dunkirk

Rejtélyes megtorpanás? Hitler Angliának tett békeajánlata Dunkirk volt

Christopher Nolan rendezte Dunkirk című film annak ellenére, hogy egy kivételesen jó, átélhető világháborús mozi, van egy rettenetesen gyenge pontja, amelyre nem árt fölhívni a figyelmet.

A második világháború elején a Franciaország ellen indított német hadjárat ugyan nem volt különösebb hatással Közép-Európa belső viszonyaira, maga az eseménysor és tanulságai mégis érdekesek, mert jól megvilágítják a Führer gondolkodását, s egyúttal azt is, ahogy az angolok látni és láttatni szeretik a világháború egyes eseményeit.

Nolan filmje nem akar moralizálni vagy igazságot tenni – ez erénye is a filmnek –, de azt az általános tévedést, hogy a németek a légi erejükkel akarták megsemmisíteni a BEF-et (British Expeditionary Force), meg sem kísérelte eloszlatni. A Dunkirk valóban izgalmas háborús opusz, amely átélhető módon három szálon (földön, égen, tengeren) futtatja az eseményeket. Nolan kiválóan használta föl a kevés még meglévő, működőképes korabeli harci eszközt, valamint jól keverte a drámai részeket az akciójelenetekkel. Amint egy interjúban elmondta: „Szempont volt az is, hogy a nézőpontok váltogatásával el tudjam érni, hogy a néző ne kapjon pihenőidőt, és a feszültség végig a vászon elé szegezze.” Ezt a célt a rendezőnek kétségkívül sikerült elérnie. Hiányérzete csak annak lehet, aki esetleg utánaolvasott a dunkerque-i eseményeknek, és beleütközött a Hitler által adott háromnapi haladékba, ami lehetővé tette az angoloknak, hogy a BEF zömét hazaszállítsák.

A német véderő 1940 májusában villámháborús lendülettel kerülte meg az áttörhetetlennek tartott Maginot-vonalat, majd kettévágta a francia–angol–kanadai–belga hadsereget, s azok a legnagyobb káoszban voltak kénytelenek Dunkerque (angolul: Dunkirk) üdülővárosig menekülni. A német páncélosok megállíthatatlanok voltak, a város körüli védelmi zóna egyre kisebb lett, így a dunkerque-i strandon szorongó több tízezer, többnyire angol katona drámai körülmények között várta a menekülést jelentő behajózást. Az első világháborús győzelemből fakadó önelégültség a franciáknál olyan felkészületlenséget és gyenge hatásfokot eredményezett, amely az egész francia haderőre érvényes volt, és totális erkölcsi-katonai összeomlásukhoz vezetett. A németek pedig bebizonyították, hogy a kisebb létszámú, gyengébb páncélvédettségű harckocsik jobb műszaki felszereltséggel, magasan képzett legénységgel és kiváló minőségű rádiókkal sokkal hatékonyabbak a harcmezőn, mint azt a szövetségesek gondolták.

A németek gyors közeledése miatt a szövetségesek számára nem sok esély volt a menekülésre, de ekkor váratlan dolog történt: a német páncélosok „állj” parancsot kaptak, amely egyenesen Hitlertől jött. Erre azonban ritkán szokás emlékezni, mert bizony kellemetlen kérdéseket és következtetéseket vet föl.

A Führer 1940. május 23-án Charleville-be, az ideiglenes főhadiszállásra érkezett, hogy tanácskozzon tábornokaival, akik a világraszóló győzelmet már a kezükben érezték. 1940. május 24-én azonban, még a Charleville-ben tartott helyzetértékelés idején Hitler kiadta a 13-as számú utasítását, amelyben elrendelte a német páncélosok megállítását, egyben pedig a Luftwaffének adott lehetőséget arra, hogy a katlanba zárt brit erőket támadhassa. Ezzel viszont az a probléma, hogy a Luftwaffe technikailag és logisztikailag nem állt készen egy akkora feladatra, mint egy szűk helyre zsúfolódó hadsereg megsemmisítése. Ezt a ködös idő, valamint a sziszifuszi munkát végző brit légierő is nehezítette.

Ezzel Hitler is tisztában volt, nem kevésbé a német légierő vezetése. Így Wolfram von Richthofen is, a Luftwaffe tábornoka, akinek főhadiszállása csak 50 mérföldre volt a szorongatott Dunkerque-től, tehát tökéletesen átlátta az angolok reménytelen helyzetét. A híres Vörös Báró unokaöccse szoros telefon-összeköttetésben állt a Luftwaffe vezérkari főnökével, Hans Jeschonek tábornokkal. A tőle kapott magyarázat a páncélosok megállásáról ugyancsak kihozta sodrából von Richthofent, és talán ő fogalmazta meg legjobban a főtiszti karnak a döntéssel kapcsolatos érzelmeit: „Hát mit képzel Adolfchen [Adolfocska, Hitler gúnyneve], meddig szórakozhat még? – ordította beosztottjai előtt. – Jeschonek azt mondja, visszavonta Dünkirchen alól a páncélosokat, hogy megkímélje az angolokat a szégyenletes vereségtől. Miféle baromság ez?”

Charleville-ben is forrtak az indulatok, de nagyon keveset lehet tudni az ekkor ott történtekről. A német hadsereg vezérkari főnöke, Franz Halder a naplójában „fájdalmas veszekedésekről” tesz említést. A lényeget Walter Schellenberg, a német kémfőnök foglalta össze emlékiratában: „Hitler 1940. május 23-án a katonai tanácsadók elkeseredett ellenállása ellenére kétnapos harci szünetet rendelt el. Ezenfelül parancsot adott a német gyors kötelékeknek, hogy vonuljanak vissza a La Bassée-csatornához. Ez lehetővé tette az angolok visszavonulását a Brit-szigetekre. Hitlernek az az állítása, hogy parancsával biztonsági reteszt teremtett a délnyugati francia csapatokkal szemben, minden alapot nélkülözött. … A valódi okokat azonban az ő faji és világpolitikai koncepciójában kell keresni.”

Hitler ugyanis ekkor erősen hitt egy angolokkal kötendő kompromisszumos békében, amire viszont a Churchill-féle háborús kabinettel esélye sem volt. Hitler és a tábornoki kar vitája odáig jutott, hogy május 27-én újra elrendelte a páncélosok előretörését, de addigra az angolok rendkívüli szervezőkészségről tanúságot téve, a Dinamó hadművelet keretében több mint háromszázezer katonát szállítottak át a La Manche csatornán. Ezzel összefüggésben a Führer július 19-én a Reichstagban mondott nagy beszédében békeajánlatot tett Angliának a következő szavakkal: „E történelmi órában lelkiismereti kötelességemnek tartom, hogy még egyszer az Angliában élők józan eszéhez szóljak. Úgy érzem, ezt annál is inkább megtehetem, mert nem legyőzöttként könyörgök valamiért, hanem győztesként szólok a józan észhez. Semmi kényszerítő okot nem látok e háború folytatására.” Churchill a brit parlament támogatásával megvetéssel utasította el ezt az ajánlatot.

A németek, illetve Hitler szándékát a páncélosok megállítása kapcsán az angol katonai szakemberek is fölismerték már a drámai események idején, de később is. A leghíresebb brit katonai teoretikus, hadtörténész Basil Liddell Hart így fogalmazott: „A brit hadsereg Franciaországból való szökését gyakran nevezték Dunkerque csodájának. A német páncélos erők elérték a csatornapartot a brit hadsereg háta mögött, amíg az még mindig mélyen benn volt Flandriában. Elvágták a saját ellátóbázisaitól és a francia hadsereg zömétől, így valószínűnek látszott, hogy a tengertől is elvágják. Azok, akik ebből a helyzetből elmenekülhettek, gyakran töprengtek azon, hogy ez nekik vajon hogyan sikerült. A válasz az, hogy Hitler beavatkozása mentette meg őket, amikor már semmi sem maradt. Egy hirtelen parancs leállította a páncélos erőket, amikor már Dunkerque közelében voltak, és visszatartották, amíg a visszavonuló britek elérték a kikötőt, és kicsúsztak a karmaik közül.”

Mindezt Hart szerint Hitler azért tette, mert „ha az angol sereget foglyul ejtik Dunkerque-nél, az angolok úgy érezhették volna, hogy folt esett a becsületükön, amelyet le kell mosni. Azzal, hogy hagyta elmenekülni az angolokat, Hitler kiengesztelni remélte őket”. Szokatlanul őszinte szavak. Nolan valószínűleg nem olvasta Liddell Hart könyvét, a The Other Side of the Hillt, amely 1948-ban jelent meg.

A közel negyedmillió katonából álló BEF volt Nagy-Britannia egyetlen kiképzett és jól felszerelt hadserege Európában, a másik hadseregük a Távol-Keleten állomásozott. Igaz, hogy a brit katonák mindössze a puskájukat tudták megmenteni, de legalább ők megmenekültek, és ennek tudatában Churchill 1940. június 4-i nagy hatású beszédében látszólag joggal mondta: „Harcolni fogunk a parton, a partra szállási helyeken, harcolni fogunk vidéken és a városok utcáin.” Majd a mikrofonra tette a kezét és hozzátette: „És sörösüvegeket fogunk hozzájuk vágni, mert valójában az az egyetlen, amink van.” A BEF ugyanis teljes nehézfegyverzetét és szállítóeszközeit Flandriában hagyta. Liddell Hart is elismeri könyvében, hogy Anglia 1940 nyarán kiszolgáltatott, védtelen állam volt, a német invázió mégsem történt meg. Nolan tehát egy olyan történelmi akciófilmet készített, amely nagyon egyoldalúan mutatja be az eseményeket. Ha Nolan történetileg hiteles filmet akart volna készíteni, akkor a charleville-i német főhadiszálláson történteket is be kellett volna mutatnia, amennyire lehetséges. Ez nem így történt, ezért a film tévedésen alapuló közvélekedést ismételt meg, látványos elemekkel teletűzdelve.

Forrás: Harcunk.info

Admin: Egyszer talán eljutunk majd oda is, hogy mi volt a II. világháború kirobbantásának valódi oka. Hitler ugyanis nem akart európai háborút, hiszen pontosan tudta, hogy a hadserege még nincs felkészülve arra. A szövetségesek (Anglia és Franciaország) biztatták arra Lengyelországot, hogy támadják meg a németeket. Ebben az esetben megígérték a nyugati front megnyitását Németország ellen. Hitler ezért volt kénytelen megelőző csapást mérni Lengyelországra (1939. szeptember 1.), amit az angol-francia haderő “lábhoz tett fegyverrel” nézett végig! A német hadsereg háborúra való felkészítésének hiányát igazolja az is, hogy Hitler a Szovjetunióval kötött /(Molotov-Ribbentrop paktum 1939. augusztus 23.) 8 nappal Lengyelország elleni támadás előtt!/ egyezséget egy részükről sikeres háború érdekében. Dunkerque (angolul: Dunkirk) példája is azt igazolja, Hitler még akkor is bízott az angolokban és a háborúskodást be akarta fejezni.

Mégis kik voltak azok akik háborút akartak bármi áron? Daily Express (brit újság) 1933. március 24.-i száma: Judea Declares War on Germany. (Júdea hadat üzen Németországnak.) Hitler kancellári kinevezését 1933. január 30.-án kapta, és csak Hindenburg halála után 1934. augusztus 2.-án lett államfő is! A kommunistákat üldözték, de a kevés sikerrel járó zsidó boltok elleni bojkottot csak 1933. március 28. -án hirdették meg. A zsidó ellenes un. nürnbergi törvényeket 1935. szeptemberében hozták meg. A dátumok nem hazudnak!

daily express 1933március 24

 

Tovább

amerika-elpusztitja-europat

1917 -ben kezdődött! Európa elpusztítása öt lépésben

Az Egyesült Államok először is megvárta a lehetőséget, hogy részt vegyen egy európai háborúban.
Ez az, amit az amerikai elnök, Woodrow Wilson meg is tett 1917-ben: bár a legtöbb amerikai ember inkább ellenezte a Nagy Háborút, annak ellenére, hogy Wilson ünnepélyes ígéreteket tett népének, mégis belevitte az Egyesült Államokat a világégésbe, és nem a saját országhatárain belül.

Így Amerika belépése miatt elhúzódott a háború, pedig a  legtöbb hadviselő-félnek a leghőbb vágya volt békét kötni.
Közben a legyengült államokban elvetették a liberális forradalmak magvait…
Ezt követően alávaló feltételeket kényszerítettek Magyarországra és Németországra a versailles-i szerződésnél és Trianonban- ezzel lefektették a következő világháború alapjait.

Másodszor, Amerika feltérképezte, hogyan is lehet az európai nemzeteket könnyedén belevinni egy újabb háborúba, azáltal, hogy támogatnak egy gyenge személyiségű, hataloméhes felelőtlen kis diktátort.
Ez az, amit 1939-re, az akkori amerikai elnök Franklin Delano Roosevelt kiszimatolt, hiszen a lengyel diktátort, Smigly-Rydzet egy jóindulatúnak álcázott figyelemfelhívással, alattomos módon belevitte egy Németországgal szembeni konfliktusba.
Persze a németeknek is jelzett.
Előjött az örök téma, a kisebbség: a vita tárgya a jelentős lélekszámú német kisebbség “zaklatása” a lengyel hatóságok által.
Közben a brit és a francia kormány megígérte, hogy támogatni fogja Lengyelországot, ezt tette az Egyesült Államok elnöke is, majd vérbajtól tönkrement testét hátradöntötte kerekesszékében, és nézte az események alakulását.
Valóban, ki is terebélyesedett aminek kellett, mert a kis lengyel diktátor úgy döntött, hogy ne engedjenek a német igényeknek, a német államfőnek.
Németország erre 1939 szeptember 1-én megtámadta Lengyelországot, és elkezdődött az újabb világháború.
Közben az USA meggyőzte Franciaországot és Nagy-Britanniát, akik hadat üzentek Németországnak, és Roosevelt látva, hogy kiszolgálói biztosan beléptek a háborúba, két nappal később csatlakozott hozzájuk.

Harmadszor, egy háborúba az amerikai gondolkodás szerint csak akkor szabad belépni, amikor az ellenséget már több oldalról ütik, mely meg is történt azzal,  hogy ártatlan civil városokat bombázott, melyeket le is rombolt és akkor küldött szárazföldi csapatokat, amikor az ellenséget már ténylegesen megszorongatták vazallusai. A civil városok ugyanis nem lőnek vissza…
1943 nyarán megtörtént a partraszállás Szicíliában,  abban a pillanatban, amikor a német hadsereg vereséget szenvedett a Vörös Hadseregtől Sztálingrádnál. és Kurszknál.
A handabandás Olaszországban, az amerikai csapatok minimális esetben ütköztek a németekkel.
Gyakorlatilag az olasz fronton elenyésző amerikai katona volt, legfőképp az Egyesült Államok szövetségesei: a dél-afrikaiak, az új-zélandiak, lengyelek, brazilok, és franciák.

Amit ők “felszabadításnak” neveznek, nem más, mint civilek tömegének legyilkolása, hadifoglyok ejtése, nemzetek elpusztítása infrastruktúra, erkölcs és nyelv szempontjából.

Negyedszer, a háború végén, nem írja alá a békeszerződéseket, hanem báb rendszert telepít a megszállt nemzetek élére.
Feltünteti magát a soha nem létezett demokrácia színében, elhiteti, hogy szabad választási rendszer van a megszállt országokban, miközben ha bármelyik fél nem az ő szájíze szerint teljesít, nem engedi, hogy hatalomhoz, kormányzati székhez jusson.

Így  tartották sakkban Franciaországot, Olaszországban, Görögországot, Belgiumot és Hollandiát. A keleti blokkban ugyanez a forgatókönyv zajlott, csak más díszletekkel.
Annak érdekében, hogy totális legyen az európai államok ellenőrzése, katonailag meg kellett őket szállni.
Hangsúlyozta a védelmi kiadások fontosságát, hogy megvásárolják roppant magas áron elavult fegyverzetüket.
Eközben lépést tartani a háborús szellem által elültetett állandó félelemmel.
Ezért jött létre a NATO 1949-ben, amely egy újabb eszköz a megszállt államok kontrollálására.
Közben a megszállt országok kiszemelt vezetőjelöltjeit még fiatalon pazar ösztöndíjakat kapva az Egyesült Államokba viszik tanulni, és támogatják a hozzájuk kapcsolódó pártokat, szervezeteket.
Így az amerikai létrehozták saját távvezérelt pártjaikat minden európai országban.

Lásd Magyarország…

Ötödször, amikor a fenyegetés eltűnt, akkor gyártani kellett új ellenségeket, hogy igazolja a folyamatos katonai jelenlétet Európában.
Így, amikor leomlott a berlini fal 1989-ben és a Szovjetunió felbomlott, a NATO-ra már nem volt szükség, ennek ellenére továbbra is létezik.
Európa-szerte, az USA-csatlósokkal drasztikusan csökkentetik a katonai kiadásokat, leszerelik hadseregeket és eladják az így feleslegessé váló fegyvereket.
Némi keresgélés után, az Egyesült Államok kitalálta az új fenyegetést: “A nemzetközi terrorizmust.”

Miután 2001 szeptember 11. rejtélyes módon bekövetkezett a “nemzetközi terrorizmus” arcot is kapott a muszlim identitást.

Mivel időközben minden nyugati országba  jelentős muszlim kisebbség költözött, és ezzel alapot is teremtett a bizalmatlanságnak az európai országok között.

Igaz, a régi elv: oszd meg és uralkodj.

Az Egyesült Államok alattomos módon  elülteti a gyanakvást és bizalmatlanságot vazallusainál, melyhez asszisztálnak a szociáldemokrata lakájok, aki mindenhol elfogadják a titkos politikai kéz irányítását.
Így mecsetek kell építeni az európai városokban, ahol csak lehetséges, a muszlimok mértéktelen támogatásokat kapnak, és ha ez nem történik meg, akkor diszkriminációra hivatkoznak.
A bevándorlók és az élősködő kisebbségek közé tartozó bűnözők kisebb büntetést kapnak.
Ha valaki (nem muszlim) tiltakozik, gyorsan ráhúzzák a rasszizmus bélyegét és ezzel elhallgattatják, vagy koncepciós per keretében elítélik. Az európai nem őshonos kisebbségek esetében így működik, és sikerrel.

Mindeközben bombázzák az európaiakat a buta hollywoodi produkciókkal, amely még jobban el fogja pusztítani az agyukat, és akkor még ott van a testi, egészségi pusztításnak a McDonalds , Burger King, Coca Cola és Kentucky Fried Chicken sok cukorral, műolajjal, müzlikkel, szójával elpusztítva a lakosság fizikai ellenállását.

Amikor csak lehet, megpróbálja növelni a területét báb rendszerekbe épüléssel (Ukrajna, Grúzia), vagy egyszerűen csak új nemzeteket hoz létre az ENSZ égisze alatt, mint Bosznia-Hercegovina és Koszovó.

Európa, a büszke nő, nemtelen ribanccá változott, korrupt politikusaival, nyíltan vállalt perverziókkal, hitetlenséggel, romos, valamikor virágzó nemzetekkel.

Igen, és végül egy fontos tényező: mindenkit folyamatosan, és állandó megfigyelés alatt tartani, lehallgatni a telefonbeszélgetéseket, elolvasni az összes e-mailt, mindent regisztrálni, ki és mit csinál a Facebook-on és egyéb közösségi oldalakon, és minden megjegyzést kontrollálni a fórumokon.

Hans Vogel

Megjelent: magyartudat.com (2015) A honlap már a www.magyartudat.hu címen található.

Tovább

benjamin-h-freedman

A cionizmus természetrajza. Benjamin Harrison Freedman beszéde kiegészítésekkel.

Kommentár nélkül BENJAMIN H. FREEDMAN teljes beszéde 1961-ből.

Hogyan és miért kellett az USA-nak belépnie a háborúba, árulásról, a történelem legnagyobb cselszövéséről, mely nemcsak a mai folyamatokat, de Magyarország történelmét is meghatározta.
Egyetlen kérdést tehetünk csak fel józan ésszel:
– hogyan lehetséges, hogy ezen aspektusa a történelemnek soha nem kerül és nem kerülhet szóba száz év elteltével sem ?……………..

Benjamin Harrison Freedman (NY,1890-1984) Zsidó családban nőtt fel és zsidó vallás szerinti nevelésben részesült. Üzleti karrierje során ő lett a Woodbury Soap Company cég fő tulajdonosa. (Admin /magaspart.hu/ megjegyzése: Freedman 1945-ben szakított a zsidó közösséggel, és ez időtől jövedelmét kb. 2.5 millió dollárt a zsidóság bűneinek feltárására használta fel, amely behálózza Amerikát.) Tanúja volt és bizonyos fokig közvetlen résztvevője azoknak a politikai és pénzügyi manipulációknak, amelyek elősegítették a kommunizmus hatalomra kerülését és Izrael, mint cionista állam létrehozását, valamint az amerikai politikai élet és tömegtájékoztatás zsidó hegemónia alá kerülését.

Mint a zsidó érdekek képviselője bejárása volt az Egyesült Államok hét elnökéhez. Szakított a judaizmussal, és áttért a katolikus hitre. A zsidó történelemben és kultúrában szerzett jártassága és kutatásai eredményeként arra a meggyőződésre jutott, hogy a zsidókra és a judaizmusra vonatkozó közkeletű elképzelések részben tévesek, és még magukat ezeket a kifejezéseket is el kell utasítani.

“Itt, az Egyesült Államokban a cionisták és hitsorsosaik teljes mértékben ellenőrzik kormányunkat. Számos körülményből adódóan ennek túl sok és túl összetett oka van, s ennek részleteibe nem érdemes most belemennünk. A cionisták és hittestvéreik úgy uralkodnak az Egyesült Államok felett, mintha ennek az országnak abszolút uralkodói lennének.

Mondhatják, hogy ez nagyon túlzó álláspont, de hadd tárjam Önök elé, amíg Önök… – nem így akarom mondani – hadd tárjam önök elé mi történt, amíg Mi aludtunk. Magamat is beleértve. Mindannyian aludtunk. Mi is történt? 1914 volt az az év, amelyben a I. világháború kitört. 1914 volt az az év, amelyben az I. világháború kitört. Itt is van néhány korombeli, aki emlékszik erre. Nos, ezt a háborút egyik oldalról Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország vívta, a másik oldalon Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország állt.

Mi történt?

Németország két éven belül megnyerte ezt a háborút. Nem csak névleg, hanem ténylegesen.
A német tengeralattjárók, amelyek meglepték a világot, félresöpörtek minden hajókonvojt az Atlanti-óceánon és Nagy-Britannia ott állt muníció nélkül, ott szembesült azzal, hogy egy heti élelmiszer-tartaléka van és aztán éhezés.Eközben a francia hadseregben zendülés tört ki. A francia fiatalság virágjának 600.000 emberét vesztették el a Verdun-i csatában a Somme mellett.
Az orosz hadsereg elpártolt. Fogták játékszereiket és hazamentek, nem akartak többé háborúsat játszani. Nem szerették a Cárt. Az olasz hadsereg pedig összeomlott.
Nos, Németország…Egyetlen fegyver sem dördült német földön. Egyetlen ellenséges katona sem lépte át Németország határát. És mégis, Németország békét ajánlott Angliának. Olyan békefeltételeket ajánlott Angliának, amelyet az ügyvédek “Staus Quo Ante Basis”-nak neveznek. Ez azt jelenti: hagyjuk abba a háborút és legyen minden úgy, ahogy a háború előtt volt. Nos, Anglia 1916 nyarán mérlegelte ezt. Komolyan! Nem volt választásuk. Vagy elfogadja ezt a békeajánlatot, amelyet Németország nagylelkűen felajánlott, vagy folytatja a háborút és elveszíti azt.
Mindeközben, a németországi cionisták, akik a kelet-európai cionistákat képviselték, elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és, – rövid leszek, mert ez egy hosszú történet, de minden dokumentum a birtokomban van, amely igazolja állításaimat, ha valaki kételkedne abban, hogy mindez, amit állítok lehetséges-e.

A cionisták Londonban elmentek a brit háborús kormánytanácshoz és azt mondták:
– Ide figyeljenek! Még meg tudják nyerni ezt a háborút! Nem kell feladniuk! Nem kell elfogadniuk a németek békeajánlatát! Megtudják nyerni ezt a háborút, ha az USA az Önök szövetségeseként belép a háborúba. Az USA ebben az dőben nem állt háborúban. Frissek voltunk, fiatalok, gazdagok és erősek. És ők azt mondták Angliának:

“Garantálni fogjuk Önöknek, hogy az Egyesült Államokat az Önök szövetségeseként háborúba visszük, hogy harcoljon az Önök oldalán, ha Önök nekünk ígérik Palesztinát, miután megnyerik a háborút!”


Más szóval, ezt az ajánlatot tették: Bevonjuk a háborúba az USA-t az Önök szövetségeseként. Ennek az ára Palesztina, miután legyőzték Németországot, Ausztria-Magyarországot és Törökországot, megnyerve a háborút.
Nos, Angliának annyi joga van… Palesztinát… odaígérni bárkinek is, mint az USA-nak odaígérni Írországnak Japánt, bármilyen okból is. Az teljességgel abszurd, hogy az a Nagy-Britannia, akit semmilyen kapcsolat, érdekeltség, jog nem kötött Palesztinához, felajánlhatja azt, mintegy állami érmét, fizetség gyanánt a cionistáknak az USA háborúba rántásáért. Mégis, 1916 októberében ígéretet tettek erre. 1916 október… És röviddel ezután. nem tudom hányan emlékeznek rá az itt ülők közül – az USA, amely szinte teljesen németbarát volt, teljesen németbarát, mert a sajtó teljesen zsidó ellenőrzés alatt volt, bankárok zsidók voltak, a tömegkommunikáció minden médiuma zsidó ellenőrzés alatt állt és ők németbarátok voltak, mert sokan Németországból jöttek és szerették volna, ha Németország megveri a cárt. A zsidók nem szerették a cárt és nem akarták, hogy Oroszország nyerje meg ezt a háborút. Így ezek a német bankárok, – a német zsidók -, mint Kuhn Loeb és más nagy bankok elutasították, hogy akár egy dollárral is támogassák Franciaországot vagy Angliát. Félreálltak és azt mondták: “Egy centet sem, amíg Franciaország és Anglia Oroszország szövetségese!” De öntötték a pénzt Németországba, harcoltak Németországgal Oroszország ellen, próbálták a cári rendszert megdönteni. Nos, ugyanazok a zsidók, amikor lehetőséget láttak Palesztina megszerzésére, elmentek Angliába és megkötötték az említett szerződést. Ekkor minden megváltozott, mint amikor a forgalomirányító lámpa pirosról zöldre vált. Azok az újságok, amelyek németbarátként arról írtak az embereknek, hogy milyen nehézségei vannak Németországnak Nagy-Britannia legyőzésében kereskedelmi és más téren, hirtelen mindannyiuk úgy gondolta, hogy a németek nem jók, útonállók… Akik Hunok!…(..I..)Akik vöröskeresztes nővérekre lőnek. Akik csecsemők kezeit vágják le. Ők voltak a rosszak.

Nos, röviddel ezután Wilson úr hadat üzent Németországnak. A londoni cionisták telexeket küldtek az Egyesült Államokba Brandeis bíróhoz: “Menj! Dolgozd meg Wilson elnököt! Megkapjuk Angliától, amit akarunk! Most menj, dolgozd meg Wilson elnököt, hogy az USA hadba lépjen!”

És így történt. Így lépett be a háborúba az USA. Nem volt ehhez több jogunk, mint ma a Holdon lenni ahelyett, hogy ebben a szobában vagyunk.
Nos, a háború – az I. világháború -, amelyben az USA-nak semmilyen érdeke nem volt, ahhoz, hogy az ő háborúja legyen. Belementünk, belehajszoltak minket. Ha beletek közönséges beszívattak bennünket ebbe a háborúba azért, hogy a világ cionistái megkaphassák Palesztinát. Nos. Ez az, amit az Egyesült Államok népének soha nem mondtak el. Soha nem tudhatták meg, hogy miért léptünk be az I. világháborúba.

Nos, mi történt? Miután beléptünk a háborúba, a cionisták Nagy-Britanniába mentek és azt mondták mi teljesítettük a megállapodás ránk eső részét, szeretnénk egy írást arról, hogy Önök is betartják az ígéretüket és nekünk adják Palesztinát, miután megnyerték a háborút. Mert nem tudták, hogy a háború egy évig vagy még tíz évig fog-e tartani. Így, el kezdtek kidolgozni egy elismervényt. Az elismervény egyfajta levél volt, amely igen rejtélyes nyelven íródott, úgy hogy a világ sokáig nem tudta, miről is van abban szó.
Ezt az írást hívták Balfour-deklarációnak. A Balfour-deklaráció csupán Nagy-Britannia ígérete volt, hogy megfizeti a cionistáknak azt, amit kialkudtak, cserébe azért, hogy ők beléptetik az Egyesült Államokat a háborúba. Nos hát, ez a nagy Balfour-deklaráció, amiről oly sokat hallanak, ugyanolyan hamis, mint a 3 dolláros bankjegy. Nem tudom, hogyan tehetném még érthetőbbé.Nos, ez volt az, ahol a bajok kezdődtek. Az USA belépett a háborúba. Az USA szétzúzta Németországot. Odamentünk, ez már történelem, tudják mi történt.Nos, amikor a háború véget ért, a németek elmentek Párizsba, a Párizsi Békekonferenciára 1919-ben, 117 zsidó volt ott, mint a zsidóságot képviselő delegáció Bernard Baruch vezetésével. Én is ott voltam, kell, hogy tudjam.Lássuk, mi történt? A zsidók, a Békekonferencián, amikor feldarabolták Németországot és felparcellázták Európát azok között a nemzetek között, akik valamilyen címen jogot formáltak Európa bizonyos részeire, a zsidók azt mondták: Mi van a nekünk ígért Palesztinával? És először a németek tudomására hozták a Balfour-deklarációt.Így a németek ekkor jöttek rá: “Oh! Erre ment ki a játék! Ezért lépett az USA a háborúba.” A németek ekkor fogták fel először, hogy vesztettek, szenvedtek az óriási mértékű jóvátétel fizetésétől, amit rájuk kényszerítettek, mert a cionisták Palesztinát akarták, és elvoltak szánva arra, hogy mindenáron megszerezzék. Ez egy másik nagyon érdekes problémát vet fel. Amikor a németek erre rájöttek, természetesen rossz néven vették. Egészen addig a zsidók egyetlen egy országban sem boldogultak jobban, mint Németországban. Ott volt, aki százszor fontosabb volt az iparban és a banküzleteben, mint itt Bernard Baruch. Ott volt Balin úr, aki két nagy gőzhajózási cég tulajdonosa volt. Ott voltak az északnémet Lloydok és a Hamburg-amerikai hajózási társaság. Köszönöm. Ott volt Bleicrödert, a Hohenzoller család bankárja. Ott voltak a hamburgi Wartburgok, a nagy kereskedelmi bankárok, a legnagyobbak a világon. A zsidók nagyon jól boldogultak Németországban. Ez nem kérdés. A németek úgy érezték: “Igen, eladtak bennünket!”Ez árulás volt, amit leginkább ahhoz tudnék hasonlítani: Tegyük fel az Egyesült Államok háborúban áll a Szovjetunióval és mi győztünk. Ezután azt mondjuk a Szovjetuniónak: “Nos, hagyjuk ezt abba, békeajánlatot teszünk. Felejtsük el az egészet!” És hirtelen Vörös Kína belép a háborúba, mint a Szovjetunió szövetségese. Háborúba lépésük miatt elvesztenénk a háborút. elsöprő vereséget olyan jóvátételi feltételekkel, hogy hasonlót nem is tud az ember elképzelni. Képzeljék el, hogy ezután rájövünk, hogy az országunkban élő kínaiak voltak azok, akikről egész idő alatt azt hittük, hogy lojális állampolgárokként működnek velünk együtt kiderül, hogy ők árultak el minket a Szovjetuniónak és rajtuk keresztül lépett be Vörös Kína ellenünk a háborúba. Hogyan éreznénk ezek után a kínaiakkal szemben az Egyesült Államokban? Nem hiszem, hogy bárki is közülük mutatkozni mert volna az utcákon. Nem volna elég lámpaoszlop, hogy gondoskodjunk róluk. Képzeljék csak el, hogyan éreznénk?Nos, így éreztek a németek is a zsidók iránt.”Annyira jók voltunk hozzájuk”. 1905-től, amikor az első kommunista forradalom megbukott Oroszországban, a zsidóknak menekülniük kellett Oroszországból, mind Németországba ment, Németország menekültként fogadta őket. Nagyon jól bántak velük és ők eladták a németeket, csőbe húzták őket nem egyébért, minthogy Palesztinát akarták az ő ugynevezett “zsidó nemzeti otthonukat”. Most, Nahum Sokolov és a többi nagy vezető, nagy név akikról olvasni lehet ma a cionizmussal kapcsolatban 1919-ben, ’20-ban, ’21-ben, ’22-ben, ’23-ban megírták az újságjaikban, tele volt a sajtó az álláspontjukkal, hogy a németek zsidó iránti érzéseinek oka az, hogy a németek rájöttek arra, hogy ezt a nagy vereséget a zsidók közbeavatkozása okozta az USA háborúba léptetésével. Ezt maguk a zsidók is elismerték. Nem arról volt tehát szó, hogy a németek 1919-ben rájöttek arra, hogy egy pohár zsidó vér ízletesebb, mint a Coca-Cola vagy a müncheni sör.
Nem volt vallásos színezete. Nem volt csupán valláson alapuló ellenérzés velük szemben. Az egész politika volt. Gazdasági. Minden, csak nem vallási. Senki sem törődött azzal Németországban, hogy egy zsidó hazament, lehúzza a rolót és a “Shame Yisroel”-t vagy a “Miatyánkot” mondja-e. Senki sem törődött ezzel jobban Németországban, mint az USA-ban. A Németországban később kifejlődött érzésnek egy dologhoz volt köze: A németek a zsidókat tartották felelősnek elsőprő vereségükért. Az első világháború olyan okokból lett Németországellenes, amiért a németek nem felelősek. Semmiben sem voltak bűnösök. Csak abban, hogy sikeresek voltak. Felépítettek egy nagy flottát, felépítették a világkereskedelmet. Emlékezzenek csak, Németország Napóleon korában, a Francia Forradalom idején, Németország 300 – háromszáz! – kis városállamból, hercegségből, grófságból és hasonlókból állt. 300 kis független politikai egység.
És ezidő alatt, Napóleon és Bismack ideje alatt… egy álammá egyesültek. 50 év eltelte után pedig a világ egyik legerősebb hatalmává vált. Hajóflottájuk a brittekével versenyzett. A világ minden táján kereskedtek, olcsóbban szállítottak versenytársaiknál és jobb termékeket állítottak elő. És mi történt? Mi lett ennek a következménye? Anglia, Franciaország és Oroszország szövetkeztek, hogy “Le kell nyomnunk Németországot!” A világ egy történésze sem tudja az okát annak, ami ezt a három országot arra vezette, hogy Németországot lesöpörjék a politikai térképről.Nos, mi történt ezek után? Amikor Németország felismerte, hogy a zsidók voltak a felelősek a vereségéért…ezt rossz néven vették. De egyetlen zsidónak még a haja szála sem görbült. Egyetlen egy hajszál sem…
Tansill professzor a Georgetown Egyetem tanára, aki kutathatta a külügyminisztérium valamennyi titkos dokumentumát, írta egyik könyvében, amelyben idézett egy State Department iratból, amelyet Hugo Scoenfelt, egy zsidó írt, akit Cordell Hull küldött Európába, 1933-ban, hogy megvizsgálta az úgynevezett politikai bebörtönzöttek táborait, ő az, aki leírta, hogy nagyon jó állapotban találta őket. Kiváló állapotban voltak és mindenkivel jól bántak. És tele voltak kommunistákkal.Nos, sokan köztük zsidók voltak, minthogy Európában ebben az időben a kommunisták 98 %-a zsidó volt. Volt még néhány pap és lelkész ott, valamint szakszervezeti vezető, szabadkőműves, valamint mások, akiknek nemzetközi kapcsolataik voltak.

A zsidók titokban akarták tartani ezt a tényt. Nem akarták, hogy a világ megértse, hogy elárulták Németországot és hogy a németek emiatt nehezteltek.A németek megfelelő intézkedéseket hoztak a zsidókkal szemben. Mondhatnám, diszkriminálták őket, ahol csak tudták? Kerülték őket. Ugyan úgy, ahogyan mi tennénk a kínaiakkal, a négerekkel vagy a katolikusokkal ebben az országban, ha elárulnának minket és emiatt vereséget szenvednénk.

Nos… egy idő múlva…a világ zsidói nem tudták mit tegyenek, ezért összehívtak egy találkozót Amszterdamba. A világ minden tájáról érkeztek zsidók erre a találkozóra 1933. júliusában és azt üzenték Németországnak, hogy “Menesszétek Hitlert és helyezzetek vissza minden zsidót a korábbi pozíciójába akár kommunista volt, akár nem. Nem bánhattok így velünk! És mi, a világ zsidói ultimátumot intézünk hozzátok!”

Elképzelhetik mit mondtak nekik erre a németek! Nos, mit tettek ők (zsidók)?

1917-ben pár napig a kommunisták voltak hatalmon Németországban.

Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht és egy csoport más zsidó vette át a kormányzást három napra. A császár a háború befejezésekor Hollandiába menekült, mert attól tartott, hogy a kommunisták kerülnek hatalomra Németországban ugyanúgy, mint Oroszországban, és hogy ugyan arra sorsra jut, mint amilyenre a cár jutott. Így tehát biztonsági okokból Hollandiába menekült.

Miután… Miután megszűnt a kommunista veszély Németországban, ez békésen történt, a zsidók még mindig azon fáradoztak, hogy visszaszerezzék előző státuszukat. A németek harcoltak ellenük, ahogy csak tudtak, de anélkül, hogy bárkinek is a haja szála görbült volna.

Hasonlóan harcoltak, mint nálunk a prohibicionisták a szesziparban érdekeltekkel szemben. Senkire nem fogtak pisztolyt. Nos, ily módon harcoltak a zsidók ellen is Németországban.

Ne feledjük, hogy ebben az időben a 80-90 milliós német lakosság mellett csak 460.000 zsidó élt. A német lakosságnak kevesebb, mint 0,5 %-a volt zsidó. Mégis ők tartották ellenőrzésük alatt a sajtót, a gazdaság nagy részét, mert az elértéktelenedett pénzzel – tudják a márka inflálásával – gyakorlatilag mindent felvásároltak.

1933-ban, amikor Németország visszautasította, hogy megadja magát a Zsidók Világkonferenciájának, Amszterdamban felosztották és Samuel Untermyer úr, aki az amerikai küldöttség vezetője és az egész konferencia elnöke volt, visszajött az Egyesült Államokba, a hajóról a Columbia Broadcasting System stúdióiba ment és egy országos rádióbeszédet tartott a következő üzenettel:

“A világ zsidósága Szent Háborút üzen Németországnak!” Szent harcba lépünk a németek ellen. Addig éheztetjük őket, amíg meg nem adják magukat. Világméretű bojkottot kezdeményezünk ellenük, ami tönkre fogja tenni őket, mivel exportfüggőségben vannak.

Tény, hogy Németország élelmiszer-szükségletének kétharmadát külföldről kell behoznia, és csak akkor tud importálni, ha van exportjövedelme munkából. Ha Németország nem tud exportálni, akkor lakossága kétharmadának éheznie kell. Nem lesz több élelmiszer, mint amennyi az egyharmad táplálásához szükséges.
Ebben a nyilatkozatban, ami a kezemben van, és amit a NEW YORK TIMES 1933. augusztus 7-én tett közzé Samuel Untermyer úr arcátlanul azt állította, hogy: ” Ez a bojkott a mi eszközünk az önvédelemre, Roosevelt elnök javasolta használatát a Nemzeti Felújítási Hatóságnál, amelynek keretében mindenkit bojkottálni kellett, ha a New Deal által lefektetett szabályokat nem követte, amelyet a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek minősített. Ennek ellenére a világ zsidósága meghirdette a bojkottot Németország ellen. Ami annyira hatékony volt, hogy az egész világon egyetlen üzletben sem lehetett találni Made in Germany feliratú árut.

A Woolworth cég egyik vezetőjétől tudom, hogy több milliárd értékű porcelánt és edényt dobtak a folyóba, mert üzleteiket bojkottálták. Ha bárki is talált egyetlen egy edényt Made in Germany márkajelzéssel, őrséget álltak “Hitler”, “Gyilkos” és hasonló feliratú táblákkal. Valahogy úgy, ahogy Délen az ülősztrájkolók foglalják a helyet. Egy R.H. Macy nevű cégnél, melynek tulajdonosa a Strauss család, történetesen zsidók, történt egyszer, hogy egy asszony talált egy harisnyát, amely Chemnitzből származott “Made in Germany” jelzéssel. Nos, ezek történetesen pamutharisnyák voltak és legalább 20 éve ott voltak már. Régóta nézegetem a női lábakat és legalább húsz éve nem látok rajtuk pamutharisnyákat. Láttam, ahogy Macy-t bojkottálták. Emberek százai járkáltak “Gyilkosok”, “Hitleristák” feliratokkal az üzlet előtt.

Egészen addig egyetlen zsidónak sem görbült meg egy haja szála sem Németországban. Egy sem szenvedett, nem haltak éhen, nem voltak gyilkosságok, semmi sem volt. Természetesen a németek azt kérdezték: “Kik ezek az emberek, akik bojkottálnak minket, akik munkanélküliséget okoznak, akik miatt gyárak állnak le?” “Kik azok, akik ezt teszik velünk?”

Természetesen nehezteltek emiatt. Természetes, hogy horogkereszteket festettek zsidó üzletekre. Miért menjen be egy német és adja pénzét annak a kereskedőnek, aki részt vesz a bojkottjukban, amelynek célja kiéheztetni Németországot azért, hogy alávesse magát a világ zsidóságának, akik diktálni akarják, hogy ki legyen a miniszterelnök vagy a kancellár. Nos, ez nevetséges. A bojkott folytatódott egy ideig, amikor 1938-ban egy fiatal lengyel zsidó besétált a Párizsi német követségre és ott lelőtte az egyik német hivatalnokot, ami után a németek valóban kezdtek durvábbak lenni a Németországban élő zsidókkal szemben. Innentől fogva kirakatbetörések, utcai zavargások is tapasztalhatóak voltak.

Nos,… akárki is mondja – nem szeretem az “antiszemita” szót -, mert értelmetlen, de önöknek jelenthet valamit, ezért kell használnom. Az egyetlen ok, amiért Németországban bármilyen zsidóellenes érzés volt, hogy felelősek voltak először: az I. világháborúért, másodszor: a világméretű bojkottért és harmadszor, – mint mondottam ők voltak a felelősek az I. világháborúért, a bojkottért – a II. világháborúért is, mert amikor mindez kicsúszott az ellenőrzés alól, elkerülhetetlenné vált, hogy a zsidók és Németország egymásnak feszítsék szavaikat egy háborúban, kiderítve, hogy melyikük éli túl.

Amíg Németországban éltem, felismertem, hogy a németek úgy látták, hogy Európa vagy keresztény lesz vagy kommunista, mert nem létezik köztes állapot. Vagy kereszténység vagy kommunizmus. A németek elhatározták, hogy megpróbálják kereszténynek megtartani, ha lehetséges. Elkezdtek újrafegyverkezni.

Az Egyesült Államok 1933. novemberében elismerte Szovjetuniót.

A Szovjetunió egyre erősebbé vált és Németország megértette, hogy “Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erősek”. Ez hasonló ahhoz, amit ma, mi is mondunk: “Hamarosan ránk kerül a sor, hacsak nem vagyunk elég erősek”. Kormányunk évi 83-84 milliárd dollárt költ honvédelemre, mondják. Védelem, ki ellen? Védekezés az ellen a 40.000 moszkvai kis zsidó ellen, akik átvették Oroszországot és aztán az ő fondorlatos módjukon ellenőrzésük alá vették a világ számos más országát. Nos,… ami ezt az országot illeti egy harmadik világháború szélére sodródott, amelyből nem kerülhetünk ki győztesen, s ez meghaladja a képzeletemet.

A zsidók… Zsidóknak nevezem őket, mert úgy ismertek, hogy “zsidók”. Magam nem hívom őket zsidóknak. Úgy hivatkozom rájuk, mint ” úgynevezett zsidók”, mert én tudom, hogy kik ők.A kelet-európai zsidók, akik 92 %-át teszik ki a magukat zsidóknak vallók közül, eredetileg kazárok voltak. Egy háborúskodó törzs volt, akik mélyen Ázsia szívében éltek. Annyira háborúskodó természetük volt, hogy még Ázsiából is kiüldözték őket Kelet-Európába. L – leegyszerűsítve, hogy ne bonyolódjon bele túlságosan Kelet-Európa történelmébe – létrehoztak egy nagy Kazár birodalmat. 800.000 négyzetmérföld. Oroszország még nem létezett sem számos más ország. A Kazár Királyság volt a legnagyobb egész Európában, olyan nagy és hatalmas, hogy amikor más európai uralkodók háborút viseltek, a kazárok kikölcsönöztek nekik 40.000 katonát, ilyen nagyok és hatalmasok voltak.
Fallosz-imádók voltak. Ez obszcén és nem akarok most belemenni a részletekbe, de ez volt az ö vallásuk, mint ahogy ez volt sok más pogány és barbár vallása az egész világon.
A kazár uralkodó annyira kiábrándult királyságának elfajzása miatt, hogy elhatározta, felveszi az egyik úgymond monoteista hitet, vagy a kereszténységet, vagy az iszlámot, vagy pedig ami ma úgy ismert, mint judaizmus. Ami valójában talmudizmus. Megtáncoltatva az asztalt, elkántálták az “Ecc-pecc kimehetsz”-t és kiválasztották az úgynevezett judaizmust maguknak. Így ez lett ez az államvallás. Elküldték képviselőiket Pumbedita és Sura talmudista iskoláiba és rabbik ezreit hívták meg, zsinagógákat és iskolákat nyitottak, és az emberek így váltak azzá, amit “zsidóknak” hívunk. Nem volt egy sem közülük, akinek valaha is lett volna olyan őse, aki betette a lábát a Szentföldre. Nem csak az Ótestamentum történetében, de egészen vissza az idők kezdetéig egyetlen egy sem közülük! Egyikük sem!
Mégis, ők a keresztényekhez jöttek és arra kértek minket, hogy támogassuk az ő fegyveres felkelésüket Palesztinában, ezt mondva: “Önök segíteni akarják Isten választott népét, hogy visszatérhessen az Ígéret Földjére, ősi otthonába, nemde?” Ez az Önök keresztény kötelessége! Egyik fiunkat odaajándékoztuk Önöknek, mint az Önök Urát és megmentőjét. Most vasárnaponként templomba járnak és térdepelve imádnak egy zsidót, és mi vagyunk a zsidók! De ők pogány kazárok, akik ugyanolyan módon tértek meg, mint ahogyan az írek is áttértek a kereszténységre. Éppen olyan nevetséges a “Szentföld lakóinak” nevezni őket, mintha az 54 millió kínai mohemedánt “araboknak” hívnánk.
54 millió! Mohamed csak időszámításunk után 620-ban halt meg és azóta 54 millió kínai választotta az iszlámot saját vallásának. Gondolják csak meg, hogy Kínában, 2000 mérföldre Arábiától, Mekkától, Mohamed születési helyétől, képzeljék csak el, hogy 54 millió kínai úgy döntene, hogy most már “arabnak” nevezi magát.
Gondoljanak bele!Miért ne mondhatnánk, hogy ezek holdkórosok? Bárki azt hiszi, hogy 54 millió kínaiból arab lett, az megőrült! Mindössze annyit tettek, hogy áttértek egy vallásos hitre, amely az arábiai Mekkában született. Arábiában…
Ugyanez a helyzet az írekkel. Amikor az írek keresztényekké váltak, senki sem szorította őket az óceánba és senki sem importált a Szentföldre újabb lakókat. Ugyanazok az emberek voltak, csak a kereszténységet fogadták el vallási hitként.Nos, ezeket a pogány ázsiai türk-finneket, akik a mongoloid fajhoz tartoztak, Kelet-Európába szorították ki Ázsiából. Mivel királyuk fölvette a talmudi vallást, nem volt más választásuk. Ugyanúgy, mint Spanyolországban: Ha a király katolikus volt, mindenki katolikus volt. Ha nem, el kellett hagynia Spanyolországot. Így mindenki úgy élt a földön, mint a fák és a bokrok; a földjéhez tartozott a feudális rendszerben.
Így a kazárok lettek azok, akiket ma zsidóknak nevezünk.
Képzeljék el, milyen ostoba dolog volt a világ keresztény országainak azt mondani: Erőnket és befolyásunkat arra használjuk, hogy visszavezessük Isten kiválasztott népét ősi hazájába, az Ígéret Földjére.
Létezhet-e ennél nagyobb hazugság? Létezhet-e ennél nagyobb hazugság?!
Mivel ők irányítják az újságokat, a hetilapokat, a rádiót, a TV-t, a könyvkiadást, és mivel minisztereik ott vannak a szószékeken és a politikusaik is ugyanazt mondják, ezért természetes, hogy a feketét fehérnek hinnék, ha elégszer hallják. Nem neveznék a feketét feketének többé, elkezdenék fehérnek hívni. És senki sem tehetne ezért önöknek szemrehányást. Nos, ez a történelem egyik legnagyobb hazugsága.
Ez az alapvető oka annak a nyomorúságnak, ami a világot sújtja.
Tudják Önök, hogy mit tesznek a zsidók az Engesztelés Napján, amit Önök olyan szentnek gondolnak? Azokon a napokon…egy voltam közülük…Nem hallomásból tudom. Nem azért vagyok itt, hogy uszítsak, hanem azért, hogy tényekről számoljak be.
Engesztelés Napján, amikor elmész a zsinagógába, elmondod a leges legelső imát – ezt az egyet állva kell elmondani és háromszor elismételve – Egy rövid imát: a Kol Nidre-t. Ebben egyezséget kötsz a Mindenható Istennel, hogy bármely eskü, fogadalom, vagy kötelezettség, amelyet a következő 12 hónapban teszel, érvénytelen. Bármilyen esküt, fogadalmat teszel, vagy kötelezettséget vállalsz a következő 12 hónapban semmis, érvénytelen! Az eskü ne legyen eskü. A fogadalom ne legyen fogadalom. Az ígéret ne legyen ígéret. Ne legyen semmilyen érvénye. Ne legyen semmilyen következménye. És így tovább. Továbbá a Talmud azt tanítja, hogy bármikor teszel esküt, fogadalmat vagy ígéretet, emlékezz a Kol Nidre imára, amit elmondtál az Engesztelés Napján és mentesít a kötelezettsége alól.
Mennyire számíthatnak Önök az ő hűségükre?
Annyira számíthatnak a lojalitásukra, amennyire a németek számíthattak 1916-ban

Hasonló sorsunk lesz, mint amilyet Németország elszenvedett és hasonló okból.”

Megjelent: http://vilaghelyzete.blogspot.hu/2012/11/a-vilaghaboruk-es-izrael-letrejottenek_22.html

Kiegészítés:

Én úgy gondolom, hogy Benjami H. Freedman által elmondottak történelmi tények és így helytállóak is, csak egy kis „szűklátókörűségről” tanúskodnak. Ezért szükségét érzem annak, hogy azt az alábbi véleményemmel kiegészítsem:

A zsidóság felső körei, nevezzük őket cionistáknak, mindig is a világ feletti uralom megszerzéséről álmodoztak. Tulajdonképpen a Fugger bankári család (Fugger névből származik a mi fukar jelzőnk.) mutatta meg azt az utat, hogy a megszerzett vagyonnal mekkora politikai befolyásra lehet szert tenni. Fuggerek megkerülésével ugyanis sem pápa-, sem császárválasztás nem történhetett. Példa erre az 1519 évi császárválasztás, melynek alkalmával az általuk biztosított kölcsönnel foglalhatta el a trónt V. (Habsburg) Károly. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy a világ feletti uralom megszerzésének egyetlen eszköze a pénz, abban az időben az arany. Vagyis meg kell szerezni egy ország pénzügyi irányítását, miáltal a gazdasági- és katonapolitikai gyeplő is a kezedbe kerül. Ugyan a cionisták ezt követően Európa országaiban hatalmas befolyásra tettek szert, de az abszolút monarchiák első-számú vezetői (királyok, császárok) korlátot is jelentettek a pénzhatalom terjeszkedésével szemben. A döntő áttörést Az Egyesült Államokban sikerült elérni, Andrew Jackson elnök halála- (Sírfeliratán ma is olvasható, persze angolul: „Megöltem a bankot.”), majd az évtizedenként szándékosan kiváltott bankpánikok után, 1913 decemberében, amikor is elfogadta a kongresszus az új banktörvényt. Ezzel létrejött a magántulajdonú Federal Reselve (FED), mely jogosult volt az ország hivatalos pénzét kiadni. Első elnöke – „minő meglepetés” -: Paul Warburg lett. Az USA politikai irányításának megszerzését követően, a cionisták felismerték, hogy az útjukban álló abszolút monarchiák megszüntetésére – az 1848-as európai forradalmak kirobbantásával – tett igyekezetük sikertelensége után, ismét eljött az az idő, mellyel megszerezhetik a hatalmat Európa népei felett. Álláspontom szerint, az I. Világháború cionista elsődleges stratégia célkitűzése még nem elsősorban Izrael állam megteremtésére irányult (az csak többlet haszon volt), hanem az olyan monarchiák megdöntésére, melyek az általuk hőn óhajtott teljes gazdasági- és politikai befolyásukat így vagy úgy, de blokkolták! Gondolok itt: Habsburg- Magyar Monarchiára, Német Császárságra, Török Szultánságra, Cári Oroszországra. Annál is inkább valószínű ez a megközelítés, mert Izrael területe, akkor annak az Oszmán Birodalomnak a részét képezte, mely szövetséges volt a németekkel és velünk. (Jeruzsálemet a török csapatok 1917. december 9.-én, egyetlen puskalövés nélkül adták át Nagy-Britanniának.)

Az I. Világháborúval megszerzett cionista eredményekbe rondított bele Hitler nemzeti szocializmusa. Nem elég, hogy kinyilvánította azt az „ördögtől való képtelenséget”, hogy a birodalmi márka fedezete nem az arany, hanem a német emberek munkája, nem elég, hogy külkereskedelmi téren sem sikerült Németországot megfojtani, még a dolgozóknak üdülőhajók is készültek, vagy az egyszerű melósok munkájuk eredményeként az Egyesült Államokban is üdülhettek a németek által megvásárolt (ma is létező) üdülőközpontokban! Más kérdés, hogy nagy-nagy titokban, kisvártatva az angolok is függetlenítették fizetőeszközüket az aranytól. (Tudomásom szerint mára már egyetlen ország fizetőeszköze mögött sem áll aranyfedezet.)

Ha Freedman élne, láthatná: ma már a szabadnak látszó európai országok feletti totális gazdasági- és politikai uralom cionista megszerzése, a nemzetállamok felszámolása van folyamatban! Ám ezt nem így nevezzük, hanem politikailag korrekten: CETA –nak (Kanada és EU közötti szabadkereskedelmi egyezmény) és TTIP-nek (Ugyanez csak az USA és EU között)! A CETA aláírására kapott felhatalmazást a Hazánk testén élősködő nemzet idegenektől a „szabadságharcos” „magyar” miniszterelnök, amit a vallonok egy darabig blokkoltak! Sajnos már nem! (Van az a pénz, aminél a “szabadságharc” rövid időn belül csak elfelejtendő múlttá válik! Ezt mi magyarok ne tudnánk? Ha jól belegondolunk tulajdonképpen erről szól az elmúlt, hazugságokkal teli 27 évünk, de ezen belül napjainkban még mindig ez a fő sláger! Akkor is, ha ezt kevesen ismerik fel.)

Madarász László

 

Admin:  a cikkben említett Kol Nidre – Minden fogadalmak, így hangzik:

„ Mind a fogadalmak, tilalmak eskük átok alá helyezések, tartózkodások, vezeklések, amit fogadtunk, és amit esküdtünk, és amit átok alá helyeztünk, és amit eltiltottunk szívünktől az engesztelés e napjától az engesztelés napjáig, mely javunkra megint leszen, mindezt megbánjuk már most.
Mind legyen feloldozva, érvénytelen, nem kötelező, megsemmisítve és felbontva, ne legyenek kötelezők és ne maradjanak érvényben.
Fogadalmaink ne tekintessenek fogadalmaknak, tilalmaink ne tekintessenek tilalmaknak és esküink ne tekintessenek esküknek.
És megbocsáttatik Izrael fiai egész községének és az idegennek is, ki köztük tartózkodik, mert az egész néptévedésből tette..
Oh bocsásd meg ezen nép vétkét nagy kegyelmeddel, amint több ízben elnéző voltál ezen a nép iránt Egyiptomból kezdve mostanáig és ahogy ott meg van mondva:
És mondá az Örökkévaló:
Megbocsátottam mi képen kérted”

(Az idézet forrása: http://caddik.shp.hu/hpc/web.php?a=caddik&o=kol_nidre_minden_fogadalom____aCq)

A zsidók ezt nevezik bűnvallásnak és megbocsátás kérésnek. Hmmm… Egy évvel előre történő bűnbevallás? Egy évvel előre történő bocsánatkérés? Hát tudják, hogy vétkezni fognak? Tudják előre, hogy hamis ígéretet-, hamis esküt tesznek ha előnyöket akarnak elérni, stb.? (Idézet: “…az engesztelés e napjától az engesztelés napjáig, mely javunkra megint leszen, mindezt megbánjuk már most.”)

Akkor miért csodálkoznak, a kizárólag számukra, saját maguk által megalkotott és egyben kisajátított fogalom: az antiszemitizmus terjedésén? (Idegen szavak szótára 1974.: Szemita jelentése: 1. valamely sémi néphez tartozó, arra jellemző, azzal kapcsolatos. De, pl. az arabok is szemiták! Az “anti-” görög eredetű előtag, és valami ellenességet, szembenállást jelöl.)

Mi inkább Freedman-nak adunk igazat, de mindenki döntsön a kérdésben saját maga!

A Kol Nidre-t olvasva bennünk már csak egy kérdés merül fel: vajon az esküt tett országgyűlési képviselők és a kormány tagjai közül mennyien mormolják el évről évre az engesztelő napon, a “minden fogadalmakat”???

A közjogi tisztségviselő esküje így hangzik: “Én, (az eskütevő neve) fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a tisztség megnevezése) tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom.

(Az eskütevő meggyőződése szerint)

Isten engem úgy segéljen!”

“…tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorlom.” -szól az eskü! A jom kipur (engesztelő nap) beköszöntő imáján a Kol Nidrét (ha jól tudjuk az idén október 10.-én kellett elmondani) pedig: “Fogadalmaink ne tekintessenek fogadalmaknak, tilalmaink ne tekintessenek tilalmaknak és esküink ne tekintessenek esküknek.

Feltesszük a kérdést: Ha Freedman, mint “hitehagyott zsidó” a Kol Nidrével kapcsolatosan igazat mondott, márpedig a mi, – Kol Nidrével kapcsolatos – szövegértelmezésünk szerint azt mondott, akkor a zsidó vallású, a magyar nemzet javának szolgálatára szegődött- és arra felesküdött országgyűlési képviselők, kormánytagok, stb., nem jelentenek biztonsági kockázatot Hazánk számára amíg magas közjogi tisztségviselői pozíciót töltenek be?

Egyáltalán: miért nem szankcionálja már a magyar jog az esküszegést az azt megillető módon? Ugyanis nemcsak törvénysértéssel lehet elkövetni esküszegést szerintünk, hanem azzal is, hogy olyan törvényeket alkotnak meg, ami a magyar nemzet érdekeivel ellentétes, vagy egyenesen arra káros! Ilyen pl. a CETA aláírására kapott felhatalmazás, majd későbbiekben leendő ratifikálása az országgyűlés által!

A történelmi Magyar Királyság idején az esküszegés következménye halál- és a teljes családi vagyon elkobzása volt. Nem azt mondjuk, hogy ennek teljes mértékben ma is így kellene lenni. Ma már sokkal humánusabbat javasolnánk! Esküszegésért tényleges életfogytig tartó börtön kenyéren és vízen, valamint a világban fellelhető összes családi vagyon elkobzása járna!

Mit gondolnak? Így hányan szavaznák meg pl. a CETA-t? Ilyen feltételek mellett mennyi mai képviselő vállalná tovább tisztségét? Egy “szabadságharcos” kormánynak nem az lenne az első dolga, hogy az esküszegés következményeit a jogrendbe illessze?

Nyitókép: B.H. Freedman

Tovább