1918. október 31.-én átadta a két nappal – hangsúlyozom: két nappal – korábban megalakult Szlovén-Horvát-Szerb Nemzeti Tanácsnak, amely még 1918-ban beolvadt a Szerb Királyságba! Vagyis Horthy Miklós közreműködésével a flotta egy része annak az ellenségnek a kezére került, aki ellen az I. világháború megindult! A hajóhad átadását követően az olasz búvárok, akik nem tudtak az eseményről, a rá következő éjszaka leple alatt, jól elhelyezett aknával víz alá küldték a monarchia zászlóshajóját az SMS Viribus Unitist. (A viribus unitis magyarul: „egyesült erővel” jelent.) A robbanásban a hajó legénységéből, kb. 400 –an meghaltak. A monarchia flottája végül angol, francia, olasz, görög és szerb tulajdonba került. Így járt volna az SMS Szent István csatahajó is, ha a Magyarok Istene ezt nem akadályozza meg azzal, hogy egy – valójában elkerülhető – torpedótámadás végezzen vele. Horthy valamiért nem tagadta meg a császár parancsát és nem rendelte el a flotta önmegsemmisítését, ahogy azt más hadvezérek hasonló esetben tették volna! „Hálából” Horthyt a császár altengernagynak nevezi ki 1918. november 1.-én!

A flotta átadásának napján, október 31.-én itthon Károlyi Mihály kerül hatalomra, akinek hadügyminisztere Linder Béla elrendeli a szervezetten hazatérő katonai alakulatok lefegyverzését! Ekkor még a Magyar Királyság területén egyetlen egy antant katona sem tartózkodik! Horthy Miklós vezetői gyarlósága ekkor mutatkozik meg igazán! Mint a monarchiában a legmagasabb katonai rangot elért magyar főtiszt, nem áll a hazatérő fegyveres erők élére, és nem akadályozza meg a hadsereg felszámolását! Helyette „sebeit nyalogatva” kenderesi birtokára vonul vissza. Persze az is igaz lehet, hogy a szervezetten és fegyveresen hazatérő haderő tisztikarának nagy része, a flotta utolsó támadásának lefújása-, majd a hajóhad ellenség kezére juttatása miatt, már nem feltétlenül becsüli Horthyt. Az igazi katona, csak katonaként tud gondolkodni, így nagyon valószínű, hogy Horthy Miklóst a hazatérők inkább tekintették ezért árulónak, mint jó vezetőnek. Sok, nagyon sok olyan hazatérő ezred volt, akik a leszerelésre kiadott parancsot megtagadva, rendezett sorokban, fegyveresen vonultak vissza laktanyáikba! Mint gondolhattak ők arról, hogy Horthy, ugyan császári parancsra, az ellenség kezére adta a harceszközeinket? A hazaáruló Károlyi kormány és így az ország várható tragédiája miatt, a frissen kinevezett altengernagynak felül kellett volna emelkedni még önmagán is, hogy magyar Musztafa Kemal Atatürkként ismét a Haza szolgálatába álljon! Nem tette meg, és így hamarosan ez a hajó elúszott!

A patkányforradalom, majd a tanácsköztársaság kikiáltása után, a román csapatok közeledésének hírére otthagyja kenderesi birtokát, hiszen pontosan tudja, hogy a románok nem csak Erdélyt akarják kihasítani a Magyar Királyság testéből, hanem a Tisza vonaláig szándékoznak teret nyerni. Kenderes így román kézre juthat. Ahelyett, hogy az ország délnyugati felén toborozná és szervezné újjá a magyar hadsereget – kihasználva azt, hogy jól beszél horvátul is – a Szegedet bitorló volt ellenség, az antant (francia) csapatok védelme alá helyezi magát. Manapság politikailag korrekten ez úgy hangzik: csatlakozik a Szegeden zajló ellenforradalmi szervezkedéshez. Károlyi Gyula kormányában hadügyminiszter lesz. Ekkora már a Tiszántúl egy hónapja a román megszállást nyögi. Viszont északon a magyar hadsereg Böhm Vilmos és Stromfeld Aurél vezetésével visszafoglalja a Felvidék egy részét Nyitra-Zólyom-Kassa vonalig, sőt elérik a lengyel határt is. Június végén az antant követelésére a honvédő hadsereg megkezdi a visszavonulást az általa visszafoglalt ősi magyar területekről. Ugyancsak az antant nyomására a szegedi Károlyi Gyula vezette kormányt leváltották, és július 12. –től Ábrahám Dezső vezette új kormány áll fel, melyből Horthy kimarad. „Minden magyar állampolgár köteles a haza védelmére.”szól, az un. Alaptörvény is, – sajnos csak ebben az esetben – az ősi magyar jogrend szellemében. Mindennek ellenére mit tesz Horthy és tisztikara a hon védelmében? Gyakorlatilag semmit! Pedig a harcoló magyar hadsereg szűkölködik jól képzett tisztekben. Álláspontom szerint külső fegyveres támadás esetén nem lehet mérlegelni, milyen „színű” éppen a honvédő hadsereg. Lehet az vörös, fehér, narancssárga, de akár hupikék is, első a haza védelme! Aki nem így cselekszik: az én szememben hazaáruló!

A vérrel visszafoglalt felvidéki területek feladása miatt a hadsereg felbomlása elkezdődik. Stromfeld, majd Böhm Vilmos is lemond, a július 20. –án indult offenzíva a Tiszántúl visszafoglalására kudarcba fullad. A hónap utolsó napjaiban a románok átlépik a Tiszát és megindulnak Budapest felé, hogy ugyanúgy masírozzanak ott, mint korábban a magyar csapatok Bukarestben.  Az Ábrahám kormány által – az angolok engedélyével – fővezérnek kinevezett Horthy augusztus második felében, a tanácsköztársaság bukása után indul meg a főváros irányába, amit a románok addigra már javában fosztogattak.  Siófokon ver tábort és csak november 16. –án vonul be Budapestre, két nappal azt követően, hogy a román haderő az antant követelésére elhagyta a várost. Kb. ennyi volt Horthy Hazáért folytatott „harca”, ha ugyan ezt egyáltalán harcnak lehet nevezni!

* (Megjegyzésemet lásd az írás végén.)

Az antant által diktált „béke” feltételek szerint Törökországnak is azt a sorsot szánták, mint a Magyar Királyságnak: feldarabolták volna a szövetségesek között. Ott viszont volt egy Musztafa Kemal Atatürk tábornok, aki gyakorlatilag a semmiből kezdett hozzá az antant tervének meghiúsításához, hazája védelmében! Vitéz Nagybányai Horthy Miklós viszont, egy vereséget nem szenvedett, millió feletti létszámú, harcedzett haderőt irányíthatott volna, ha lett volna hozzá bátorsága és/vagy tehetsége! Mivel Olaszországgal békét kötöttünk, ekkora haderő a cseh, román és szerb határ védelmére még túl sok is lett volna! A Haza érdekében még csak tényleges fegyveres összetűzésbe sem kellett volna keveredni, hiszen a francia hadsereg a német előrenyomulás hatására egyszer már felbomlott és csak hatalmas megtorlás árán állt újra hadrendbe. Gyakorlatilag elegük lett a háborúból. Az angolok Törökországban sem harcoltak igazán, inkább a görög csapatokat áldozták fel. Mivel Anglia megelégedett azzal, hogy visszaállította tengeri hatalmát, egy lépést sem tett volna a magyar haderővel szemben. Az amerikaiaknak eszük ágában sem volt Magyarországgal fegyveres konfliktusba keveredni. A kisantant gyengén felszerelt, rosszul szervezett és vezetett hadereje, egyetlen puskalövés nélkül, már a magyar hadsereg látványától világgá futott volna. Az, hogy a Magyar Királyság hadereje, összetételében mindössze 40% -ban volt magyar, nem tekinthető ellenérvnek! A nemzeti kisebbségek az idő táján el sem tudták képzelni, hogy elszakadjanak a Hazától! Nem véletlen, hogy a trianoni „békeszerződéssel” elbitorolt területeken az antant nem vállalta be a függetlenségre vonatkozó népszavazást, hiszen törekvésük eleve kudarcra lett volna ítélve!

Ha jól belegondolunk, Horthy Miklós minden lépését a flotta felszámolásától kezdődően IV. Károly magyar király két alkalommal történő visszatérési kísérletéig bezáróan, az angolok irányították! Vajon elmondhatta-e a kormányzó magáról, a thermopülai hősök sírfeliratán álló második mondatot? „Itt fekszünk vándor, vidd hírül a spártaiaknak. Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza!”? Egyébként Horthy ígéretet tett IV. Károlynak, hogy sohasem fog dinasztiát alapítani! Ezzel szemben 1942 –ben elsőszülött fiát, Horthy Istvánt, kormányzó helyettesé tette meg!

Horthy kormányzósága alatt, az I. és a II. bécsi döntések értelmében, továbbá a szlovákokkal vívott háború következtében, Hazánkhoz visszakerült az elcsatolt területek egy része. A Kárpátokban a világszínvonalon álló magyar hadmérnökök létrehozták a bevehetetlennek bizonyult Árpád vonalat, mely nem egy összefüggő erődítmény, hanem jól elhelyezett, viszonylag kis erővel is kitűnően védhető, de különálló egységek védelmi rendszere volt. Erre támaszkodva Horthynak lehetősége lett volna a Szovjetunióval különbékét kötni, de Ő inkább az angolszászokkal kereste a kapcsolatot, annak ellenére, hogy azok megüzenték neki: a szovjettel kell tárgyalásokat folytatni! Makacsságának meg lett az ára. Miután Románia különbékét kötött a Szovjetunióval és hadat üzent Németországnak és nekünk, az orosz csapatok meg tudták kerülni az utolsó védelmi vonalunkat és elfoglalták Hazánkat, mérhetetlen kínt és szenvedést hozva a magyar népre! Ráadásul ismételten elvesztettük a már visszaszerzett ősi területeinket is. Horthy a román pálfordulás után, ugyan már elkésve, de tesz egy rosszul megszervezett kísérletet a háborúból történő kiugrásra, de az még azelőtt elbukik, hogy valóban a megvalósulás útjára tudna lépni. (Mondhatnánk kísértette a múlt, ha a korábban emlegetett, otrantói tengerzár elleni – teljes flottával tervezett – támadás-félére gondolunk.)

Horthy végül portugál száműzetésbe vonult, ahol korábbi zsidó kártyapartnerei jóvoltából „tengette” hátralévő életét, 1957 –ben bekövetkezett haláláig.

A fentiek a szerző magánvéleményét tükrözik! Az általam leírtak nem alkalmasak vitéz Horthy Miklós történelmi szerepének teljes értékelésére, azok csak epizódok egy történelmi személy életéből.  Az utóbbi években egyre több és több írás dicsőíti a volt kormányzót, nem véletlenül!

1921. november 6. –án a Nemzetgyűlés kimondta a Habsburg- ház trónfosztását, amit a király nem jegyzett ellen, Horthy pedig az uralkodó kormányzójaként hirdette azt ki!!! Ez paradox közjogi helyzetet jelent. Ugyanilyen ellentmondásos az Alaptörvénynek titulált tákolmány, hiszen azt Nemzetgyűlés sohasem hagyta jóvá, vagyis elvileg még mindig az Alkotmány érvényes! (Úgy látszik Orbán, a kormányzó nyomdokain jár!)

Egyébként Horthy Miklós valódi erényeinek felemlegetése mellett, az Őt dicsőítők teljességgel megfeledkeznek arról, hogy magas rangú elismert katonaként, Horthynak teljesen más szerepet szánt a Mindenható: IV. Béla és Mátyás királyunk után, az I. világháborút követően, Ő lehetett volna a legnagyobb nemzetmentő! Nem élt a sors által felkínált lehetőséggel! Horthy Miklós tehát többször is megmérettetett és könnyűnek találtatott! Béke poraira…

Utóiratféle: Számomra teljességgel érthetetlen, hogy történelmi személyiségeinket mindig az aktuális politikai hatalom szempontjából ítéljük meg! Miért nem lehet tényleges tetteik-, és az adott korszakban, a Haza gyarapodására a “sors” által felkínált lehetőségekre hozott-, vagy éppen elmulasztott reakcióik alapján mérlegre tenni Őket?

* Nem értem Dr. Bene Gábor itt megjelent írását: https://internetfigyelo.wordpress.com/2016/11/17/1919-november-16-an-horthy-miklos-a-nemzeti-hadsereg-elen-bevonult-budapestre/

Ha a fosztogató román haderő már november 14. -én távozik a fővárosból, de Horthy csak 16.-án vonul oda be, miből is gondolja, hogy a megszállók “sebtében” hagyták el a várost? Tényleg Horthy csapataitól féltek, avagy mégis inkább az Antanttól? Mi is akadályozta meg a későbbi kormányzót abban, hogy a lopott holmikkal dugig megrakott, el-elakadó és lassan haladó szekerekkel (amit nem egy alkalommal a pestiek segítettek kitolni a kátyúkból csak azért, hogy minél gyorsabban menjenek a fenébe) távozó románokat, a rablott dolgok hátragyására kényszerítse? Érdeklődve várnám válaszát, de a trónfosztással kapcsolatos (kiemelt) észrevételemre is!

Arról is szeretném kikérni véleményét, hogy még 1918. október 31. -én Horthy végrehajtja a császár, egyben magyar király, flotta átadásról szóló utasítását és nem inkább parancsmegtagadóként sajátkezűleg küldi azt a legmélyebb tengerfenékre, miként lehetséges, hogy két és fél évvel később fegyveresen száll szembe ugyanazzal az uralkodójával, majd kisvártatva megfosztja őt trónjától? Önként adódik a kérdés: Végül is kinek/kiknek az utasításait hajtotta végre? Először felkent királyáét, másodszor IV. Károly ellenében, akinek kétszer is hűséget esküdött, a cseh Edvard Benesét, esetleg másokét? Komolyan gondolta Ön egyáltalán, hogy a Budapestre bevonuló Horthynak lett volna esélye szembeszállni a már bent lévő megszálló román haderővel, holott két évvel később Benes fenyegetőzésétől, azaz az esetleges cseh intervenciótól, amit még meg is kellene szervezni, visszariad? Mégis, nem hiányzott neki az 1,2 milliós kipróbált és harcedzett visszavonuló hadseregünk, ami Ő hagyott szétzavarni? Vagy mégis teljesen más áll a háttérben? Netalántán angol hátszéllel a személyes ambíciói irányították minden eddigi cselekedetét?

Madarász László

Tovább

benjamin-h-freedman

A cionizmus természetrajza. Benjamin Harrison Freedman beszéde kiegészítésekkel.

Kommentár nélkül BENJAMIN H. FREEDMAN teljes beszéde 1961-ből.

Hogyan és miért kellett az USA-nak belépnie a háborúba, árulásról, a történelem legnagyobb cselszövéséről, mely nemcsak a mai folyamatokat, de Magyarország történelmét is meghatározta.
Egyetlen kérdést tehetünk csak fel józan ésszel:
– hogyan lehetséges, hogy ezen aspektusa a történelemnek soha nem kerül és nem kerülhet szóba száz év elteltével sem ?……………..

Benjamin Harrison Freedman (NY,1890-1984) Zsidó családban nőtt fel és zsidó vallás szerinti nevelésben részesült. Üzleti karrierje során ő lett a Woodbury Soap Company cég fő tulajdonosa. (Admin /magaspart.hu/ megjegyzése: Freedman 1945-ben szakított a zsidó közösséggel, és ez időtől jövedelmét kb. 2.5 millió dollárt a zsidóság bűneinek feltárására használta fel, amely behálózza Amerikát.) Tanúja volt és bizonyos fokig közvetlen résztvevője azoknak a politikai és pénzügyi manipulációknak, amelyek elősegítették a kommunizmus hatalomra kerülését és Izrael, mint cionista állam létrehozását, valamint az amerikai politikai élet és tömegtájékoztatás zsidó hegemónia alá kerülését.

Mint a zsidó érdekek képviselője bejárása volt az Egyesült Államok hét elnökéhez. Szakított a judaizmussal, és áttért a katolikus hitre. A zsidó történelemben és kultúrában szerzett jártassága és kutatásai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a zsidókra és a judaizmusra vonatkozó közkeletű elképzelések részben tévesek, és még magukat ezeket a kifejezéseket is el kell utasítani.

“Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenőrzik kormányunkat. Számos körülményből adódóan ennek túl sok és túl összetett oka van, s ennek részleteibe nem érdemes most belemennünk. A cionisták és hittestvéreik úgy uralkodnak az Egyesült Államok felett, mintha ennek az országnak abszolút uralkodói lennének.

Mondhatják, hogy ez nagyon túlzó álláspont, de hadd tárjam Önök elé, amíg Önök… – nem így akarom mondani – hadd tárjam önök elé mi történt, amíg Mi aludtunk. Magamat is beleértve. Mindannyian aludtunk. Mi is történt? 1914 volt az az év, amelyben a I. világháború kitört. 1914 volt az az év, amelyben az I. világháború kitört. Itt is van néhány korombeli, aki emlékszik erre. Nos, ezt a háborút egyik oldalról Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország vívta, a másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt.

Mi történt?

Németország két éven belül megnyerte ezt a háborút. Nem csak névleg, hanem ténylegesen.
A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, félresöpörtek minden hajókonvojt az Atlanti-óceánon és Nagy-Britannia ott állt muníció nélkül, ott szembesült azzal, hogy egy heti élelmiszer-tartaléka van és aztán éhezés.Eközben a francia hadseregben zendülés tört ki. A francia fiatalság virágjának 600.000 emberét vesztették el a Verdun-i csatában a Somme mellett.
Az orosz hadsereg elpártolt. Fogták játékszereiket és hazamentek, nem akartak többé háborúsat játszani. Nem szerették a Cárt. Az olasz hadsereg pedig összeomlott.
Nos, Németország…Egyetlen fegyver sem dördült német földön. Egyetlen ellenséges katona sem lépte át Németország határát. És mégis, Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlott Angliának, amelyet az ügyvédek “Staus Quo Ante Basis”-nak neveznek. Ez azt jelenti: hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt. Nos, Anglia 1916 nyarán mérlegelte ezt. Komolyan! Nem volt választásuk. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen felajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt.
Mindeközben, a németországi cionisták, akik a kelet-európai cionistákat képviselték, elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és, – rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden dokumentum a birtokomban van, amely igazolja állításaimat, ha valaki kételkedne abban, hogy mindez, amit állítok lehetséges-e.

A cionisták Londonban elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és azt mondták:
– Ide figyeljenek! Még meg tudják nyerni ezt a háborút! Nem kell feladniuk! Nem kell elfogadniuk a németek békeajánlatát! Megtudják nyerni ezt a háborút, ha az USA az Önök szövetségeseként belép a háborúba. Az USA ebben az dőben nem állt háborúban. Frissek voltunk, fiatalok, gazdagok és erősek. És ők azt mondták Angliának:

“Garantálni fogjuk Önöknek, hogy az Egyesült Államokat az Önök szövetségeseként háborúba visszük, hogy harcoljon az Önök oldalán, ha Önök nekünk ígérik Palesztinát, miután megnyerik a háborút!”


Más szóval, ezt az ajánlatot tették: Bevonjuk a háborúba az USA-t az Önök szövetségeseként. Ennek az ára Palesztina, miután legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot, megnyerve a háborút.
Nos, Angliának annyi joga van… Palesztinát… odaígérni bárkinek is, mint az USA-nak odaígérni Írországnak Japánt, bármilyen okból is. Az teljességgel abszurd, hogy az a Nagy-Britannia, akit semmilyen kapcsolat, érdekeltség, jog nem kötött Palesztinához, felajánlhatja azt, mintegy állami érmét, fizetség gyanánt a cionistáknak az USA háborúba rántásáért. Mégis, 1916 októberében ígéretet tettek erre. 1916 október… És röviddel ezután. nem tudom hányan emlékeznek rá az itt ülők közül – az USA, amely szinte teljesen németbarát volt, teljesen németbarát, mert a sajtó teljesen zsidó ellenőrzés alatt volt, bankárok zsidók voltak, a tömegkommunikáció minden médiuma zsidó ellenőrzés alatt állt és ők németbarátok voltak, mert sokan Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország nyerje meg ezt a háborút. Így ezek a német bankárok, – a német zsidók -, mint Kuhn Loeb és más nagy bankok elutasították, hogy akár egy dollárral is támogassák Franciaországot vagy Angliát. Félreálltak és azt mondták: “Egy centet sem, amíg Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese!” De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni. Nos, ugyanazok a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Ekkor minden megváltozott, mint amikor a forgalomirányító lámpa pirosról zöldre vált. Azok az újságok, amelyek németbarátként arról írtak az embereknek, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagy-Britannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen mindannyiuk úgy gondolta, hogy a németek nem jók, útonállók… Akik Hunok!…(..I..)Akik vöröskeresztes nővérekre lőnek. Akik csecsemők kezeit vágják le. Ők voltak a rosszak.

Nos, röviddel ezután Wilson úr hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz: “Menj! Dolgozd meg Wilson elnököt! Megkapjuk Angliától, amit akarunk! Most menj, dolgozd meg Wilson elnököt, hogy az USA hadba lépjen!”

És így történt. Így lépett be a háborúba az USA. Nem volt ehhez több jogunk, mint ma a Holdon lenni ahelyett, hogy ebben a szobában vagyunk.
Nos, a háború – az I. világháború -, amelyben az USA-nak semmilyen érdeke nem volt, ahhoz, hogy az ő háborúja legyen. Belementünk, belehajszoltak minket. Ha beletek közönséges beszívattak bennünket ebbe a háborúba azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztinát. Nos. Ez az, amit az Egyesült Államok népének soha nem mondtak el. Soha nem tudhatták meg, hogy miért léptünk be az I. világháborúba.

Nos, mi történt? Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagy-Britanniába mentek és azt mondták mi teljesítettük a megállapodás ránk eső részét, szeretnénk egy írást arról, hogy Önök is betartják az ígéretüket és nekünk adják Palesztinát, miután megnyerték a háborút. Mert nem tudták, hogy a háború egy évig vagy még tíz évig fog-e tartani. Így, el kezdtek kidolgozni egy elismervényt. Az elismervény egyfajta levél volt, amely igen rejtélyes nyelven íródott, úgy hogy a világ sokáig nem tudta, miről is van abban szó.
Ezt az írást hívták Balfour-deklarációnak. A Balfour-deklaráció csupán Nagy-Britannia ígérete volt, hogy megfizeti a cionistáknak azt, amit kialkudtak, cserébe azért, hogy ők beléptetik az Egyesült Államokat a háborúba. Nos hát, ez a nagy Balfour-deklaráció, amiről oly sokat hallanak, ugyanolyan hamis, mint a 3 dolláros bankjegy. Nem tudom, hogyan tehetném még érthetőbbé.Nos, ez volt az, ahol a bajok kezdődtek. Az USA belépett a háborúba. Az USA szétzúzta Németországot. Odamentünk, ez már történelem, tudják mi történt.Nos, amikor a háború véget ért, a németek elmentek Párizsba, a Párizsi Békekonferenciára 1919-ben, 117 zsidó volt ott, mint a zsidóságot képviselő delegáció Bernard Baruch vezetésével. Én is ott voltam, kell, hogy tudjam.Lássuk, mi történt? A zsidók, a Békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és felparcellázták Európát azok között a nemzetek között, akik valamilyen címen jogot formáltak Európa bizonyos részeire, a zsidók azt mondták: Mi van a nekünk ígért Palesztinával? És először a németek tudomására hozták a Balfour-deklarációt.Így a németek ekkor jöttek rá: “Oh! Erre ment ki a játék! Ezért lépett az USA a háborúba.” A németek ekkor fogták fel először, hogy vesztettek, szenvedtek az óriási mértékű jóvátétel fizetésétől, amit rájuk kényszerítettek, mert a cionisták Palesztinát akarták, és elvoltak szánva arra, hogy mindenáron megszerezzék. Ez egy másik nagyon érdekes problémát vet fel. Amikor a németek erre rájöttek, természetesen rossz néven vették. Egészen addig a zsidók egyetlen egy országban sem boldogultak jobban, mint Németországban. Ott volt, aki százszor fontosabb volt az iparban és a banküzleteben, mint itt Bernard Baruch. Ott volt Balin úr, aki két nagy gőzhajózási cég tulajdonosa volt. Ott voltak az északnémet Lloydok és a Hamburg-amerikai hajózási társaság. Köszönöm. Ott volt Bleicrödert, a Hohenzoller család bankárja. Ott voltak a hamburgi Wartburgok, a nagy kereskedelmi bankárok, a legnagyobbak a világon. A zsidók nagyon jól boldogultak Németországban. Ez nem kérdés. A németek úgy érezték: “Igen, eladtak bennünket!”Ez árulás volt, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani: Tegyük fel az Egyesült Államok háborúban áll a Szovjetunióval és mi győztünk. Ezután azt mondjuk a Szovjetuniónak: “Nos, hagyjuk ezt abba, békeajánlatot teszünk. Felejtsük el az egészet!” És hirtelen Vörös Kína belép a háborúba, mint a Szovjetunió szövetségese. Háborúba lépésük miatt elvesztenénk a háborút. elsöprő vereséget olyan jóvátételi feltételekkel, hogy hasonlót nem is tud az ember elképzelni. Képzeljék el, hogy ezután rájövünk, hogy az országunkban élő kínaiak voltak azok, akikről egész idő alatt azt hittük, hogy lojális állampolgárokként működnek velünk együtt kiderül, hogy ők árultak el minket a Szovjetuniónak és rajtuk keresztül lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan éreznénk ezek után a kínaiakkal szemben az Egyesült Államokban? Nem hiszem, hogy bárki is közülük mutatkozni mert volna az utcákon. Nem volna elég lámpaoszlop, hogy gondoskodjunk róluk. Képzeljék csak el, hogyan éreznénk?Nos, így éreztek a németek is a zsidók iránt.”Annyira jók voltunk hozzájuk”. 1905-től, amikor az első kommunista forradalom megbukott Oroszországban, a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból, mind Németországba ment, Németország menekültként fogadta őket. Nagyon jól bántak velük és ők eladták a németeket, csőbe húzták őket nem egyébért, minthogy Palesztinát akarták az ő ugynevezett “zsidó nemzeti otthonukat”. Most, Nahum Sokolov és a többi nagy vezető, nagy név akikról olvasni lehet ma a cionizmussal kapcsolatban 1919-ben, ’20-ban, ’21-ben, ’22-ben, ’23-ban megírták az újságjaikban, tele volt a sajtó az álláspontjukkal, hogy a németek zsidó iránti érzéseinek oka az, hogy a németek rájöttek arra, hogy ezt a nagy vereséget a zsidók közbeavatkozása okozta az USA háborúba léptetésével. Ezt maguk a zsidók is elismerték. Nem arról volt tehát szó, hogy a németek 1919-ben rájöttek arra, hogy egy pohár zsidó vér ízletesebb, mint a Coca-Cola vagy a müncheni sör.
Nem volt vallásos színezete. Nem volt csupán valláson alapuló ellenérzés velük szemben. Az egész politika volt. Gazdasági. Minden, csak nem vallási. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzza a rolót és a “Shame Yisroel”-t vagy a “Miatyánkot” mondja-e. Senki sem törődött ezzel jobban Németországban, mint az USA-ban. A Németországban később kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsőprő vereségükért. Az első világháború olyan okokból lett Németországellenes, amiért a németek nem felelősek. Semmiben sem voltak bűnösök. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Felépítettek egy nagy flottát, felépítették a világkereskedelmet. Emlékezzenek csak, Németország Napóleon korában, a Francia Forradalom idején, Németország 300 – háromszáz! – kis városállamból, hercegségből, grófságból és hasonlókból állt. 300 kis független politikai egység.
És ezidő alatt, Napóleon és Bismack ideje alatt… egy álammá egyesültek. 50 év eltelte után pedig a világ egyik legerősebb hatalmává vált. Hajóflottájuk a brittekével versenyzett. A világ minden táján kereskedtek, olcsóbban szállítottak versenytársaiknál és jobb termékeket állítottak elő. És mi történt? Mi lett ennek a következménye? Anglia, Franciaország és Oroszország szövetkeztek, hogy “Le kell nyomnunk Németországot!” A világ egy történésze sem tudja az okát annak, ami ezt a három országot arra vezette, hogy Németországot lesöpörjék a politikai térképről.Nos, mi történt ezek után? Amikor Németország felismerte, hogy a zsidók voltak a felelősek a vereségéért…ezt rossz néven vették. De egyetlen zsidónak még a haja szála sem görbült. Egyetlen egy hajszál sem…
Tansill professzor a Georgetown Egyetem tanára, aki kutathatta a külügyminisztérium valamennyi titkos dokumentumát, írta egyik könyvében, amelyben idézett egy State Department iratból, amelyet Hugo Scoenfelt, egy zsidó írt, akit Cordell Hull küldött Európába, 1933-ban, hogy megvizsgálta az úgynevezett politikai bebörtönzöttek táborait, ő az, aki leírta, hogy nagyon jó állapotban találta őket. Kiváló állapotban voltak és mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistákkal.Nos, sokan köztük zsidók voltak, minthogy Európában ebben az időben a kommunisták 98 %-a zsidó volt. Volt még néhány pap és lelkész ott, valamint szakszervezeti vezető, szabadkőműves, valamint mások, akiknek nemzetközi kapcsolataik voltak.

A zsidók titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem akarták, hogy a világ megértse, hogy elárulták Németországot és hogy a németek emiatt nehezteltek.A németek megfelelő intézkedéseket hoztak a zsidókkal szemben. Mondhatnám, diszkriminálták őket, ahol csak tudták? Kerülték őket. Ugyan úgy, ahogyan mi tennénk a kínaiakkal, a négerekkel vagy a katolikusokkal ebben az országban, ha elárulnának minket és emiatt vereséget szenvednénk.

Nos… egy idő múlva…a világ zsidói nem tudták mit tegyenek, ezért összehívtak egy találkozót Amszterdamba. A világ minden tájáról érkeztek zsidók erre a találkozóra 1933. júliusában és azt üzenték Németországnak, hogy “Menesszétek Hitlert és helyezzetek vissza minden zsidót a korábbi pozíciójába akár kommunista volt, akár nem. Nem bánhattok így velünk! És mi, a világ zsidói ultimátumot intézünk hozzátok!”

Elképzelhetik mit mondtak nekik erre a németek! Nos, mit tettek ők (zsidók)?

1917-ben pár napig a kommunisták voltak hatalmon Németországban.

Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó vette át a kormányzást három napra. A császár a háború befejezésekor Hollandiába menekült, mert attól tartott, hogy a kommunisták kerülnek hatalomra Németországban ugyanúgy, mint Oroszországban, és hogy ugyan arra sorsra jut, mint amilyenre a cár jutott. Így tehát biztonsági okokból Hollandiába menekült.

Miután… Miután megszűnt a kommunista veszély Németországban, ez békésen történt, a zsidók még mindig azon fáradoztak, hogy visszaszerezzék előző státuszukat. A németek harcoltak ellenük, ahogy csak tudtak, de anélkül, hogy bárkinek is a haja szála görbült volna.

Hasonlóan harcoltak, mint nálunk a prohibicionisták a szesziparban érdekeltekkel szemben. Senkire nem fogtak pisztolyt. Nos, ily módon harcoltak a zsidók ellen is Németországban.

Ne feledjük, hogy ebben az időben a 80-90 milliós német lakosság mellett csak 460.000 zsidó élt. A német lakosságnak kevesebb, mint 0,5 %-a volt zsidó. Mégis ők tartották ellenőrzésük alatt a sajtót, a gazdaság nagy részét, mert az elértéktelenedett pénzzel – tudják a márka inflálásával – gyakorlatilag mindent felvásároltak.

1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a Zsidók Világkonferenciájának, Amszterdamban felosztották és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba, a hajóról a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és egy országos rádióbeszédet tartott a következő üzenettel:

“A világ zsidósága Szent Háborút üzen Németországnak!” Szent harcba lépünk a németek ellen. Addig éheztetjük őket, amíg meg nem adják magukat. Világméretű bojkottot kezdeményezünk ellenük, ami tönkre fogja tenni őket, mivel exportfüggőségben vannak.

Tény, hogy Németország élelmiszer-szükségletének kétharmadát külföldről kell behoznia, és csak akkor tud importálni, ha van exportjövedelme munkából. Ha Németország nem tud exportálni, akkor lakossága kétharmadának éheznie kell. Nem lesz több élelmiszer, mint amennyi az egyharmad táplálásához szükséges.
Ebben a nyilatkozatban, ami a kezemben van, és amit a NEW YORK TIMES 1933. augusztus 7-én tett közzé Samuel Untermyer úr arcátlanul azt állította, hogy: ” Ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre, Roosevelt elnök javasolta használatát a Nemzeti Felújítási Hatóságnál, amelynek keretében mindenkit bojkottálni kellett, ha a New Deal által lefektetett szabályokat nem követte, amelyet a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősített. Ennek ellenére a világ zsidósága meghirdette a bojkottot Németország ellen. Ami annyira hatékony volt, hogy az egész világon egyetlen üzletben sem lehetett találni Made in Germany feliratú árut.

A Woolworth cég egyik vezetőjétől tudom, hogy több milliárd értékű porcelánt és edényt dobtak a folyóba, mert üzleteiket bojkottálták. Ha bárki is talált egyetlen egy edényt Made in Germany márkajelzéssel, őrséget álltak “Hitler”, “Gyilkos” és hasonló feliratú táblákkal. Valahogy úgy, ahogy Délen az ülősztrájkolók foglalják a helyet. Egy R.H. Macy nevű cégnél, melynek tulajdonosa a Strauss család, történetesen zsidók, történt egyszer, hogy egy asszony talált egy harisnyát, amely Chemnitzből származott “Made in Germany” jelzéssel. Nos, ezek történetesen pamutharisnyák voltak és legalább 20 éve ott voltak már. Régóta nézegetem a női lábakat és legalább húsz éve nem látok rajtuk pamutharisnyákat. Láttam, ahogy Macy-t bojkottálták. Emberek százai járkáltak “Gyilkosok”, “Hitleristák” feliratokkal az üzlet előtt.

Egészen addig egyetlen zsidónak sem görbült meg egy haja szála sem Németországban. Egy sem szenvedett, nem haltak éhen, nem voltak gyilkosságok, semmi sem volt. Természetesen a németek azt kérdezték: “Kik ezek az emberek, akik bojkottálnak minket, akik munkanélküliséget okoznak, akik miatt gyárak állnak le?” “Kik azok, akik ezt teszik velünk?”

Természetesen nehezteltek emiatt. Természetes, hogy horogkereszteket festettek zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a kereskedőnek, aki részt vesz a bojkottjukban, amelynek célja kiéheztetni Németországot azért, hogy alávesse magát a világ zsidóságának, akik diktálni akarják, hogy ki legyen a miniszterelnök vagy a kancellár. Nos, ez nevetséges. A bojkott folytatódott egy ideig, amikor 1938-ban egy fiatal lengyel zsidó besétált a Párizsi német követségre és ott lelőtte az egyik német hivatalnokot, ami után a németek valóban kezdtek durvábbak lenni a Németországban élő zsidókkal szemben. Innentől fogva kirakatbetörések, utcai zavargások is tapasztalhatóak voltak.

Nos,… akárki is mondja – nem szeretem az “antiszemita” szót -, mert értelmetlen, de önöknek jelenthet valamit, ezért kell használnom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, hogy felelősek voltak először: az I. világháborúért, másodszor: a világméretű bojkottért és harmadszor, – mint mondottam ők voltak a felelősek az I. világháborúért, a bojkottért – a II. világháborúért is, mert amikor mindez kicsúszott az ellenőrzés alól, elkerülhetetlenné vált, hogy a zsidók és Németország egymásnak feszítsék szavaikat egy háborúban, kiderítve, hogy melyikük éli túl.

Amíg Németországban éltem, felismertem, hogy a németek úgy látták, hogy Európa vagy keresztény lesz vagy kommunista, mert nem létezik köztes állapot. Vagy kereszténység vagy kommunizmus. A németek elhatározták, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. Elkezdtek újrafegyverkezni.

Az Egyesült Államok 1933. novemberében elismerte Szovjetuniót.

A Szovjetunió egyre erősebbé vált és Németország megértette, hogy “Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erősek”. Ez hasonló ahhoz, amit ma, mi is mondunk: “Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erősek”. Kormányunk évi 83-84 milliárd dollárt költ honvédelemre, mondják. Védelem, ki ellen? Védekezés az ellen a 40.000 moszkvai kis zsidó ellen, akik átvették Oroszországot és aztán az ő fondorlatos módjukon ellenőrzésük alá vették a világ számos más országát. Nos,… ami ezt az országot illeti egy harmadik világháború szélére sodródott, amelyből nem kerülhetünk ki győztesen, s ez meghaladja a képzeletemet.

A zsidók… Zsidóknak nevezem őket, mert úgy ismertek, hogy “zsidók”. Magam nem hívom őket zsidóknak. Úgy hivatkozom rájuk, mint ” úgynevezett zsidók”, mert én tudom, hogy kik ők.A kelet-európai zsidók, akik 92 %-át teszik ki a magukat zsidóknak vallók közül, eredetileg kazárok voltak. Egy háborúskodó törzs volt, akik mélyen Ázsia szívében éltek. Annyira háborúskodó természetük volt, hogy még Ázsiából is kiüldözték őket Kelet-Európába. L – leegyszerűsítve, hogy ne bonyolódjon bele túlságosan Kelet-Európa történelmébe – létrehoztak egy nagy Kazár birodalmat. 800.000 négyzetmérföld. Oroszország még nem létezett sem számos más ország. A Kazár Királyság volt a legnagyobb egész Európában, olyan nagy és hatalmas, hogy amikor más európai uralkodók háborút viseltek, a kazárok kikölcsönöztek nekik 40.000 katonát, ilyen nagyok és hatalmasok voltak.
Fallosz-imádók voltak. Ez obszcén és nem akarok most belemenni a részletekbe, de ez volt az ö vallásuk, mint ahogy ez volt sok más pogány és barbár vallása az egész világon.
A kazár uralkodó annyira kiábrándult királyságának elfajzása miatt, hogy elhatározta, felveszi az egyik úgymond monoteista hitet, vagy a kereszténységet, vagy az iszlámot, vagy pedig ami ma úgy ismert, mint judaizmus. Ami valójában talmudizmus. Megtáncoltatva az asztalt, elkántálták az “Ecc-pecc kimehetsz”-t és kiválasztották az úgynevezett judaizmust maguknak. Így ez lett ez az államvallás. Elküldték képviselőiket Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba és rabbik ezreit hívták meg, zsinagógákat és iskolákat nyitottak, és az emberek így váltak azzá, amit “zsidóknak” hívunk. Nem volt egy sem közülük, akinek valaha is lett volna olyan őse, aki betette a lábát a Szentföldre. Nem csak az Ótestamentum történetében, de egészen vissza az idők kezdetéig egyetlen egy sem közülük! Egyikük sem!
Mégis, ők a keresztényekhez jöttek és arra kértek minket, hogy támogassuk az ő fegyveres felkelésüket Palesztinában, ezt mondva: “Önök segíteni akarják Isten választott népét, hogy visszatérhessen az Ígéret Földjére, ősi otthonába, nemde?” Ez az Önök keresztény kötelessége! Egyik fiunkat odaajándékoztuk Önöknek, mint az Önök Urát és megmentőjét. Most vasárnaponként templomba járnak és térdepelve imádnak egy zsidót, és mi vagyunk a zsidók! De ők pogány kazárok, akik ugyanolyan módon tértek meg, mint ahogyan az írek is áttértek a kereszténységre. Éppen olyan nevetséges a “Szentföld lakóinak” nevezni őket, mintha az 54 millió kínai mohemedánt “araboknak” hívnánk.
54 millió! Mohamed csak időszámításunk után 620-ban halt meg és azóta 54 millió kínai választotta az iszlámot saját vallásának. Gondolják csak meg, hogy Kínában, 2000 mérföldre Arábiától, Mekkától, Mohamed születési helyétől, képzeljék csak el, hogy 54 millió kínai úgy döntene, hogy most már “arabnak” nevezi magát.
Gondoljanak bele!Miért ne mondhatnánk, hogy ezek holdkórosok? Bárki azt hiszi, hogy 54 millió kínaiból arab lett, az megőrült! Mindössze annyit tettek, hogy áttértek egy vallásos hitre, amely az arábiai Mekkában született. Arábiában…
Ugyanez a helyzet az írekkel. Amikor az írek keresztényekké váltak, senki sem szorította őket az óceánba és senki sem importált a Szentföldre újabb lakókat. Ugyanazok az emberek voltak, csak a kereszténységet fogadták el vallási hitként.Nos, ezeket a pogány ázsiai türk-finneket, akik a mongoloid fajhoz tartoztak, Kelet-Európába szorították ki Ázsiából. Mivel királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk. Ugyanúgy, mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Ha nem, el kellett hagynia Spanyolországot. Így mindenki úgy élt a földön, mint a fák és a bokrok; a földjéhez tartozott a feudális rendszerben.
Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk.
Képzeljék el, milyen ostoba dolog volt a világ keresztény országainak azt mondani: Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az Ígéret Földjére.
Létezhet-e ennél nagyobb hazugság? Létezhet-e ennél nagyobb hazugság?!
Mivel ők irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a szószékeken és a politikusaik is ugyanazt mondják, ezért természetes, hogy a feketét fehérnek hinnék, ha elégszer hallják. Nem neveznék a feketét feketének többé, elkezdenék fehérnek hívni. És senki sem tehetne ezért önöknek szemrehányást. Nos, ez a történelem egyik legnagyobb hazugsága.
Ez az alapvető oka annak a nyomorúságnak, ami a világot sújtja.
Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Azokon a napokon…egy voltam közülük…Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem azért, hogy tényekről számoljak be.
Engesztelés Napján, amikor elmész a zsinagógába, elmondod a leges legelső imát – ezt az egyet állva kell elmondani és háromszor elismételve – Egy rövid imát: a Kol Nidre-t. Ebben egyezséget kötsz a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom, vagy kötelezettség, amelyet a következő 12 hónapban teszel, érvénytelen. Bármilyen esküt, fogadalmat teszel, vagy kötelezettséget vállalsz a következő 12 hónapban semmis, érvénytelen! Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmilyen érvénye. Ne legyen semmilyen következménye. És így tovább. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor teszel esküt, fogadalmat vagy ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján és mentesít a kötelezettsége alól.
Mennyire számíthatnak Önök az ő hűségükre?
Annyira számíthatnak a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban

Hasonló sorsunk lesz, mint amilyet Németország elszenvedett és hasonló okból.”

Megjelent: http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/11/a-vilaghaboruk-es-izrael-letrejottenek_22.html

Kiegészítés:

Én úgy gondolom, hogy Benjami H. Freedman által elmondottak történelmi tények és így helytállóak is, csak egy kis „szűklátókörűségről” tanúskodnak. Ezért szükségét érzem annak, hogy azt az alábbi véleményemmel kiegészítsem:

A zsidóság felső körei, nevezzük őket cionistáknak, mindig is a világ feletti uralom megszerzéséről álmodoztak. Tulajdonképpen a Fugger bankári család (Fugger névből származik a mi fukar jelzőnk.) mutatta meg azt az utat, hogy a megszerzett vagyonnal mekkora politikai befolyásra lehet szert tenni. Fuggerek megkerülésével ugyanis sem pápa-, sem császárválasztás nem történhetett. Példa erre az 1519 évi császárválasztás, melynek alkalmával az általuk biztosított kölcsönnel foglalhatta el a trónt V. (Habsburg) Károly. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a világ feletti uralom megszerzésének egyetlen eszköze a pénz, abban az időben az arany. Vagyis meg kell szerezni egy ország pénzügyi irányítását, miáltal a gazdasági- és katonapolitikai gyeplő is a kezedbe kerül. Ugyan a cionisták ezt követően Európa országaiban hatalmas befolyásra tettek szert, de az abszolút monarchiák első-számú vezetői (királyok, császárok) korlátot is jelentettek a pénzhatalom terjeszkedésével szemben. A döntő áttörést Az Egyesült Államokban sikerült elérni, Andrew Jackson elnök halála- (Sírfeliratán ma is olvasható, persze angolul: „Megöltem a bankot.”), majd az évtizedenként szándékosan kiváltott bankpánikok után, 1913 decemberében, amikor is elfogadta a kongresszus az új banktörvényt. Ezzel létrejött a magántulajdonú Federal Reselve (FED), mely jogosult volt az ország hivatalos pénzét kiadni. Első elnöke – „minő meglepetés” -: Paul Warburg lett. Az USA politikai irányításának megszerzését követően, a cionisták felismerték, hogy az útjukban álló abszolút monarchiák megszüntetésére – az 1848-as európai forradalmak kirobbantásával – tett igyekezetük sikertelensége után, ismét eljött az az idő, mellyel megszerezhetik a hatalmat Európa népei felett. Álláspontom szerint, az I. Világháború cionista elsődleges stratégia célkitűzése még nem elsősorban Izrael állam megteremtésére irányult (az csak többlet haszon volt), hanem az olyan monarchiák megdöntésére, melyek az általuk hőn óhajtott teljes gazdasági- és politikai befolyásukat így vagy úgy, de blokkolták! Gondolok itt: Habsburg- Magyar Monarchiára, Német Császárságra, Török Szultánságra, Cári Oroszországra. Annál is inkább valószínű ez a megközelítés, mert Izrael területe, akkor annak az Oszmán Birodalomnak a részét képezte, mely szövetséges volt a németekkel és velünk. (Jeruzsálemet a török csapatok 1917. december 9.-én, egyetlen puskalövés nélkül adták át Nagy-Britanniának.)

Az I. Világháborúval megszerzett cionista eredményekbe rondított bele Hitler nemzeti szocializmusa. Nem elég, hogy kinyilvánította azt az „ördögtől való képtelenséget”, hogy a birodalmi márka fedezete nem az arany, hanem a német emberek munkája, nem elég, hogy külkereskedelmi téren sem sikerült Németországot megfojtani, még a dolgozóknak üdülőhajók is készültek, vagy az egyszerű melósok munkájuk eredményeként az Egyesült Államokban is üdülhettek a németek által megvásárolt (ma is létező) üdülőközpontokban! Más kérdés, hogy nagy-nagy titokban, kisvártatva az angolok is függetlenítették fizetőeszközüket az aranytól. (Tudomásom szerint mára már egyetlen ország fizetőeszköze mögött sem áll aranyfedezet.)

Ha Freedman élne, láthatná: ma már a szabadnak látszó európai országok feletti totális gazdasági- és politikai uralom cionista megszerzése, a nemzetállamok felszámolása van folyamatban! Ám ezt nem így nevezzük, hanem politikailag korrekten: CETA –nak (Kanada és EU közötti szabadkereskedelmi egyezmény) és TTIP-nek (Ugyanez csak az USA és EU között)! A CETA aláírására kapott felhatalmazást a Hazánk testén élősködő nemzet idegenektől a „szabadságharcos” „magyar” miniszterelnök, amit a vallonok egy darabig blokkoltak! Sajnos már nem! (Van az a pénz, aminél a “szabadságharc” rövid időn belül csak elfelejtendő múlttá válik! Ezt mi magyarok ne tudnánk? Ha jól belegondolunk tulajdonképpen erről szól az elmúlt, hazugságokkal teli 27 évünk, de ezen belül napjainkban még mindig ez a fő sláger! Akkor is, ha ezt kevesen ismerik fel.)

Madarász László

 

Admin:  a cikkben említett Kol Nidre – Minden fogadalmak, így hangzik:

„ Mind a fogadalmak, tilalmak eskük átok alá helyezések, tartózkodások, vezeklések, amit fogadtunk, és amit esküdtünk, és amit átok alá helyeztünk, és amit eltiltottunk szívünktől az engesztelés e napjától az engesztelés napjáig, mely javunkra megint leszen, mindezt megbánjuk már most.
Mind legyen feloldozva, érvénytelen, nem kötelező, megsemmisítve és felbontva, ne legyenek kötelezők és ne maradjanak érvényben.
Fogadalmaink ne tekintessenek fogadalmaknak, tilalmaink ne tekintessenek tilalmaknak és esküink ne tekintessenek esküknek.
És megbocsáttatik Izrael fiai egész községének és az idegennek is, ki köztük tartózkodik, mert az egész néptévedésből tette..
Oh bocsásd meg ezen nép vétkét nagy kegyelmeddel, amint több ízben elnéző voltál ezen a nép iránt Egyiptomból kezdve mostanáig és ahogy ott meg van mondva:
És mondá az Örökkévaló:
Megbocsátottam mi képen kérted”

(Az idézet forrása: http://caddik.shp.hu/hpc/web.php?a=caddik&o=kol_nidre_minden_fogadalom____aCq)

A zsidók ezt nevezik bűnvallásnak és megbocsátás kérésnek. Hmmm… Egy évvel előre történő bűnbevallás? Egy évvel előre történő bocsánatkérés? Hát tudják, hogy vétkezni fognak? Tudják előre, hogy hamis ígéretet-, hamis esküt tesznek ha előnyöket akarnak elérni, stb.? (Idézet: “…az engesztelés e napjától az engesztelés napjáig, mely javunkra megint leszen, mindezt megbánjuk már most.”)

Akkor miért csodálkoznak, a kizárólag számukra, saját maguk által megalkotott és egyben kisajátított fogalom: az antiszemitizmus terjedésén? (Idegen szavak szótára 1974.: Szemita jelentése: 1. valamely sémi néphez tartozó, arra jellemző, azzal kapcsolatos. De, pl. az arabok is szemiták! Az “anti-” görög eredetű előtag, és valami ellenességet, szembenállást jelöl.)

Mi inkább Freedman-nak adunk igazat, de mindenki döntsön a kérdésben saját maga!

A Kol Nidre-t olvasva bennünk már csak egy kérdés merül fel: vajon az esküt tett országgyűlési képviselők és a kormány tagjai közül mennyien mormolják el évről évre az engesztelő napon, a “minden fogadalmakat”???

A közjogi tisztségviselő esküje így hangzik: “Én, (az eskütevő neve) fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a tisztség megnevezése) tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.

(Az eskütevő meggyőződése szerint)

Isten engem úgy segéljen!”

“…tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.” -szól az eskü! A jom kipur (engesztelő nap) beköszöntő imáján a Kol Nidrét (ha jól tudjuk az idén október 10.-én kellett elmondani) pedig: “Fogadalmaink ne tekintessenek fogadalmaknak, tilalmaink ne tekintessenek tilalmaknak és esküink ne tekintessenek esküknek.

Feltesszük a kérdést: Ha Freedman, mint “hitehagyott zsidó” a Kol Nidrével kapcsolatosan igazat mondott, márpedig a mi, – Kol Nidrével kapcsolatos – szövegértelmezésünk szerint azt mondott, akkor a zsidó vallású, a magyar nemzet javának szolgálatára szegődött- és arra felesküdött országgyűlési képviselők, kormánytagok, stb., nem jelentenek biztonsági kockázatot Hazánk számára amíg magas közjogi tisztségviselői pozíciót töltenek be?

Egyáltalán: miért nem szankcionálja már a magyar jog az esküszegést az azt megillető módon? Ugyanis nemcsak törvénysértéssel lehet elkövetni esküszegést szerintünk, hanem azzal is, hogy olyan törvényeket alkotnak meg, ami a magyar nemzet érdekeivel ellentétes, vagy egyenesen arra káros! Ilyen pl. a CETA aláírására kapott felhatalmazás, majd későbbiekben leendő ratifikálása az országgyűlés által!

A történelmi Magyar Királyság idején az esküszegés következménye halál- és a teljes családi vagyon elkobzása volt. Nem azt mondjuk, hogy ennek teljes mértékben ma is így kellene lenni. Ma már sokkal humánusabbat javasolnánk! Esküszegésért tényleges életfogytig tartó börtön kenyéren és vízen, valamint a világban fellelhető összes családi vagyon elkobzása járna!

Mit gondolnak? Így hányan szavaznák meg pl. a CETA-t? Ilyen feltételek mellett mennyi mai képviselő vállalná tovább tisztségét? Egy “szabadságharcos” kormánynak nem az lenne az első dolga, hogy az esküszegés következményeit a jogrendbe illessze?

Nyitókép: B.H. Freedman

Tovább