Putyin és Hszi Csin-ping

Világrengető fordulat a békéért?

 Mint az köztudomású, 2018.06.08.- án Putyin Kínába érkezett, ahol tárgyalt Hszi Csin-ping kínai elnökkel. Találkozójukról az MTI is hírt adott, de még véletlenül sem említette meg azt az együttes szándékukat, amely az ENSZ Biztonsági Tanácsának döntéseit hivatott erősíteni!

 

Amennyiben a Sputnik Deutschland –ban megjelent cikknek hinni lehet,

Oroszország és Kína együttesen kívánják megakadályozni más államok jövőbeli katonai agresszióját, amit az ENSZ Bt felhatalmazása-, vagy az illető ország hozzájárulása nélkül indítanának!

Álláspontom szerint, Oroszország és Kína szándékolt esetleges katonai fellépése egy harmadik hatalom bármely ország ellen indított fegyveres agressziójával szemben, figyelmeztetés elsősorban az USA-nak, amely köztudomásúan a világ csendőrének tartva magát, anyagi érdekei mentén már számtalan ország belügyeibe avatkozott be, az utóbbi 70 évben! Egyúttal a zsidók, nagy izrael megteremtésének szándékát, s így Iránnal szembeni katonai fellépésüket is korlátozza, miközben a jelenlegi Izrael területi épségét is garantálja. Számomra úgy tűnik, ez a szándéknyilatkozat többek között arra is hivatott, hogy annak a Németországnak és általában az Európai Uniónak nyújtson egyfajta biztonságot, mely mostanára kereskedelmi „háborúba” bonyolódott Amerikával.

Tőmondatokban tekintsük át Oroszország és Kína között született, világra szóló egyezmény előzményeit, és lehetséges hatásait:

  • Az USA minden jogalapot nélkülöző sorozatos katonai akciói miatt (arab „tavasz”, Irak lerohanása, stb.), úgy Oroszország, mint Kína jelentősen átszervezte és átfegyverezte katonai alakulatait, mely fejlesztések ezek szerint már odáig jutottak, hogy együttesen akár már Amerikával is szembe tudnak szállni a siker esélyével.

 

  • Trump, Észak-Koreát néhány hónappal ezelőtt katonai beavatkozással fenyegette meg, mely akár – mindkét fél részéről – atombombák bevetésének lehetőségét is hordozta magában. Ezt a két szomszéd (Oroszország, Kína) sem nézhette tétlenül, s bár nem feltétlen támogatták Kim Dzsongun hatalmát, nem maradhattak érdektelenek. Végül sikerrel végződtek a diplomáciai erőfeszítéseik és a két Korea közeledni kezdett egymáshoz, mégis szükség volt a két nagyhatalom szorosabb összefogására, hasonló esetek elkerülése érdekében, mely a mostani kijelentésben kezd körvonalazódni.

 

  • Alighanem Putyin és Hszi Csin-ping mostani kijelentése megdöbbenthette, egyúttal nehéz döntési helyzet elé állította az USA vezetését! Az ENSZ-ből az USA ugyanis nem léphet ki, hogy elkerülje a két feltörekvő nagyhatalommal szembeni konfrontációt, ha esetleg más ország belügyeibe kívánna avatkozni, hiszen akkor megbélyegezetté tenné saját magát az egész világ szeme előtt, másfelől vétójogát is elvesztené a BT –ben. Viszont az Államokban azt is tudhatják, hogy van realitása a BT –ben szintén vétójoggal rendelkező két másik nagyhatalom ellenük történő összefogásának. Gondolom gazdasági téren mindent meg fognak tenni, hogy lazítsanak Kína és Oroszország kapcsolatain. Erre a távol keleti országgal kapcsolatban nagyon sok lehetőségük is van, de közben nem szabad elfelejteniük, hogy az USA legnagyobb hitelezője: Kína!

 

  • Oroszország már régóta jó gazdasági kapcsolatot ápol az Európai Unióval, amin még a kölcsönös szankciózgatás sem sokat rontott, inkább csak fékezte azok bővülését. Kína az utóbbi években egyre jobban igyekszik az EU –val meglévő kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésére. Ezt szolgálják a vasúthálózat korszerűsítésébe történő befektetései is. (Új selyemút) Így, egy világméretű – Amerika által provokált – kereskedelmi „háború” esetén sem kockáztat túl sokat, ha szembeszáll az USA –val, főleg úgy, hogy az EU is ugyanezt teszi. Vagyis abban a nyerőhármas (Oroszország, Kína, EU) lehet inkább a sanszos, miközben könnyen a Trump adminisztráció bukása következhet be az USA –ban.

 

 

  • Egy esetleges világméretű gazdasági „háború” végeredményét – véleményem szerint – elsősorban az arab világ, másodsorban a feltörekvő országok dönthetik el, attól függően kihez csatlakoznak? Ugyan az amerikai arab befektetések még meghaladják az európait, de köztudomásúan általában az arab köznép Amerika ellenes, másodsorban ott számolni kell azzal is, hogy a megindult népvándorlás, ha Európa lezárja határait, – mint új célállamok – visszaüthet a gazdag öböl államokra! Ugyanakkor az USA expanziós törekvéseitől Putyin és Hszi Csin-ping kijelentése után már nem kell tartaniuk. Egy-két év hezitálás után, feltehetően inkább Oroszország, Kína, EU szövetséget választják és kivonják befektetéseik nagyobb részét az USA –ból.

 

Miként érintheti Oroszország és Kína vezetőjének kijelentése a Kelet Európai országokat?

 

  • Lengyelország és a balti államok az elsődleges támogatói az amerikai katonai jelenlétnek! Ez a két nagyhatalom vezetőjének fenti kijelentése után feleslegessé fog válni, amit az ottani közvélemény előbb-utóbb fel fog ismerni. Közben az Unió részéről is további nyomásgyakorlás érheti őket a külön utas politikájuk kapcsán, valójában az amerikai csapatok jelenléte miatt. Ugyanígy fog járni Románia is, mely az eddigi gyakorlata alapján feltehetően legelőször ismeri majd fel az újabb irányváltásban rejlő lehetőséget! (Ez tőlük egyáltalán nem szokatlan, sőt történelmük alapján szükségszerűség! (Hátat fordítani a korábbi szövetségesnek!))

 

  • Itthon az Orbán kormány is nehéz helyzetbe fog kerülni! Egy kibontakozó gazdasági „háború” a saját iparral nem-, vagy alig rendelkező Hazánk számára hatalmas veszély, ezért be fog kelleni állni a sorba, ha le akarjuk hívni a létfontosságú EU-s támogatásokat! Fel fog kelleni adni a Brüsszellel szembeni – többnyire látszólagos – ellenállást, még akkor is, ha Viktornak némelyekben igaza is van. Én azt mondanám ennek lehetőségére jobb lenne már előre felkészülni, és nagyon gyorsan növelni kellene a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat úgy Oroszországgal, mint Kínával! Addig, míg nem késő, mielőtt mások fel nem ébrednek! Az arab és néger migránsok befogadásának elutasítását más politikai ideológia megközelítés mellett, viszont továbbra is szükséges lenne fenntartani, de ahhoz már most lépni kellene. (Szijjártó Péter helyett, – külpolitikai vonalon – most nagyon jól jönne egy Apponyi Albert!)

 

Én arra tippelek, amennyiben a Sputnik Deutschlandban megjelent írás fedi a valóságot, hogy hamarosan fel fog erősödni a világban a diplomáciai mozgás, melynek betetézése lesz a Trump – Putyin találkozó, aminek október 01. -ig – az amerikai üzleti év lezárásáig, pontosabban az új indulásáig – be fog kelleni következni, ha el akarják kerülni a világméretű kereskedelmi/gazdasági „háborút”! Továbbá úgy gondolom, hogy legkésőbb a jövő év elejére az Európai Unió teljes mértékben visszakozik az Oroszország elleni szankcióktól.

Végül: Én csak azt nem értem, hogy egy ilyen szenzációs hírről az MTI miért nem tudósít, illetve a magyar hírforrások miért nem jelentetik meg a Sputnik Dautschlandra hivatkozva annak cikkét?

Madarász László

Forrás: de.sputniknews.com

Admin:

– Az ENSZ BT állandó tagjai: USA, Oroszország, Kína, Nagy Britannia, Franciaország. A BT -ben a döntés csak az említett állandó tagok egybehangzó szavazatával jön létre.

– Hozzászólásokat az admin@magaspart.hu e-mail címre kérjük küldeni! Nevet, e-mailcímet nem, csak nicknevet jelentetünk meg!

Tovább

Putyin és Hszi Csin-ping

Az olajdollárnak október 18-ával vége – Oroszország és Kína felkészül a “végső halálos csapásra” Amerika ellen

A kínaiak azt tervezik, hogy október 18-án bevezetik az új aranyfedezetű jüan pénznemet (Arany Remnimbi), és elkezdik kiszorítani a dollárt a kereskedelemből minden energiával kapcsolatos termék esetében Amerikán kívül.

Röviddel ezután aranyfedezetű orosz és fehérorosz rubel kerül bevezetésre az olajkereskedelemben.

Emlékezetes, hogy 1944 július 14-én írták alá a Bretton Woods-i megállapodást, amely lehetővé tette, hogy minden nemzet az arany árfolyamához rögzítse a saját valutáját.

1971-ben Nixon elnök – mivel több “pénzre” volt szükségük a vatonai vállalkozóknak Vietnam, Kambodzsa és Laosz bombázásához – eladta az összes amerikai aranyat, megszüntette az arany standardot, és felelőtlen módon kincstári kötvényeket kezdett nyomtatni a CIA megrendelésére.

1973-ban az Egyesült Államok bejelentette, hogy minden olajkereskedelem amerikai dollárban fog történni, mivel az elit (Nathan Rothchild) kijelentette, hogy Amerikai “olaj alapú gazdasággá” válik.

A természetben megtalálható növényeket már nem használhatták fel műanyag előállításához, csakis a kőolajat.

Alig több, mint egy hónap múlva a kínaiak és az oroszok megváltoztatják az egész világ gazdaságát azáltal, hogy áttérnek az aranyfedezetű gazdaságra, és a világot visszavezetik a Bretton Woods-i Megállapodáshoz – amely jogilag 2013. július 5-én szűnt meg – 70 évvel a létrehozása után.

De hogyan fog mindez hatni Amerikára és Európára?

Infláció és munkanélküliség lesz.

Úgy tűnik, hogy a világ többé nem vásárol amerikai kincstárjegyeket, és kormányaink mérete jelentősen csökkenni fog.

Minden olaj és földgáz importáló nemzet a Földön dollárral kell, hogy fizessen a túlélés érdekében, így az Egyesült Államok az elmúlt közel négy évtized alatt képes volt felhasználni ezt a hatalmas pénzrendszert a világ a legnagyobb katonai erejének létrehozására, hogy képes legyen megőrizni az “olajdollár rendszert” -, de annyira eltorzította a gazdasági realitást, hogy az amerikaiak teremtették a legnagyobb válságot, amivel valaha is szembe kellett néznünk ezen a világon.

Többek közt:

✔ A globális adósság 230 trillió dollár, amelyet soha nem lehet visszafizetni, és nem finanszírozható, ha az árak normalizálódtak.

✔ A 250 billió dollárnyi globális fedezetlen kötelezettségnek soha nem lehet eleget tenni.

✔ A központi bankok mérlege meghaladja a 20 billió dollárt, mivel mindannyian fizetésképtelenek.

✔ Az USA fizetésképtelen és csak a katonai hatalom támogatja.

✔ A legtöbb iparosodott és feltörekvő ország csak túlél a semmiből nyomtatott pénz révén, ami tarthatatlan.

✔ A kamatlábak nullán állnak vagy annál alacsonyabbak 20 USA-val összehangolt országban, ami nem fenntartható.

✔ A papírpénz rendszer valamennyi valutájával a nulla felé tart.

Ezért azonnal szükség van egy “végső halálos csapásra” Amerikával szemben, állítja egy Kremlben megfogalmazott jelentés, amely azt mondja, hogy világunkat meg kell óvni a teljes gazdasági összeomlástól, és amely október 18-án veszi kezdetét, amikor Kína 5 évente esedékes Kommunista Párti kongresszusát tartja – és ahol Kína (a világ legnagyobb olajimportőre) jüanra denominált és aranyra átváltható nyersolaj határidős szerződést indít – ezáltal megteremtve a legfontosabb ázsiai viszonyítási alapot, lehetővé téve az olaj exportőrök számára, hogy örökre elhagyják az “olajdollár rendszert“.

Ha az Egyesült Államok aranytartaléka valóban eltűnt, akkor az előbb említett Kreml jelentés szerint a gazdasága azonnal összeomlik, mert nem lesz képes megvásárolni az olajat a nemzetközi piacon lévő kínai pénznemben, és nem lesz képes helyettesíteni a saját olajkészleteivel, mivel az USA-ban csaknem minden nyilvánosan működő energetikai vállalat mostantól a működőképes pénzeszközök 75%-át csak arra költi, hogy az adósságok utáni kamatokat megfizesse.

A jelentés arra figyelmeztet, hogy ha az Egyesült Államok olajdollár rendszere összeomlik, akkor képtelen lesz arannyal fizetni az általa igényelt olajért, mielőtt a gazdasága is összeomlik, és azzal együtt, hogy a saját hazai olajtermelőik is csődbe mennek egyértelmű, hogy Amerika jelenleg a “haláltusáját” vívja, és amelynek egyetlen lehetősége a túlélésre a háború.

Jelenleg az Egyesült Államok megpróbálja elárasztani Dél-Amerikát csapatokkal a Venezuela ellen tervezett invázió részeként (akiknek az egyik legnagyobb olajkészlete van a Földön), és akiknek szíriai iszlám terrorista erői (az egyetlen jelentős olajtermelő ország a keleti mediterrán régióban) most kétségbeesetten versenyeznek, hogy ellopják a nemzetek olajkészletét. A jelentés komoran megjegyzi, hogy mindez együtt az Európában koncentrált hatalmas katonai erőkkel azt jelenti, hogy csak egy szikrára van szükség ahhoz, hogy kirobbantsák a 3. Világháborút.

Forrás: Magyar közösség

Tovább

Carl Vinson anyahajó

A répa és a bot – avagy: a koreai félsziget rendezése amerikai módra

Észak-Korea alapítójának, Kim Il-sung születésének 105. évfordulója tiszteletére rendezett hatalmas szombati (ápr. 15-i) katonai parádén bemutatták a legújabb és legfejlettebb hadászati fegyvereket.

Napokkal korábban indult el az USA csapásmérő hadihajója, a Carl Vinson repülőgép hordozó a Koreai félsziget felé, és a hónap végére megérkezik Dél-Koreába, Busan-ba a Ronald Reagan hadihajó is, amelyet a japán Yokosuka-án lévő amerikai támaszponton állomásoztattak.

Az éjszakai légicsapás a szíriai katonai bázisra, úgyszintén figyelmeztetés volt Phenjan számára, hogy a Fehér Ház nem riad vissza katonai akciótól sem. Válaszul Észak-Korea külügyminiszter-helyettese, Ri Kil-song kijelentette, hogy országa nem retten vissza a háborútól.

Azonban nem fog meggondolatlanul lépni, mert egyfelől nem látható előre, hogy Kína és Oroszország milyen mértékben avatkozna be, ha kitörne a háború, másfelől megjósolhatatlanok a következmények, végtére is Kína és Oroszország nem kívülállók, és a Koreai félsziget nem Szíria. A legfőbb szempont pedig az, hogy az Egyesült Államoknak kiemelt figyelmet kell fordítania legfontosabb szövetségesének, Dél-Koreának a biztonságára,

Más részről azonban, Észak-Korea vezetője, Kim Jong-un nem fog ostoba hibát elkövetni, hogy ürügyet adjon a Fehér Háznak egy háborúra, továbbá magára az Egyesült Államokra nézve sokkal mélyrehatóbb hatásai vannak annak, hogy nagy nyomást gyakorol Észak-Koreára és hatalmas katonai erőt vonultat fel a Nyugat-csendes-óceáni térségben.

Trump nem fogja elfelejteni az ígéretét, amit a választási kampányban tett, habár erőteljesen hiszi, hogy az amerikai külpolitika, a katonai erőből fakad, azonban azt, hogy ” újra naggyá tesszük Amerikát,” semmilyen módon nem alapozhatja a katonai képességekre. A közeljövőben a Trump adminisztráció nagyobb jelentőséget fog tulajdonítani a gazdaságnak, a foglalkoztatásnak, és a bevándorlásnak, mint a diplomáciának.

Az észak-koreai nukleáris kérdést illetően Trump először megpróbálta megtartani azt az elődjei által elfogadott hitvallást, hogy csak “botot” és semmi “répát.” Két hónapos felülvizsgálat után azonban módosította az USA észak-koreai politikáját. Az új adminisztráció világossá tette, hogy a rendszerváltás helyett, inkább a “legnagyobb nyomás elvét” fogja alkalmazni Phenjanra és tárgyalásokat szorgalmaz az észak-koreai rezsimmel, ha és amikor az változtat magatartásán. Az USA korábbi elnőke, Barack Obama stratégiai türelmével összehasonlítva Trump új, a “legnagyobb nyomás elvét” alkalmazó politikája segít fenntartani az USA stratégiai ambícióit

Miért enyhült sokak meglepetésére Washington agressziója a koreai félszigeten növekvő feszültségek ellenére is?

Két oka van. Egyfelől a nemzetközi környezet, a koreai félsziget helyzete, a pekingi és moszkvai magatartás és állásfoglalás az észak-koreai atom-kérdéssel kapcsolatban, korlátozták a Trump adminisztráció politikai lehetőségeit. Másfelől az amerikai nemzeti érdekek és a belpolitika, különösképpen az amerikai polgárok politikai megmozdulásai határozták meg, hogy Trump kénytelen elsőbbséget adni a belpolitikai kérdéseknek.

Azonban Trump csak finomította az Egyesült Államok Észak-Koreával kapcsolatos politikáját, amely nem egy váltás, csupán az új kormány gyakorlati és rugalmas oldalát mutatja, Amennyiben az USA valóban megvalósítja az új politikát, a globális közösség látni fogja majd, hogy a világ legerősebb országa több időt és energiát fordít majd belső ügyeinek a kezelésére. Phenjan-al kapcsolatos fejlemények a jövőben minden bizonnyal új szakaszba lépnek majd.

Mindazonáltal ez messze nem elég, a Koreai félsziget atomfegyver mentesítésére. Kína kétlépcsős megközelítést javasol a nukleáris leszerelés folyamatának elősegítésére, és egy békés rendszer kialakítására, és azt az eljárást, amit úgy nevez, hogy “felfüggesztést felfüggesztésért.” Ez azt jelenti, hogy amikor az északi állam felhagy rakétavédelmi és nukleáris tevékenységével, akkor az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának meg kell szüntetnie a hadgyakorlatokat, azt várja ettől, hogy Washington nem csak eldobja majd a “botot,”’ hanem a “répát” is felveszi majd.

A szerző a Nemzetközi Politikai Tudományok Tanszékének, a Yanbian Egyetem politikatudományi és közigazgatási kollégiumának igazgatója. Opinion@globaltimes.com.cn

Global Times

Fordította: Urthvas Bethad

Forrás: NIF

Nyitókép: Carl Vinson anyahajó és egyik kísérőhajója

Tovább

xi-trump

Lesz-e háború az USA és Kína között?

A kínai elnök, Hszi-Csin-ping már elindult a Trump amerikai elnökkel csütörtökre megszervezett csúcstalálkozóra. A kínai vezető útközben még megáll Finnországban mielőtt, csütörtökön az Egyesült Államokbeli Floridában találkozik Donald Trump amerikai elnökkel.

A kínai elnök első hivatalos washingtoni látogatásának napirendjén nem szerepel olyan pont, hogy a két ország között lehetséges háború kitörése hogyan kerülhető el. Pedig a tudományos kutatások szerint érdemes lenne ennek a veszélynek az elhárításáról is tárgyalni.

Hogy miért? Azért, mert a társadalomtudósok egy csoportja szerint az ókori görög történetíró, Thuküdidész metaforája a mai napig érvényes módon írja le az azzal járó veszélyt, amikor egy emelkedő hatalom eléri az addigi egyeduralkodó erő szintjét. Ahogy ez annak idején megtörtént Athén és Spárta között, vagy ahogy ez lejátszódott Németország valamint Nagy-Britannia között is egy évszázaddal ezelőtt, az most Kína és az USA között is lejátszódhat.

Több mint 2400 évvel ezelőtt, az athéni történész Thuküdidész a Spárta és Athén közötti háború okait felidézve, egyszersmind nagyszerű leírását adta meg annak is, hogy a mai napig mi a nagyhatalmak közötti háborús konfliktusok kirobbanásának a legfőbb oka : Athén felemelkedése és a félelemnek az az érzése amit ez Spártában keltett, az ösztökélte arra Spártát, hogy elkerülhetetlenné tegye a háborút.

A Harvard Egyetem Belfer Tudományos és Nemzetközi Ügyek Központja által történeti távlatban elvégzett  összehasonlító tudományos elemzés szerint, az elmúlt 500 évben 16-ból 12 esetben háború lett annak a következménye amikor a nagyhatalmak elsőségének a kérdése komolyan felmerült.

A kutatók elemzése szerint a Thuküdidész csapdájának minősülő, múltbeli esetek előfordulásaikor is természetesen elkerülhető volt a háború kitörése. De csak abban az esetben, ha mindkét érintett fél képes volt változtatni magatartásán és a béke érdekében kölcsönösen le tudott mondani saját érdekeinek egy részéről. “Az USA és Kína közötti háborúnak az esélye sokkal nagyobb, mint amennyire az jelenleg lehetségesnek tűnik. Sőt valójában a történelmi tapasztalatok alapján, sokkal valószínűbb, hogy háború lesz, mint hogy nem” – erre figyelmeztet mindenkit a Harvard Egyetem kutatócsoportja, mert minden lehetséges paramétert figyelembe véve úgy találta, hogy Kína és az USA között olyan jelentős az érdekellentét, ami előbb vagy utóbb, de leszámoláshoz, azaz háborús konfliktushoz fog vezetni.

Az amerikai kutatók szerint legfőképpen a kihívó szerepét betöltő Kína bölcsességén múlik, hogy 1,3 milliárd lakosú államként képes lesz-e a háború elkerüléséhez szükséges kompromisszumokra.

Ez különösen nehéz lehet, mert az elemzések szerint soha azelőtt a történelemben még eddig egy nemzet sem emelkedett még olyan gyorsan gazdasági teljesítményben, katonai erőben és lélekszámban, mint a jelenlegi Kína. 1980-ban a teljes kínai gazdasági termelés összértéke kisebb volt, mint Hollandiáé. Tavaly, viszont a teljes holland gazdaság teljesítménye már csak a kínai GDP előző évihez képesti növekedésének az értékével volt egyenlő. Miközben a nyugati sajtó előszeretettel cikkezik arról, hogy a lassuló fejlődés miatt Kína gazdasága visszaesett, arról azonban hallgat, hogy a kínai gazdaságnak az utóbbi időben valóban alacsonyabb növekedési üteme még így is több mint háromszorosa az Egyesült Államokénak.

A kutatók szerint nem szabad elfelejteni, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusok az esetek döntő többségében egyáltalán nem úgy kezdődtek, hogy a résztvevők tudatában lettek volna annak, hogy a pusztításnak és emberölésnek milyen lavináját is indítják el.

Az első világháború például egy olyan trónörökös elleni merénylettel kezdődött, aminek a megtörténtekor még senki sem gondolta, hogy az egy olyan világháborúhoz vezet majd, amelynek a négy évvel későbbi végén, Európa romokban hever. A Német császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia eltűnt, az orosz cár hatalmát megdöntötték a bolsevikok, Anglia elindult gyarmatbirodalma elvesztésének útján, és az USA a világ vezető hatalmává vált, pedig a millenniumkor még Európa volt a világ politikai és gazdasági központja.

Forrás: vilaglato.hu

Admin: A két nagyhatalom között lehetséges katonai konfliktus kapcsán – véleményem szerint – több tényezőt is érdemes lett volna a cikkben megemlíteni:

  • Teljesen igaz, Kína az utóbbi években valami hihetetlen módon fegyverkezik, de mai kapacitása egyelőre csak arra van, hogy a Dél-kínai-tenger zátonyain katonai objektumokat építsen ki, azaz egyfelől érdekeltségi területeit partjaihoz közel bővítse, másfelől ütközési zónát alakítson ki lehetőleg minél távolabb – de még „belőhetően” – a szárazföldi területétől. Az USA –val szembeni totális háború megvívására, ma még – legalábbis egyedül – nem vállalkozhat. Éppen ezért igyekszik jó kapcsolatokat ápolni Oroszországgal, mint lehetséges szövetségessel. Az amerikai fegyvercsörtetés miatt Putyinéknak is elemi érdekük a Kínával való katonai szövetség fenntartása, bővítése. Mindkét ország közvetlen célja, hogy az amerikaiakra – egyelőre – gazdasági úton mérjenek mérsékelt csapást, elsősorban a dollár, mint tartalékvalután keresztül. Nem szabad elfelejteni, hogy Kína a jenkik legnagyobb hitelezője, tehát a folyamatban lévő gazdasági háborút minél kisebb pénzügyi veszteséggel kell megvívniuk. Éppen ezért várható, hogy Hszi-Csin-ping még arra is hajlandó, hogy Kína termelő befektetéseit növelje az államokban! Aki időt nyer, az életet nyer alapon.
  • Az amerikai elnökválasztási kampány és annak eredménye megmutatta, hogy a belföldi gazdaság mára már igen gyenge lábakon áll! A munkanélküliség elképesztő mértékű és robbanással fenyeget. A polgárháborús veszélyt növeli Hillary Clinton vezette érdekkörök Trump ellenessége, melybe még az is belefér, hogy „a fekete életek számítanak” mozgalmon keresztül pszichés nyomást gyakoroljanak a fehér lakosságra. Véleményem szerint legfőbb törekvésük olyan, közvetlen polgárháborúvar fenyegető állapot kialakítása, amit majd egy – akár világ – háború kirobbantásával kívánnak levezetni. Donald Trump ezt szándékozik megakadályozni azzal, hogy mind a hazai- és külföldi pénzes embereket az államokon belüli befektetések növelésére ösztönzi. Jelenleg tehát az amerikai elnök és a kínai vezető, ugyan különböző okok miatt, de átmenetileg természetes „szövetségesekké” váltak. Szerintem véleményemet támasztja alá az a tény, hogy a Trump – Putyin találkozót megelőzi a Hszi-Csin-pinggel történő kaliforniai randevú.

Tovább

mark-milley

Az emberiség utolsó háborújának küszöbén vagyunk?

Sokan vannak, akik azt mondják a II. Világháború még ma sem ért véget. Olyanok is akadnak szép számmal, akik szerint a III. világégés már régen folyamatban van. Mindkét oldalnak van némi igaza, de szerintem még – a karibi válságot leszámítva -, sohasem álltunk olyan közel az emberiség pusztulását jelentő utolsó nagy háborúhoz, mint napjainkban.

A kivénhedt, de még fogatlannak nem mondható, karmai többségét sem vesztett oroszlán, az USA, kétségbeesetten próbálja fenntartani territóriuma feletti uralmat, miközben azzal kell számolnia, hogy gazdasági- és hadászati téren is megelőzhetik, ezzel kiszorítva őt a világ feletti uralmából. Kína közel áll résszint ahhoz, hogy a gazdasági versenyben megelőzze az amerikaiakat, de másrészt csak az ő döntésén múlik az is, mikor végzi ki a dollár mindent elnyelő hatalmát. Közben intenzíven fejleszti hadseregét. A Putyin vezette Oroszország vissza kívánja állítani azt a nagyhatalmi státuszát, amit a Szovjetunió felbomlásakor elvesztett. Olyan új fegyverrendszereket fejlesztett ki, melyek még az amerikaiaknak is meglepetéseket tudtak szerezni. Példaként említhetném, a Fekete tengeren magabiztosan hajózó USS Donald Cook romboló esetét az 1960-as években kifejlesztett orosz SZU-24 csatarepülővel. Az amerikai hadihajó a legmodernebb technikának kikiáltott AEGIS rakétavédelmi rendszerrel és Tomahawk rakétákkal volt felszerelve, s ugyan, az orosz repülőt észlelve harci riadót fújt, de amint a madárka közelebb ért a képernyők kialudtak, és a hajó, mint egy ócska ladik kiszolgáltatva lebegett a víztükrön. Amíg a SZU-24-es a közelben tartózkodott ez a helyzet tartósan fennállt. Az amúgy fegyvertelen csatarepülő támadást imitálva 12 szer csapott le az USS Donald Cookra. Lásd pl. itt. Másik eset szintén 2014-ben, de már szeptemberben történt: Szíria partjai mentén felsorakozott a NATO hajóhad, hogy cirkáló rakétáikkal csapást mérjenek többek között Damaszkuszra. Talán két rakéta érte el célpontját, azt követően a meglehetősen távol lévő orosz hadihajók a többi kilőtt cirkálórakétát egytől egyig leszedték. Nagy hírtelen ki is takarodott a NATO hajóhad a Földközi tengerről. Lásd: pl. itt.

Az USS Donald Cook rombóra mért megalázó orosz „csapás” után, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy szövetségesein keresztül megkísérli gátolni Putyin további hadiipari fejlesztéseit, ezért az EU-val importtilalmi korlátozásokat vezettetett be Oroszország ellen 2014 júniusában. Az említett szeptemberi NATO fiaskó után, decemberben már tovább bővítették a szankciókat. Közben az USA nyomására az OPEC 2014 novemberétől a gyengülő kereslet ellenére sem csökkentette a kőolaj kitermelést, így a Brent nyersolaj ára a korábbi hordónkénti 95 dolláros árról, december végére már 35 $ -ra csökkent. Mindezektől azt várták, hogy Oroszország, melynek gazdasága nagyban függ(ött) a kőolaj világpiaci árától, a rubel védelmében mozgósítsa tartalékait, vagyis gazdasági csőd közelbe kerüljön, és ne legyen ereje folytatni hadiipari fejlesztéseket.  Tévedtek, nem ez történt! Ugyan Putyin kénytelen volt a katonai kiadásokat mintegy 5%-al csökkenteni, de „elengedte” a rubel árfolyamát, miközben – Kínához hasonlóan – folyamatosan növelte az aranytartalék mértékét, és meglépte azt, amire kevesen számítottak: hozzálátott az orosz gazdaság átrendezéséhez! Ennek mára már meglettek az első eredményei, a Fitch Rattings közelmúltban negatívról stabilra javította az orosz államadós osztályzatát.

Telt múlt az idő, de a világ eddigi csendőrének aggodalmai csak növekedtek! Oroszország a szövetségesi hűségre hivatkozva beszállt a Szíriában folyó harcokba és megfordította Asszad már-már vesztes pozícióját. Egyfelől Putyin ezzel is bizonyította, hogy országának gazdasági ereje mégis megengedi egy hazájától messze eső területen történő hadviselést, másfelől megvillantotta az orosz katonai potenciálban rejlő lehetőségeket, amikor is a Kaszpi-tengeri hajókról cirkáló rakétákat lövetett ki szír területen, de az Iszlám Állam kezén lévő célpontokra! A rakéták Irán, Irak területén keresztülhaladva, nem kis távolságot megtéve, érték el igen pontosan a „rendeltetési helyüket”. Ma már ott tartunk, hogy a szír és orosz csapatok közel állnak ahhoz, hogy visszavegyék Aleppo városát a kalifátustól. Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikaiak és Izrael által létrehozott Iszlám Államnak Szíria területén lévő területei hamarosan elvesznek, hiába fektetett milliárdokat az USA, Nagy-Izrael megteremtésébe, illetve Közel-keleti pozícióinak megerősítésébe, melyekhez az IÁ az ugródeszka! Ezt még csak valahogyan „túlélnék”, de a putyini katonai sikerek- és az azt biztosító hadieszközök miatt, várhatóan az USA által előállított fegyverek iránti igény is be fog szűkülni, amiből orosz hadiexport profitál majd! Ennek jelei már most láthatók, pl. India vételi szándékot jelentett be az SZ-400 légvédelmi rendszerre.

Az Egyesült Államoknak ráadásul belpolitikai téren is gondjai támadtak. Nem elég az, hogy Putyinra jobban felnéz az amerikaiak többsége, mint saját elnökükre Obamára, megjelent egy elnökjelölt, Donald Trump, aki ugyanezt hangsúlyozza a választási cirkusz során. Gyakorlatilag úgy tűnik, Trump – bizonyos határokon belül – együtt tudna működni az orosz vezetővel, ami a fegyverexportban érdekelt nagytőkéseknek hatalmas bevételkiesést okozna. A baj nem jár egyedül: pont akkor kerül sor elnökválasztásra, amikor a szír és orosz csapatok Aleppo bevételénél járnak! Még két hét, és az USA a „béna kacsa” állapotába kerül, vagyis a várhatóan elnöknek megválasztott Clintonné még nem, Obama pedig már nem hozhat olyan döntéseket, amik kihatással lennének a szíriai frontra. Ráadásul kérdéses, a háttérhatalom által favorizált demokrata elnökjelölt nő egészségi állapota, de még megválasztása sem teljesen lefutott történet. Okozhat még meglepetést bármely kiszivárogtatás Szivaros Billi párjának viselt dolgairól. Még ha az Egyesült Államok következő elnöke Clintonné is lenne, igazán kérdéses, hogy Trump választási beszédei vajon mennyire osztották meg az amerikai állampolgárokat, és ennek lehetnek-e súlyos következményei a háttérhatalom asszonyának elnöksége alatt? Még az is lehet, hogy az elnöknek megválasztott hölgy, beiktatása után hamarosan az örök vadászmezők lakosait gyarapítja majd, hogy az alelnök – Tim Kaine – lépjen helyébe, aki alkalmas lehet arra, hogy viszonylagos egységet teremtsen a társadalmon belül.

A Földünk túl oldalán Kína, már 2015 óta folyamatosan csökkenti az amerikai állampapír állományát, azaz úgy tűnik, nem kíván többé az USA első-számú hitelezője lenni. Az utóbbi időben nagy tételben adják el az amerikai állampapírokat, de ugyanezt piaci műveletet kezdte el Japán és Szaúd-Arábia is! (Számomra csak az a kérdés: kik a vevők, és mivel fizetnek?) Tehát azok, akik már nem óhajtják fedezni az „amerikai álmot”, valamit sejthetnek… Mondjuk egy totális pénzügyi összeomlást? Bár háborúra készülve repülőgép hordozók építését határozta el Kína az elmúlt években, és ha jól tudom egyszerre több darab elkészítésének is nekiállt, ezek készültsége feltehetően nem megfelelően haladhat előre. Gondolom ezt abból, hogy a dél-kínai tengeren egyre-másra foglalják el a kis szigeteket, zátonyokat, és ott támaszpontok építésébe is kezdtek. Vagy tudják: az anyahajó elsüllyeszthető, de a sziget hagyományos fegyverekkel nem! Igaz, helyét sem tudja változtatni. A kínai kormány terjeszkedését persze az amcsik nem igazán díjazzák, de aggódik Japán is. A szigetek birtoklásával Kína, egy nagyon forgalmas kereskedelmi csatornát akar saját ellenőrzése alá vonni ugyanis. Az övezetben, az USA kárára történő erőviszony változásokat, úgy tűnik a 100 milliós lakosú Fülöp-szigetek elnöke – Rodrigo Duterte – is észlelhette, aki korábban valami ilyesmit üzent Obamának: „A kurva anyádat, meg foglak átkozni…”. Ezek után talán nem csoda, hogy pár napja azt találta mondani: „Ideje búcsút mondani az Egyesült Államoknak.” És ez utóbbit abból a Kínából, akinek az említett hódításait korábban a Fülöp-szigetekről is „ferde szemmel” nézték!

Tapinthatóan átrendezés alatt állnak az erőviszonyok, politikai- gazdasági- és katonai vonalon egyaránt! Sajnos nem lehetetlen, hogy ezt megakadályozandó, az USA, mely amúgy sem tud meglenni (többnyire hódító) háborúk nélkül, olyan, az emberiség létét veszélyeztető lépésre szánja rá magát, amely visszavonhatatlan! Én úgy látom, hogy az amerikaiak nem nyugszanak bele hegemóniájuk várható elvesztésébe, és az európai és egyes ázsiai országokkal akarják megvívatni azt a kezdetben hagyományos eszközökkel kirobbanó háborút, melyet a saját érdekükben akarnak megindítani addig, míg az erőfölény számukra nem végzetesen alakul. Az USA ugyanakkor számol azzal, hogy egy nagy háború esetén az atomfegyvereké lehet a döntő szó! Ennek megfelelően megváltozott katonai doktrínájuk, és már azzal is számolnak, hogy az Európába (pl. Lengyelország, Románia), és Oroszország köré telepített ABM rakétarendszerek, atomháború indítása esetén megvédik őket a válaszcsapástól! Ennek reményében mondhatta Mark Alexander Milley az USA egyesített haderejének törzsfőnöke Szíria kapcsán elsősorban Oroszországnak üzenve, de Kínának és Észak Koreának is szólóan:

Világos leszek mindazok számára, akik szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal.
Mindazok számára akik ártani próbálnak nekünk. Megpróbálok világos lenni azoknak, akik le akarják rombolni a mi életformánkat és szövetségeseinkét, barátainkét. 

 Az amerikai hadsereggel – erőfeszítésünk ellenére, műveleti sebességünk ellenére, mindannak ellenére, amit megtettünk – megállítunk benneteket és keményen legyőzünk úgy, ahogy soha nem voltatok elverve azelőtt. Erről egy csepp kétségetek se legyen.

 

 

Forrás: https://www.thesun.co.uk/news/1921458/us-army-chief-mark-milley-fires-terrifying-threat-to-russia-over-syria-and-warns-well-beat-you-any-where-any-time/

Reménykedjünk abban, hogy a tábornok szavai csak üres fenyegetésnek, esetleg az amerikai népnek szóló színjátéknak bizonyulnak. A háború elkerülhető, ha mindenki akarja!

Vajon a döntéshozók akarják?

Isten óvjon minket!

Madarász László

Admin: nyitóképen Mark Milley

Tovább