Trianon

Trianon nem lezárt ügy… Vagy mégis?

A Magyar megmaradásért honlap – Oláh Gellért szerző nyomán – leközölt egy folytatólagosnak szánt cikket, „Trianon nem lezárt ügy…” címen. Véleményem szerint – a látszólagosan magyar érzelmet erősítő – írásnak gyakorlatilag semmi köze a valósághoz! Trianon ésszerű felülvizsgálata vágyálom csupán, a magyarság meg- vagy inkább lenyugtatása érdekében!

Nézzük a száraz tényeket, de figyeljünk a megnevezésekre:

A Magyar Királyság (Regnum Hungariae 1001-től 1918. november 16-ig, majd 1920. március 1-től 1946. február 1-jéig), mint az Osztrák-Magyar Monarchia egyik, de legfőbb tagállama, Németország oldalán elvesztette az I. világháborút. 1918. október 23.-án (ugye ismerős máshonnan is az október 23. –a?) Magyar Nemzeti Tanács néven Károlyi Mihály ellenkormányt alakít, melynek többsége már akkor is zsidó. Felbujtására 1918. november 1,- én meggyilkolják Tisza István (volt) miniszterelnököt. Károlyi Mihályban csak egyetlen pozitívumot látok: József főhercegtől a királynak szóló esküje alól a felmentését kéri, amit meg is kap, egyúttal József főherceg miniszterelnökké nevezi ki! A pártok és nem a nemzetgyűlés által megválasztott Nemzeti Tanács 1918. november 16. –án kikiáltja a népköztársaságot! Vagyis a Magyar Királyság megszűnik! A Károlyi kormány a határainkon túli frontokról fegyverrel a kézben hazaérkező csapatainkat leszereli, miáltal az ország gyakorlatilag teljesen kiszolgáltatottá vált! Ezt követően jön a 133 nap, vagyis a Tanácsköztársaság, mely újra ugyanolyan „legitim”, mint a Károlyi kormány, vagy pontosabban a Nemzeti Tanács!

Az 1920 februárjában összeülő nemzetgyűlés gyakorlatilag visszatért a királyság intézményéhez, így Horthy Miklóst 1920. március 1. –én Kormányzóvá választották – saját fegyveresei jelenlétében – ami ettől kezdve király nélküli királyságot jelentett! Ezt követően a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon kastélyban 1920. június 4. –én a Horthy Miklós által kinevezett kormány képviselői – Benárd Ágost és Drasche-Lázár Ákos – (láthatjuk: ismétli magát a történelem, hiszen akkor is egy Lázár)- elég beszédes nevű „úriemberek” aláírják azt a békeszerződést, amit gróf Apponyi Albert korábban megtagadott, és amit ma Trianonként ismerünk! Horthy 1921. október 23. –án (ni csak, ni csak, egy újabb október 23.) IV. Károly törvényesen megválasztott királyunk – ki a hatalma visszavételére érkezik, bízva Horthy korábbi esküjében – seregét szétvereti!  (Ugyan ez a fenti dátum így került be a magyarság végtelenségig meghamisított történelmébe, valójában így, ebben a formában nem igaz! Az igazság az, hogy az utolsó felkent királyunk parancsára a korabeli modern fegyverekkel felfegyverzett, jól kiképzett és harcedzett királypárti hadsereg letette a fegyvert, egy gyengén felfegyverzett, kiképzetlen, harc edzetlen, főleg egyetemistákból álló alakulatok előtt, mert a királyunk Horthyval ellentétben nem akart magyar vért ontani! No, ez a különbség a propaganda és a valóság között!)

Ha már Horthy Miklósnál tartok, lehetne arról beszélni, hogy a korábbi angol ügynök, felismerve a magyarság ellen elkövetett történelmi hibáit, nem véletlenül szeghette meg IV. Károlynak, az utolsó megválasztott királynak tett esküjét, ami arra vonatkozott, hogy nem fog dinasztiát alapítani! Ugyanis fiát, Horthy Istvánt, az 1942. évi II. törvénycikk értelmében kormányzó helyettesnek választották. Feltételezésem szerint nem véletlenül!  1938.- ban az első bécsi döntés értelmében visszakerült hazánkhoz a Felvidék (mai Szlovákia) jelentős része, az 1939.- ben vívott, úgynevezett magyar –szlovák háború – ami pár napig tartott – következtében Kárpátalját is visszafoglaltuk. 1940. –ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt is visszakaptuk! 1942 novemberéig a német, magyar és román csapatok jó úton haladtak afelé, hogy a Szovjetunió elleni háborút megnyerjék. Horthy Miklósban, mint az állam területeinek növelésében vitathatatlan érdemeket szerző Kormányzóban 74 éves korában joggal merülhetett fel az igény arra, hogy Hazánk, fiát Horthyi Istvánt, királynak megválassza! Ezzel biztosítva lehetett volna a korábbi Trianoni döntés hatályon kívül helyezése is, hiszen a területrablást a Magyar Királyságtól vették el, tehát a valódi király által uralt Magyar Királyság azt joggal követelhetné vissza! Ennek a szándéknak keresztbe tett, hogy Horthy István kormányzó helyettes, 1942. augusztus 20. –án Héja típusú vadászgépével a felszállást követően röviddel, lezuhant az orosz fronton. Ugyan a történészek „náci” merényletre gyanakodnak a kor szellemének megfelelően, de szerintem pont a németeknek nem fűződött semmi érdeke Horthy István halálához! Az angoloknak, de leginkább a kisantantnak, viszont igen nagy érdeke volt a kormányzó helyettes élők sorából történő eltüntetése! Gyakorlatilag megakadályozták királlyá választását! Én leginkább a román titkosszolgálat szabotázsakciójára gyanakszom Horthy István vadászgépe ellen! Igazolni ugyan gyanúmat nem tudom, de Romániát érinthette volna a legnagyobb mértékben egy Trianon revízió! Legyünk belátóak: a románok gyakorlatilag minden nyersanyagforrásukat elveszthették volna és így padlóra kerülnek, ha egész Erdély visszakerül Hazánkhoz!

Az Ideiglenes Nemzetgyűlést – mely gyakorlatilag az ország 50 % -ára vonatkozott – nem számítva, a valódi Nemzetgyűlési választásokat 1945. november 4. –én tartották meg Magyarországon! A Nemzetgyűlés tagja többek között – ha jól tudom – Rákosi Mátyás is! 1946 februárjában megszületett I. törvénycikk alapján, gyakorlatilag az Alkotmányozó Nemzetgyűlés szerepét töltötte be! Később ez alapján született meg 1949. augusztus 20. –án az Alkotmány! Rákosi (eredeti zsidó nevén:Rosenfeld) Mátyás 1947 –ben került a hatalmi piramis csúcsára, és az általa fémjelzett időszak  a magyarság történetének legnegatívabb példája, de szerintem az ősi magyar törvényeken még ő sem lépett keresztül! (Nem úgy, mint Orbán Viktor, aki a 2010.- ben megválasztott országgyűlési képviselőkkel együtt felesküdött az Alkotmányra, majd mindenféle felhatalmazás nélkül a 2012. január 1. –én életbelépő – az általa létrehozott – „Alaptörvénynek” nevezett kreációra! Mindezt esküszegéssel, csalással, hamisítással! Az Alkotmányra letett esküje alól senki, de senki nem mentette fel – csakúgy, mint az akkori országgyűlési képviselőket -, ezt csak és kizárólag egy erre megválasztott és összehívott Alkotmányozó Nemzetgyűlés tehette volna meg! Ezért, ha valaha egy ténylegesen magyar érzelmű nemzeti erő kerülne többségbe az országgyűlésben, nem kell 2/3 a törvények módosításához! Egyszerűen az un.”Alaptörvényt”, mint esküszegéssel, csalással létrehozott tákolmányt hatályon kívül helyezik! Ezzel a kihirdetése után keletkezett összes törvény, törvénymódosítás, rendelet, stb. érvényét veszti! Persze ezt követően az új országgyűlésnek el kellene rendelni az Alkotmányozó Nemzetgyűlési választásokat!)

A II. világháborút lezáró, un Párizsi békeszerződést 1947. február 10.- én Magyarország aláírta! Ezzel elismerte a trianoni békeszerződésben kijelölt határokat, azzal, hogy további három falut – Oroszvár, Horvátjárfalu, Dunacsún – Csehszlovákiának adott át! A Szovjetunió megkapta Hazánkból, illetve Trianon után a csehek által uralt, Kárpátalját.

Eddig a történelmi áttekintés. A továbbiakban nézzük a következményeket:

Tekintettel arra, hogy a II. világháborút lezáró „Párizsi békeszerződést” Hazánk aláírta, területi követelése, még a trianoni békeszerződés felülvizsgálata során sem lehet! Több honlapon is azt a hamis reményt írják, hogy megszűnt pl. Csehszlovákia (Československo), mely 1918-1938 között és 1945-1992 között áll fent, megszűnt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, ami 1918. –ban jött létre (ezt az elnevezést 1929 –ben Délszláv Királyságra változtatták, majd Jugoszlávia lett, de az is a múlté vált), megszűnt a Román Királyság (ami 1918-1947. decemberéig állt fent), és ez alapján visszakövetelhetnénk területi veszteségeinket, hiszen Trianonban pl. ezeknek az országoknak juttatták az ősi magyar területeket! Azt elfelejtik megemlíteni, hogy az a Magyar Királyság is megszűnt, akitől területeit elvették, és aki visszakövetelhetné azt! Területi igényeink egy részét – a Szovjetunió megszűnése után – érvényesíthettük volna, hiszen a Szovjetunió jutott a Párizsi békeszerződés alapján a Kárpátaljai területeinkhez, és az 1991. december 8. –án megszűnt, de Kárpátalja visszafogadásáról – az amúgy is nemzetáruló miniszterelnök – Antall József lemondott! Jelen pillanatban jogilag csak Ausztriától követelhetnénk vissza Burgenlandot, de ez az ottani magyar származású lakosság megbecstelenítése lenne részünkről, hiszen sokkalta jobban élnek, mint amit mi valaha is biztosítani tudnánk! Álláspontom szerint a Trianoni revízió alapján legfeljebb csak anyagi kárpótlást kérhetnénk, de feltehetően azt is elutasítanák, hiszen Szlovákia, Horvátország, Szerbia, Románia, stb. ugyanolyan jogutódja a Magyar Királyságnak, mint Hazánk! A fentiek miatt visszautasítom, hogy engem (is) hamis reményekkel áltassanak Trianon ügyében!

Megjegyzem: nem vagyok nemzetközi jogász, alkotmányjogász sem, sőt még jogi végzettségem sincs, csak józan paraszti ésszel gondolkodom! Nekem is fáj, mit fáj? Nagyon fáj Trianon, de a szándékosan hamis áltatásunkat képtelen vagyok elfogadni!

Tessék már végre tudomásul venni, a Magyar Királyság területeit csak nagyon jó gazdaságpolitikával lehetett volna „visszaszerezni”, kb. úgy, ahogyan azt a volt NSZK tette, Kelet-Németország (NDK) visszaszerzésével! Nemzetárulással ez működésképtelen!!! Amíg ebben az országban kormányzati segítséggel olyan „mészárosok” működnek, mint a „nemzet gázszerelője”, Csányi, vagy pl. Orbán veje: Tiborcz István, stb. ez lehetetlen!!! Egyre mélyebbre fogunk süllyedni, és még e Csonka Hazát is törvényszerűen el fogjuk veszíteni!

A következőkben a Magyar megmaradásért honlapon olvasható cikk megállapításaira reagálnék:

A szerző többek között ezt írja: „…, de Demkó is úgy látja, hogy Románia egy kézi vezérelt ország, szuverén, de nem független. Az amerikai adminisztráció szinte teljes mértékben a felügyelete alatt tartja a román politikai életet.” Később: „Keleti szomszédunkat mostanában leginkább a mélyállam (deep state) kifejezéssel szokták illetni. Nem véletlenül. A nem klasszikus értelemben vett „háttérhatalmi” struktúra az államvezetés minden egyes területén jelen van.” Felteszem a kérdést: Hazánk nem ilyen? Azzal a különbséggel, hogy rajtunk nem az amerikai, hanem az izraeli adminisztráció tartja rajta a kezét? Mit is mondott Simon Peresz volt izraeli államelnök? „Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. … Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot.” Ebben az országban, Hazánkban, nincs olyan törvény, rendelet, stb., amit elfogadása előtt nem kellene egyeztetni a gyarmattartóval! Itt minden jogszabály, főleg az esküszegéssel, csalárdsággal elfogadott „Alaptörvény” életbelépése óta, arról szól, miként nehezítsék meg, lehetetlenítsék el a magyarság életét! (Terveim szerint erről példákat fogok majd felhozni, újabb írásaimban.)

A hivatkozott cikk, etnikai háborúk sokaságát is vizionálja! Amíg az EU fennáll, itt etnikai háborúk csak úgy lesznek, ha azokat előre megtervezik, mint pl. a cigányság vagy a muszlim közösség által a fehérek elleni esetleges harcok, vagyis amik a valós diktatúrák érdekeit szolgálják azáltal, hogy az érintett országot/országokat gyengítik, vagy az adott ország politikusainak uralmon maradását elősegítik! Nézzünk példákat a tervezésre, és a valóságra: Koszovó kapcsán Európa majd minden állama kiállt a terrorista eszközöket is bevető koszovói albán etnikum mellett, így a létrejövő Koszovói Köztársaságot a független országok 2/3 -a elismerte. Mi is, bár csak névleg vagyunk már független ország! (Ez egy előre tervezett akció volt, Szerbia gyengítése érdekében.) Korábban a szerbek ellenében a nemzetközi közösség elismerte Szlovénia és Horvátország, majd Bosznia független állami létét is. De amikor Katalónia népszavazás útján kifejezte függetlenségi akaratát Spanyolországtól, az EU, a korábban általa is támogatott és deklarált népek önrendelkezési jogának fittyet hányva, semmibe vette azt! Vagyis nagy ívben letojta a saját maga által is elismert emberi jogokat. Mindezt önző érdekből! Vagyis etnikai háborúk csak akkor lesznek Európában, ha az egy (vagy több) gazdaságilag erős hatalom, vagy az az adott országban uralmat gyakorló politikusok érdekében éppen ez áll! És akkor már nem fognak törődni az évekkel későbbi – többnyire negatív – következményekkel!

Tessék már e részben kiürült csonka Hazában nyitott szemmel járni! „Magyar az, akinek fáj Trianon!” – fogalmazta meg talán Illyés Gyula! A közép- és időskorúak nagy részének még talán fáj, de a reményeink, a fiatalság egy része már elhagyta az országot, a szakközép- és szakmunkás iskolák végzőseinek legalább 50%-a is erre készül! És az egyetemistákat meg se említem! Ők már élni, lehetőleg jól élni akarnak! Trianonról – „hála” az egymást váltó oktatási rendszereinknek – talán nem is tudnak, vagy ha mégis, hát hidegen hagyja őket! Ne is álmodjon trianoni revízióról egy olyan ország, mely gyakorlatilag elüldözi a jövő generációját! És mit kap Hazájától a külföldre kényszerült gyerek: pl. Ő nem szavazhat levélben, neki egy „magyar” külképviseletre kell mennie, esetenként több száz kilométerre, ha élni akar a csak elvileg biztosított választójogával! Ha itthon marad? Naponta szembesül, a Fizess nevű párt politikájával, amit saját bőrén érez! Adózz, adózz és fizess mindenért! Lassan még a levegővételért is! Közben tudja, csak azért nyúlják le, mert már túl sokan az ő általa megtermelt pénzből gazdagodnak! Közben meg hallgathatja a sikerpropagandát, miközben külföldre ment társaihoz képest nyomorog! Legfeljebb 20 -25 év, és már senkinek sem fog fájni Trianon! Kihalnak! Kihalunk! És csak a még többségről beszéltem! Kérdezzenek meg néhány kisebbségi kátrányost a 2-3 millióból: Mi a véleménye Trianonról? Ne lepődjön meg, ha az a válasz jön: Dick, már ittam ilyet. Egész Jó!

Közben szótlanul tudomásul veszünk olyan törvényeket, mint ami most is készül! Lásd: http://www.parlament.hu/irom41/00707/00707.pdf  Tessék elolvasni a 2.§ (1) és (2) pontját! Ha a törvénytervezet elfogadásra kerül, amint az várható, a Btk.-t is módosítják, így később könnyen elképzelhető, hogy Marinénit aki egy kátyúban elesett, és az őt felsegítő szomszédasszonyát bilincsben viszik el, mert hangosan szidták a polgármestert! Jobb esetben csak pénzbüntetést kapnak, ezzel is adózva a Fizess nevű pártnak!

Tudják mikor lesz Trianon revíziója? Majd amikor a zsidó érdekek úgy kívánják! Csak magyarból lesz már akkor igen kevés…

Elnézést kérek a hosszú történelmi áttekintésért, de közel 100 év nagy idő!

Madarász László

Tovább

triaon térképen

Trianon sajátosságairól kendőzetlenül

Egyértelműen Magyarország lett a legnagyobb vesztese az 1920. június 4-én rögzített békeszerződésnek, utánunk Németország és Bulgária következett; utóbbiról gyakran megfeledkezünk, pedig szomszédjai – Románia és Jugoszlávia – hasonló módon csonkították meg, mint hazánkat – mondta el Gulyás László történész a Vasárnapi hírek november 5-i adásában.

Gulyás szerint a török példát kellett volna követnünk, Atatürk ugyanis a rájuk erőszakolt békeszerződéssel szemben megszervezte a hadseregét és ellenállt. Magyarországon viszont épp az ellenkezője történt, gyakorlatilag önként adtuk fel határainkat. Az 1918. novemberi belgrádi konvenció súlyos hiba volt, hiszen a keleti határ mentén stabilan védhető Kárpátok vonaláról jócskán visszavonultunk, illetve Dél-Magyarországra Pécs és Baja elfoglalásával beengedtük a szerbeket. Gulyás László szerint bár egy történész számára sosem szerencsés, ha azt mondja „ha”, mégis úgy véli, ha a magyar hadsereg harcolt volna, a mai határok sem ott húzódnának, ahol. Addig kellett volna védeni a határainkat, amíg lehetett és erőnk engedte, s akkor egészen biztosan jobb helyzetbe kerültünk volna, mint az önként lemondással.

Gulyás elmondta, hogy Károlyi Mihály felelőssége nem elhanyagolható, ennek ellenére a magyar történettudományban két élesen eltérő és egymással ellentétes nézet alakult ki személyével kapcsolatban. Az egyik szerint hazaáruló volt és Trianon az ő lelkén szárad, a másik szerint viszont reálpolitikus, aki jól tette, amit tett, csak a körülmények voltak kedvezőtlenek. Nyilvánvaló azonban, hogy Károlyi súlyosat hibázott a leszereléssel, miközben az ország szomszédjai, a csehek és a románok fölfegyverkeztek; Károlyi tettét tehát lehet relativizálni, ám a bűn attól még bűn marad. A miniszterelnök az antant barátságban bízva aláírta a belgrádi katonai konvenciót és Linder Béla hadügyminiszterével kvázi hazaküldette az olasz frontról hazatérő magyar hadsereget, ez pedig egyenlő a hazaárulással.

Gulyás arra a kérdésre, hogy a trianoni döntést befolyásolták-e személyes okok azt válaszolta, hogy Clemenceau és társai esetében ezt ki lehet zárni, annak ellenére, hogy a francia miniszterelnök fia magyar nőtt vett feleségül, s házasságuk balul sült el. Az, hogy a határokat hol húzták meg kevéssé érzelmi kérdés volt a franciák részéről, sokkal inkább stratégiai döntések születtek. Az viszont igaz, hogy a politikusok, Clemenceau, vagy Lloyd George brit miniszterelnök nem voltak jártasak Közép-Európa földrajzában, a jelen lévő szakértők esetében azonban egyértelműen tetten érhető volt az Osztrák-Magyar Monarchia iránt táplált ellenszenv. Tehát elfogult szakértők tettek javaslatokat fölkészületlen politikusoknak, akik végül elfogadták azokat.

A történész szerint a 20. század történetében példátlan Magyarország esete, elég, ha belegondolunk a területi és az emberveszteség mértékébe. Németország és Bulgária is jóval kisebb veszteséget szenvedtek el, olyan mértékű ország csonkításra, szétdarabolásra pedig, amely Magyarországot érte, nem találunk példát a 20. század egyetemes történelmében.

Az az állítás, hogy a határon túl élő magyar lakosság döntően városokban, nagyvárosokban élt, csak részben igaz, hiszen tényleg voltak magyar többségű városok, de akadt ellenpélda is az elcsatolt területeken, ilyen például Csallóköz, ahol nem volt föllelhető igazi, nagy magyar város. Viszont Csallóköz volt az ország legnagyobb agrárterülete, ahol tömbmagyarság, falusi magyarság élt, mégis teljes egészében elcsatolták, nyilvánvalóan nem a városok okán. De a Délvidékről szintén elmondható, hogy az ország legfejlettebb agrárrégiója volt, a szerbek pontosan azért kérték ezt a területet, mert tudták, hogy búzára lesz szükségük, így kaptak egy búzatermő vidéket – hangsúlyozta Gulyás László.

Hozzátette még, hogy az elkérték szó használata azért helyénvaló, mert amikor 1919 januárjában összeült a békekonferencia Versailles-ban, a kis államok, Csehszlovákia, Románia, és a születő Jugoszláv állam ott ülhettek az asztalnál, azaz ők maguk is a békecsinálók közé tartozhattak, és a konferencia vezetői adtak nekik lehetőséget, hogy mind írásban, mind szóban beterjesszék az igényeiket, azt, hogy mit kérnek a magyar államból.

Arra a kérdésre, hogy a kis államok miért kerültek a győztesek oldalára, ha ugyanúgy az Osztrák-Magyar Monarchia részét képezték, mint Magyarország, a történész elmondta, hogy minden bizonnyal a legsúlyosabb eset Csehszlovákiáé, hiszen 1914-ben még nemhogy Csehszlovák, de Cseh állam sem létezett, ehhez képest négy évvel később Csehszlovákia mégis ott ül a békekonferencia asztalánál. Mindez egyértelműen Edvard Benešnek köszönhető, aki Masarykkal közösen végrehajtott egy roppant sikeres csehszlovák emigrációt, amelynek következtében Csehszlováki győztes államnak minősült, s ott ülhetett a békekonferencia asztalánál. Hasonló történet játszódott le Romániával, illetve a Jugoszláv állammal szemben is. Gondoljunk bele, 1914-ben még nincsen Jugoszlávia, csak szerb állam, majd megalakul Jugoszlávia és az elnöke, illetve a miniszterelnöke ott ülhet Trianonban és húzhatják a határokat.

Gulyás László szerint a trianoni döntés során nem elsősorban egy békés, boldog Európa képe lebegett a döntéshozók szeme előtt, hanem egy biztonságos Európáé, kiemelten előtérbe helyezve persze saját biztonságukat. Különösen a franciák kívántak egy olyan, számukra biztonságos Közép-Európát létrehozni, amely a későbbi német terjeszkedés gátjává lehetett volna. Fölépítettek egy tömböt, amely Lengyelországból, Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából állt, ám mindez csupán rövid ideig volt életképes; 1938-ban már a Szudéta-vidék visszacsatolásával a franciák által kitalált közép-európai rend összeomlott és a biztonság odalett, azaz a francia konstrukció nem működött.

Forrás: Polgár portál Írta: Polgár Szilvia

Madarász László: Nocsak-nocsak! Végre egy történész, aki ki meri mondani a (fél)igazságot: “Gulyás szerint a török példát kellett volna követnünk, Atatürk ugyanis a rájuk erőszakolt békeszerződéssel szemben megszervezte a hadseregét és ellenállt.” Talán közeleg az időpont, amikor azt is ki merik jelenteni, hogy Horthy Miklós nyakig sáros a Trianon kastélyban aláírt “békeszerződés” megvalósulásában! Musztafa Kemal Atatürk, a Dardanellák hős védője, aki megakadályozta, hogy az antant csapatai átjussanak a tengerszoroson, ugyanis a török szultán tábornoka volt! A Magyar Királyság legmagasabb katonai rendfokozatát Horthy Miklós altengernagyként érte el. Amennyiben ő “legény a talpán”, szembeszáll a károlyi kormány hadügyminiszterének Linder Béla ezredesnek (!) a parancsával, és nem engedi leszereltetni azt a magyar hadsereget, amely a világháború során, az ország határain kívül tudta tartani az ellenséget! Vagy, ha már ezt elmulasztotta, saját maga szervez egy hadsereget a Magyar Királyság- románoktól, csehektől  és szerbektől való – megtisztítása érdekében, és nem a tiszántúli kenderesi birtokán csücsül, amíg mások (Lehár Antal, Gömbös Gyula, stb.) a Haza érdekében tevékenykednek, illetve a tanácsköztársasági csapataink élethalál harcot vívnak a hon megmentése érdekében! Egy magára valamit is adó katonatiszt, ha úgy tetszik: hazafi, nem a mások által kiverekedett készbe fészkeli be magát, hanem tevőlegesen részt vállal a Haza megmentésében! Továbbá nem a volt ellenség – az antant – érdekeit szolgálja, vagy annak kegyeit keresi! Ám mit is várhatnánk el egy felkent királyának tett – többszöri – eskü megszegőjétől? (Lásd még: http://magaspart.hu/horthy-miklosrol-maskent-2-resz/)

Tovább