Paul Craig Roberts

Kacagva az Armageddonhoz vezető úton

Paul Craig Roberts professzor, Reagan elnök volt pénzügyi államtitkára, a Wall Street Journal egykori szerkesztője és a nyugati világ legbátrabb újságírói egyike ismét két remekbe szabott cikket írt.

 

Az egyik e mondattal kezdődik: „Az Egyesült Államok a világnak olyan nevetséges arcot mutat, hogy a világ nevet rajtunk”.

Ezután azt írja, tíz hónapja folyik az a propaganda, hogy Putyin beavatkozott az amerikai elnökválasztásba, de erről még egyetlen bizonyítékot sem mutattak be. De most már itt az idő, hogy „feltegyünk egy nem kérdezett kérdést: ha lenne is bizonyíték, mi lenne benne a nagy dolog? Mindenféle érdekcsoportok próbálják befolyásolni a választás eredményét, beleértve külföldi kormányokat. Miért van rendben az, hogy Izrael befolyásolja az amerikai választásokat, de ugyanaz nincs rendben Oroszország esetében? Miért gondoljuk, hogy a fegyveripar, az energiaipar, az agrobiznisz, stb., stb. hatalmas összegeket ad a választási kampányok finanszírozására, ha a szándékuk nem lenne az, hogy befolyásolják a választást? Miért írnak szerkesztőségek vezércikkeket egy adott jelölt támogatására és a másik elátkozására, ha nem akarják befolyásolni a választást? Mi a különbség a választás és a kormány befolyásolása között? Washington tele van mindenfajta lobbistával, beleértve külföldi kormányok lobbistáit, akik a nap 24 órájában azért dolgoznak, hogy befolyásolják az amerikai kormányt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a polgárok azok, akiknek semmiféle lobbistájuk nincs.”

Majd felteszi a kérdést: miért lenne baj, ha Oroszország támogatta volna Trumpot, aki békét ígért, szemben az Obama rezsimmel és olyan neokonjaikkal, mint Hillary Clinton, Victoria Nuland, Susan Rice és Samantha Power? Miért rossz az, ha Oroszország előnyben részesítené a béke jelöltjét a háború jelöltjével szemben? Az amerikai nép is a béke jelöltjét támogatta. Vagyis Oroszország egyetértet a választókkal.

A másik kérdés pedig az, „Hogyan is lehetnénk mi az a hegemón hatalom, amit a cionista neokonok állítanak rólunk akkor, amikor Oroszország döntheti el, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke?”

Roberts ezután előveszi Nikki Haleyt, az amerikai ENSZ nagykövetet, akit hibbant, önkontrolját vesztett kreténnek nevez, és, írja, akinek egyetlen célja van, hogy feldühítse Oroszországot. „Kérdezzük csak meg Napóleont vagy a Wehrmachtot, hogy mi Oroszország feldühítésének következménye”.

A „szuperhatalom” Egyesült Államok 16 év után sem képes néhány ezer, könnyen felfegyverzett tálibot legyőzni. Miközben „az őrült amerikai kormány” háborúra akar készülni Oroszország, Kína, Irán és Észak-Korea ellen.

Az amerikai nép meg közben kávézik. Miközben kormánya magára erőltet egy nukleáris Armageddont.

Nikki Haley kinevezése nagyjából olyan, mint amikor a római birodalom összeomlása során a császár lovakat nevezett ki a szenátusba.

Az amerikai „kongresszus és a végrehajtó ág szintén tele van lovakkal és lószarral. Az amerikai kormánynak meg esze nincs. Nyoma sincs annak. Vagy az erkölcsnek.”

Majd: „Amerika vicc, de atomfegyverekkel felszerelve. A földi életre nézve az első számú veszély… Az amerikai népnek rá kellene jönnie arra, hogy cionista neokon nácik vezetik halálukba, akik a katonai/biztonsági komplexummal és a Wall Street-tel tartják kezükben az amerikai külpolitikát, Európa és Nagy-Britannia  cinkosságával, hogy megtartsák a CIA-tól kapott pénzeiket, és azon sarlatánok cinkosságával, akik a nyugati médiumokat működtetik.”

Ezután azt írja, Amerika atomháborút akar Oroszországgal és Kínával, mert hagyományos eszközökkel esélye sem lenne a győzelemre.

A minden mondatában briliáns esszé ezzel zárul:

„Az életnek a Földön való megőrzésére alakított Nemzetközi Bíróságot kell felállítani. Az amerikai kormányt és az azt szolgáló háborús érdekcsoportokat el kell ítélni, bíróság elé állítani és lefegyverezni, mielőtt ezek elpusztítják a Földön az életet.”

Kedves Oroszország: Egy ellenség nem partner

Az oroszokat aggasztja, hogy Washington önkényesen bezáratta san franciscoi konzulátusát és törvénytelenül átkutatták diplomáciai ingatlanjait. Kétség nincs arról, hogy Washington megsértette a diplomáciai védelmet és a nemzetközi jogot.

Miért mutatta Washington ezt a lator ábrázatát a világnak?

Azért, hogy megmutassa, hiába olyan erős valaki, mint Oroszország, nem tudja megvédeni magát Washingtontól? Mert annak semmi nem áll útjába?  Washington minden következmények nélkül megsérthet minden törvényt.

Washington véleménye az, hogy csak az erőnek és csakis az erőnek lehet igaza. A jogot ki kell dobni az ablakon, úgyhogy Oroszország miért a jogra támaszkodik, amikor Washingtonnal van dolga?

Vajon Washingtonnak az a szándéka, hogy hamis bizonyítékokat helyezzen el az orosz ingatlanon, ami azt mutatná, hogy beavatkozott az elnökválasztásba egy olyan jelölt érdekében, aki a békét részesítette előnyben az Oroszország való konfliktussal szemben?

Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta amerikai kollégájának, hogy Oroszország perli  Washingtont a diplomáciai tulajdon  elkobzása és átkutatása miatt.  Szóval ismét itt tartunk: az oroszok Washingtonnal a jog, a diplomácia, stb. eszközével akarnak élni ahelyett, hogy szembenéznének a valódi dologgal. Hogy mi az?

A valódi dolog az, hogy az amerikai katonai/biztonsági komplexum – az amerikai kormány leghatalmasabb része – úgy döntött, Oroszország az az ellenség, amely igazolja az éves ezer milliárd dolláros költségvetést és a vele járó hatalmat.

Más szavakkal: Oroszországot célozták meg, hogy Amerika első számú ellenségévé váljon, és ezen nem fog változtatni, bármit is tegyen Oroszország.

„Kedves Oroszország, meg kell értened, hogy az ’ellenség’ szerepét osztották ki rád”, írja Roberts.

Később felteszi a kérdést: de mit tehet Oroszország?

Így felel:

Hátat fordíthat a Nyugatnak, miközben erősen figyeli, nem támadják-e meg. Oroszország semmiben nem számíthat Amerikára. Az orosz központi bank hite abban, hogy Oroszországnak szüksége van külföldi tőkére, csak bizonyítéka annak, hogy a Jelcin érában az orosz közgazdászokat az amerikai neoliberlizmus sikeresen részesítette agymosásban. Az orosz kormány még most sem látszik megérteni azt, hogy csak azért lehet szankciókat hozni Oroszország ellen, mert Oroszország be van hálózva a nyugati pénzügyi rendszerbe. „Az a gazdasági tanács, amit az orosz kormány kap agymosott neoliberális közgazdászoktól, Washington és nem Oroszország érdekeit szolgálja.”

Oroszországnak nem szabadna nyugati pénzügyi klíringmechanizmusokat használni, amelyek Washington érdekeit szolgálják.

Mikor fogja az orosz kormány végre befejezni azt, hogy úgy tesz, mintha ellensége partnere lenne? Miért nem hajlandó az orosz kormány a képébe bámuló valóságot felismerni?

Miért akar Oroszország  oly makacsul része lenni a korrupt és hanyatló Nyugatnak és elfogadni tőle minden inzultust, minden visszaélést?

A Nyugat csak egyetlen autonóm hatalmat ismer el. A sajátját.

Kína sem érti Washingtonnak ezt az oldalát.

A megszervezett „korai válság” nem Észak-Koreáról szól. Hanem arról, hogy Washington atomrakéta támaszpontot telepítsen a kínai határ mentén, mint ahogyan a megszervezett „iráni válság” is arra volt jó, hogy atomrakéta telepeket helyezzenek az orosz határok mellé.

Ha a Washington egyeduralmát korlátozni képes Kína és Oroszország nem érti lépései következményeit, a háború annál inkább valószínű.

Admin: A két cikket írta: Dr, Paul Craig Roberts (nyitóképünkön) (Kiemelések: tőlünk.)

Forrás: Lovas István

Tovább

Vlagyimir-Putyin

Az illegális NATO-beavatkozások eredménye a koreai válság

A szankcióknak nem lesz semmilyen haszna Észak-Koreával szemben, mert Irak és Líbia példája meggyőzte az észak-koreai vezetést arról, hogy kizárólag nukleáris elrettentéssel tudják megvédeni az országot – mondta Vlagyimir Putyin orosz államfő.

Észak-Korea nem fogja szankciók és katonai fenyegetés hatására leállítani az atomprogramot, mert Irak és Líbia esete meggyőzte arról, hogy a nukleáris elrettentés a biztonság garantálásának legbiztosabb módja – mondta Vlagyimir Putyin orosz államfő kedden újságíróknak nyilatkozva.

“A háborús hisztéria felkorbácsolása nem vezet semmilyen eredményre. Globális, bolygószintű katasztrófához és tömegek halálához vezet. Nincs más módja az észak-koreai atomprobléma megoldásának, mint a békés párbeszéd.”

Irak 2003-as amerikai megszállása és a 2011-es NATO-invázió Líbiában egyaránt azután következett be, hogy az adott ország vezetői nemzetközi nyomásra és a szankciók feloldásáért cserébe leállították a tömegpusztító fegyverek előállítását. A nemzetközi nyomásnak engedés ahhoz vezetett, hogy az elrettentő erővel már nem rendelkező országot idegen erő megszállta, vezetőit meggyilkolták, és rengeteg civil halt meg.

Észak-Korea vezetői emiatt tisztában vannak azzal, hogy amennyiben leállítanák az atomfegyver-programot és lezajlana a nukleáris leszerelés, az amerikai hadsereg megszállná az országot. Ennek okán inkább azt az alternatívát választották, hogy nem engednek a nemzetközi nyomásnak, sikerre viszik az ország atomprogramját, és tökéletesítik a célba-juttatás módját, hogy elrettentsék az agresszort a háború kezdeményezésétől.

Az orosz államfő szerint ez egy olyan helyzet, ami kizárólag a nemzetközi jog helyreállításával oldható meg. A nyugati országok számos alkalommal indítottak katonai beavatkozást az ENSZ BT jóváhagyása nélkül, a nemzetközi jog sértésével, ami rájuk nézve semmilyen negatív következménnyel nem járt. Ez a környezet az, ami a kis országokat a nukleáris fegyverkezésre ösztönzi, mert ebben a nemzetközi környezetben az atomfegyver birtoklása jelenleg a függetlenség megőrzésének egyik legbiztosabb módja.

Forrás: Hidfő

Admin: A fentiekhez nincs mit hozzátenni! Putyinnak igaza van!

Tovább

CXR59R Abraham Lincoln 16th President of the United States

Ha nem lövik le, Abraham Lincoln kitelepítette volna a felszabadított négereket

Az Abraham Lincolnról ma élő képet, miszerint az amerikai polgárháborút kirobbantó elnök a négerek felszabadítójaként az ő legjobb barátjuk is volt egyben, komolyan kikezdte egy nemrég napvilágot látott kutatás.

A kutatás eredménye azt állítja, hogy az elnök megpróbálta a brit fennhatóság alatt álló karibi szigetekre deportálni a felszabadított négereket. Phillip Magness és Sebastian Page akadémikusok azt állítják, hogy a republikánus elnök kevésbé volt elkötelezett a fajilag egységes ország mellett, mint azt korábban a róla kialakult kép sugallja.

Habár a történészek elismerték, hogy Lincoln javaslatot tett a felszabadított rabszolgák kitelepítésére, nem gondolják, hogy az elnök ezzel a lépéssel kizárólag rasszista támogatóit próbálta volna megnyugtatni.

A kew-i Nemzeti Levéltárból származó források viszont azt egyértelműsítik, hogy a polgárháborús elnököt egészen 1865-ben bekövetkező haláláig komolyan foglalkoztatta a feketék kolonizációjának gondolata. Magness és Page most azt állítja: miután Lincoln 1863-ban elmondta az Egyesült Államok négy millió rabszolgájának szabadságot hozó emancipációs nyilatkozatát, tervbe vette az immáron szabaddá lett színes bőrűeknek a mai Belize és Guyana területére való telepítését.

Az iratokból az is kiderül, hogy Lincoln titokban, személyesen találkozott Brit-Honduras és Brit-Guyana képviselőivel, s arra utasította őket, hogy találjanak munkaerőt a telepekre a felszabadított rabszolgák közül. Az egyik szereplő, John Hodge arról biztosította a brit nagykövetet, hogy ez „Lincoln őszinte vágya volt”, sőt, a republikánus elnök a panamai csatorna építéséhez is több ezer néger munkást küldött volna. Az emancipáció után kolonizáció: Lincoln és a fekete telepesek mozgalma című, megjelenés előtt álló könyv komoly vitákat váltott ki az Egyesült Államok egyik legnagyobb tiszteletben tartott elnökének örökségéről, pedig az amerikai szélsőjobboldal mindig is rasszistaként tekintett az ország 16. elnökére.

Abraham Lincoln egyenjogúsítási nyilatkozata 1862 szeptemberéből ezt mondta: “Sürgettem a négerek kolonizációját (vissza Afrikába) és tovább fogom sürgetni. Egyenjogúsítási nyilatkozatom ehhez a tervhez csatlakozik (kolonializáció). Két különféle fehér faj számára sincs hely Amerikában, nemhogy két különféle színű faj számára, mint feketék és fehérek. Nem tudok nagyobb zűrzavart elképzelni, mint a néger beleolvadását társadalmi és politikai életünkbe mint egyenlő felet. Húsz éven belül békésen kolonializáljuk a négert, olyan körülmények között, hogy föl tud emelkedni a maga erejéből az emberiséghez. Itt ezt soha nem tudja megtenni. Soha nem tudjuk azt az ideális egységet elérni, melyről apáink álmodtak egy idegen alsóbbrendű faj millióival, akik köztünk vannak, és akik asszimilációja sem nem lehetséges sem nem kívánatos.”

A terv végül megbukott, Nagy-Britannia ugyanis attól félt, hogy a rabszolgatartó dél esetleg megnyeri a polgárháborút és beperli Londont az ily módon elvesztett rabszolgákért, ráadásul az amerikai kongresszust is óvatosságra intette a haiti kolonizáció sikertelensége.

Megjelent: harcunk.info

Admin: Szeretnénk megélni azt az időpontot, amikor Merkel kéz a kézben Junckerrel, követi Lincoln példáját és a muszlimok kolonizációját (vissza Közel-Keletre) fogja sürgetni!

Tovább

Carl Vinson anyahajó

A répa és a bot – avagy: a koreai félsziget rendezése amerikai módra

Észak-Korea alapítójának, Kim Il-sung születésének 105. évfordulója tiszteletére rendezett hatalmas szombati (ápr. 15-i) katonai parádén bemutatták a legújabb és legfejlettebb hadászati fegyvereket.

Napokkal korábban indult el az USA csapásmérő hadihajója, a Carl Vinson repülőgép hordozó a Koreai félsziget felé, és a hónap végére megérkezik Dél-Koreába, Busan-ba a Ronald Reagan hadihajó is, amelyet a japán Yokosuka-án lévő amerikai támaszponton állomásoztattak.

Az éjszakai légicsapás a szíriai katonai bázisra, úgyszintén figyelmeztetés volt Phenjan számára, hogy a Fehér Ház nem riad vissza katonai akciótól sem. Válaszul Észak-Korea külügyminiszter-helyettese, Ri Kil-song kijelentette, hogy országa nem retten vissza a háborútól.

Azonban nem fog meggondolatlanul lépni, mert egyfelől nem látható előre, hogy Kína és Oroszország milyen mértékben avatkozna be, ha kitörne a háború, másfelől megjósolhatatlanok a következmények, végtére is Kína és Oroszország nem kívülállók, és a Koreai félsziget nem Szíria. A legfőbb szempont pedig az, hogy az Egyesült Államoknak kiemelt figyelmet kell fordítania legfontosabb szövetségesének, Dél-Koreának a biztonságára,

Más részről azonban, Észak-Korea vezetője, Kim Jong-un nem fog ostoba hibát elkövetni, hogy ürügyet adjon a Fehér Háznak egy háborúra, továbbá magára az Egyesült Államokra nézve sokkal mélyrehatóbb hatásai vannak annak, hogy nagy nyomást gyakorol Észak-Koreára és hatalmas katonai erőt vonultat fel a Nyugat-csendes-óceáni térségben.

Trump nem fogja elfelejteni az ígéretét, amit a választási kampányban tett, habár erőteljesen hiszi, hogy az amerikai külpolitika, a katonai erőből fakad, azonban azt, hogy ” újra naggyá tesszük Amerikát,” semmilyen módon nem alapozhatja a katonai képességekre. A közeljövőben a Trump adminisztráció nagyobb jelentőséget fog tulajdonítani a gazdaságnak, a foglalkoztatásnak, és a bevándorlásnak, mint a diplomáciának.

Az észak-koreai nukleáris kérdést illetően Trump először megpróbálta megtartani azt az elődjei által elfogadott hitvallást, hogy csak “botot” és semmi “répát.” Két hónapos felülvizsgálat után azonban módosította az USA észak-koreai politikáját. Az új adminisztráció világossá tette, hogy a rendszerváltás helyett, inkább a “legnagyobb nyomás elvét” fogja alkalmazni Phenjanra és tárgyalásokat szorgalmaz az észak-koreai rezsimmel, ha és amikor az változtat magatartásán. Az USA korábbi elnőke, Barack Obama stratégiai türelmével összehasonlítva Trump új, a “legnagyobb nyomás elvét” alkalmazó politikája segít fenntartani az USA stratégiai ambícióit

Miért enyhült sokak meglepetésére Washington agressziója a koreai félszigeten növekvő feszültségek ellenére is?

Két oka van. Egyfelől a nemzetközi környezet, a koreai félsziget helyzete, a pekingi és moszkvai magatartás és állásfoglalás az észak-koreai atom-kérdéssel kapcsolatban, korlátozták a Trump adminisztráció politikai lehetőségeit. Másfelől az amerikai nemzeti érdekek és a belpolitika, különösképpen az amerikai polgárok politikai megmozdulásai határozták meg, hogy Trump kénytelen elsőbbséget adni a belpolitikai kérdéseknek.

Azonban Trump csak finomította az Egyesült Államok Észak-Koreával kapcsolatos politikáját, amely nem egy váltás, csupán az új kormány gyakorlati és rugalmas oldalát mutatja, Amennyiben az USA valóban megvalósítja az új politikát, a globális közösség látni fogja majd, hogy a világ legerősebb országa több időt és energiát fordít majd belső ügyeinek a kezelésére. Phenjan-al kapcsolatos fejlemények a jövőben minden bizonnyal új szakaszba lépnek majd.

Mindazonáltal ez messze nem elég, a Koreai félsziget atomfegyver mentesítésére. Kína kétlépcsős megközelítést javasol a nukleáris leszerelés folyamatának elősegítésére, és egy békés rendszer kialakítására, és azt az eljárást, amit úgy nevez, hogy “felfüggesztést felfüggesztésért.” Ez azt jelenti, hogy amikor az északi állam felhagy rakétavédelmi és nukleáris tevékenységével, akkor az Egyesült Államoknak és Dél-Koreának meg kell szüntetnie a hadgyakorlatokat, azt várja ettől, hogy Washington nem csak eldobja majd a “botot,”’ hanem a “répát” is felveszi majd.

A szerző a Nemzetközi Politikai Tudományok Tanszékének, a Yanbian Egyetem politikatudományi és közigazgatási kollégiumának igazgatója. Opinion@globaltimes.com.cn

Global Times

Fordította: Urthvas Bethad

Forrás: NIF

Nyitókép: Carl Vinson anyahajó és egyik kísérőhajója

Tovább

xi-trump

Lesz-e háború az USA és Kína között?

A kínai elnök, Hszi-Csin-ping már elindult a Trump amerikai elnökkel csütörtökre megszervezett csúcstalálkozóra. A kínai vezető útközben még megáll Finnországban mielőtt, csütörtökön az Egyesült Államokbeli Floridában találkozik Donald Trump amerikai elnökkel.

A kínai elnök első hivatalos washingtoni látogatásának napirendjén nem szerepel olyan pont, hogy a két ország között lehetséges háború kitörése hogyan kerülhető el. Pedig a tudományos kutatások szerint érdemes lenne ennek a veszélynek az elhárításáról is tárgyalni.

Hogy miért? Azért, mert a társadalomtudósok egy csoportja szerint az ókori görög történetíró, Thuküdidész metaforája a mai napig érvényes módon írja le az azzal járó veszélyt, amikor egy emelkedő hatalom eléri az addigi egyeduralkodó erő szintjét. Ahogy ez annak idején megtörtént Athén és Spárta között, vagy ahogy ez lejátszódott Németország valamint Nagy-Britannia között is egy évszázaddal ezelőtt, az most Kína és az USA között is lejátszódhat.

Több mint 2400 évvel ezelőtt, az athéni történész Thuküdidész a Spárta és Athén közötti háború okait felidézve, egyszersmind nagyszerű leírását adta meg annak is, hogy a mai napig mi a nagyhatalmak közötti háborús konfliktusok kirobbanásának a legfőbb oka : Athén felemelkedése és a félelemnek az az érzése amit ez Spártában keltett, az ösztökélte arra Spártát, hogy elkerülhetetlenné tegye a háborút.

A Harvard Egyetem Belfer Tudományos és Nemzetközi Ügyek Központja által történeti távlatban elvégzett  összehasonlító tudományos elemzés szerint, az elmúlt 500 évben 16-ból 12 esetben háború lett annak a következménye amikor a nagyhatalmak elsőségének a kérdése komolyan felmerült.

A kutatók elemzése szerint a Thuküdidész csapdájának minősülő, múltbeli esetek előfordulásaikor is természetesen elkerülhető volt a háború kitörése. De csak abban az esetben, ha mindkét érintett fél képes volt változtatni magatartásán és a béke érdekében kölcsönösen le tudott mondani saját érdekeinek egy részéről. “Az USA és Kína közötti háborúnak az esélye sokkal nagyobb, mint amennyire az jelenleg lehetségesnek tűnik. Sőt valójában a történelmi tapasztalatok alapján, sokkal valószínűbb, hogy háború lesz, mint hogy nem” – erre figyelmeztet mindenkit a Harvard Egyetem kutatócsoportja, mert minden lehetséges paramétert figyelembe véve úgy találta, hogy Kína és az USA között olyan jelentős az érdekellentét, ami előbb vagy utóbb, de leszámoláshoz, azaz háborús konfliktushoz fog vezetni.

Az amerikai kutatók szerint legfőképpen a kihívó szerepét betöltő Kína bölcsességén múlik, hogy 1,3 milliárd lakosú államként képes lesz-e a háború elkerüléséhez szükséges kompromisszumokra.

Ez különösen nehéz lehet, mert az elemzések szerint soha azelőtt a történelemben még eddig egy nemzet sem emelkedett még olyan gyorsan gazdasági teljesítményben, katonai erőben és lélekszámban, mint a jelenlegi Kína. 1980-ban a teljes kínai gazdasági termelés összértéke kisebb volt, mint Hollandiáé. Tavaly, viszont a teljes holland gazdaság teljesítménye már csak a kínai GDP előző évihez képesti növekedésének az értékével volt egyenlő. Miközben a nyugati sajtó előszeretettel cikkezik arról, hogy a lassuló fejlődés miatt Kína gazdasága visszaesett, arról azonban hallgat, hogy a kínai gazdaságnak az utóbbi időben valóban alacsonyabb növekedési üteme még így is több mint háromszorosa az Egyesült Államokénak.

A kutatók szerint nem szabad elfelejteni, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktusok az esetek döntő többségében egyáltalán nem úgy kezdődtek, hogy a résztvevők tudatában lettek volna annak, hogy a pusztításnak és emberölésnek milyen lavináját is indítják el.

Az első világháború például egy olyan trónörökös elleni merénylettel kezdődött, aminek a megtörténtekor még senki sem gondolta, hogy az egy olyan világháborúhoz vezet majd, amelynek a négy évvel későbbi végén, Európa romokban hever. A Német császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia eltűnt, az orosz cár hatalmát megdöntötték a bolsevikok, Anglia elindult gyarmatbirodalma elvesztésének útján, és az USA a világ vezető hatalmává vált, pedig a millenniumkor még Európa volt a világ politikai és gazdasági központja.

Forrás: vilaglato.hu

Admin: A két nagyhatalom között lehetséges katonai konfliktus kapcsán – véleményem szerint – több tényezőt is érdemes lett volna a cikkben megemlíteni:

  • Teljesen igaz, Kína az utóbbi években valami hihetetlen módon fegyverkezik, de mai kapacitása egyelőre csak arra van, hogy a Dél-kínai-tenger zátonyain katonai objektumokat építsen ki, azaz egyfelől érdekeltségi területeit partjaihoz közel bővítse, másfelől ütközési zónát alakítson ki lehetőleg minél távolabb – de még „belőhetően” – a szárazföldi területétől. Az USA –val szembeni totális háború megvívására, ma még – legalábbis egyedül – nem vállalkozhat. Éppen ezért igyekszik jó kapcsolatokat ápolni Oroszországgal, mint lehetséges szövetségessel. Az amerikai fegyvercsörtetés miatt Putyinéknak is elemi érdekük a Kínával való katonai szövetség fenntartása, bővítése. Mindkét ország közvetlen célja, hogy az amerikaiakra – egyelőre – gazdasági úton mérjenek mérsékelt csapást, elsősorban a dollár, mint tartalékvalután keresztül. Nem szabad elfelejteni, hogy Kína a jenkik legnagyobb hitelezője, tehát a folyamatban lévő gazdasági háborút minél kisebb pénzügyi veszteséggel kell megvívniuk. Éppen ezért várható, hogy Hszi-Csin-ping még arra is hajlandó, hogy Kína termelő befektetéseit növelje az államokban! Aki időt nyer, az életet nyer alapon.
  • Az amerikai elnökválasztási kampány és annak eredménye megmutatta, hogy a belföldi gazdaság mára már igen gyenge lábakon áll! A munkanélküliség elképesztő mértékű és robbanással fenyeget. A polgárháborús veszélyt növeli Hillary Clinton vezette érdekkörök Trump ellenessége, melybe még az is belefér, hogy „a fekete életek számítanak” mozgalmon keresztül pszichés nyomást gyakoroljanak a fehér lakosságra. Véleményem szerint legfőbb törekvésük olyan, közvetlen polgárháborúvar fenyegető állapot kialakítása, amit majd egy – akár világ – háború kirobbantásával kívánnak levezetni. Donald Trump ezt szándékozik megakadályozni azzal, hogy mind a hazai- és külföldi pénzes embereket az államokon belüli befektetések növelésére ösztönzi. Jelenleg tehát az amerikai elnök és a kínai vezető, ugyan különböző okok miatt, de átmenetileg természetes „szövetségesekké” váltak. Szerintem véleményemet támasztja alá az a tény, hogy a Trump – Putyin találkozót megelőzi a Hszi-Csin-pinggel történő kaliforniai randevú.

Tovább

mark-milley

Az emberiség utolsó háborújának küszöbén vagyunk?

Sokan vannak, akik azt mondják a II. Világháború még ma sem ért véget. Olyanok is akadnak szép számmal, akik szerint a III. világégés már régen folyamatban van. Mindkét oldalnak van némi igaza, de szerintem még – a karibi válságot leszámítva -, sohasem álltunk olyan közel az emberiség pusztulását jelentő utolsó nagy háborúhoz, mint napjainkban.

A kivénhedt, de még fogatlannak nem mondható, karmai többségét sem vesztett oroszlán, az USA, kétségbeesetten próbálja fenntartani territóriuma feletti uralmat, miközben azzal kell számolnia, hogy gazdasági- és hadászati téren is megelőzhetik, ezzel kiszorítva őt a világ feletti uralmából. Kína közel áll résszint ahhoz, hogy a gazdasági versenyben megelőzze az amerikaiakat, de másrészt csak az ő döntésén múlik az is, mikor végzi ki a dollár mindent elnyelő hatalmát. Közben intenzíven fejleszti hadseregét. A Putyin vezette Oroszország vissza kívánja állítani azt a nagyhatalmi státuszát, amit a Szovjetunió felbomlásakor elvesztett. Olyan új fegyverrendszereket fejlesztett ki, melyek még az amerikaiaknak is meglepetéseket tudtak szerezni. Példaként említhetném, a Fekete tengeren magabiztosan hajózó USS Donald Cook romboló esetét az 1960-as években kifejlesztett orosz SZU-24 csatarepülővel. Az amerikai hadihajó a legmodernebb technikának kikiáltott AEGIS rakétavédelmi rendszerrel és Tomahawk rakétákkal volt felszerelve, s ugyan, az orosz repülőt észlelve harci riadót fújt, de amint a madárka közelebb ért a képernyők kialudtak, és a hajó, mint egy ócska ladik kiszolgáltatva lebegett a víztükrön. Amíg a SZU-24-es a közelben tartózkodott ez a helyzet tartósan fennállt. Az amúgy fegyvertelen csatarepülő támadást imitálva 12 szer csapott le az USS Donald Cookra. Lásd pl. itt. Másik eset szintén 2014-ben, de már szeptemberben történt: Szíria partjai mentén felsorakozott a NATO hajóhad, hogy cirkáló rakétáikkal csapást mérjenek többek között Damaszkuszra. Talán két rakéta érte el célpontját, azt követően a meglehetősen távol lévő orosz hadihajók a többi kilőtt cirkálórakétát egytől egyig leszedték. Nagy hírtelen ki is takarodott a NATO hajóhad a Földközi tengerről. Lásd: pl. itt.

Az USS Donald Cook rombóra mért megalázó orosz „csapás” után, az Egyesült Államok úgy döntött, hogy szövetségesein keresztül megkísérli gátolni Putyin további hadiipari fejlesztéseit, ezért az EU-val importtilalmi korlátozásokat vezettetett be Oroszország ellen 2014 júniusában. Az említett szeptemberi NATO fiaskó után, decemberben már tovább bővítették a szankciókat. Közben az USA nyomására az OPEC 2014 novemberétől a gyengülő kereslet ellenére sem csökkentette a kőolaj kitermelést, így a Brent nyersolaj ára a korábbi hordónkénti 95 dolláros árról, december végére már 35 $ -ra csökkent. Mindezektől azt várták, hogy Oroszország, melynek gazdasága nagyban függ(ött) a kőolaj világpiaci árától, a rubel védelmében mozgósítsa tartalékait, vagyis gazdasági csőd közelbe kerüljön, és ne legyen ereje folytatni hadiipari fejlesztéseket.  Tévedtek, nem ez történt! Ugyan Putyin kénytelen volt a katonai kiadásokat mintegy 5%-al csökkenteni, de „elengedte” a rubel árfolyamát, miközben – Kínához hasonlóan – folyamatosan növelte az aranytartalék mértékét, és meglépte azt, amire kevesen számítottak: hozzálátott az orosz gazdaság átrendezéséhez! Ennek mára már meglettek az első eredményei, a Fitch Rattings közelmúltban negatívról stabilra javította az orosz államadós osztályzatát.

Telt múlt az idő, de a világ eddigi csendőrének aggodalmai csak növekedtek! Oroszország a szövetségesi hűségre hivatkozva beszállt a Szíriában folyó harcokba és megfordította Asszad már-már vesztes pozícióját. Egyfelől Putyin ezzel is bizonyította, hogy országának gazdasági ereje mégis megengedi egy hazájától messze eső területen történő hadviselést, másfelől megvillantotta az orosz katonai potenciálban rejlő lehetőségeket, amikor is a Kaszpi-tengeri hajókról cirkáló rakétákat lövetett ki szír területen, de az Iszlám Állam kezén lévő célpontokra! A rakéták Irán, Irak területén keresztülhaladva, nem kis távolságot megtéve, érték el igen pontosan a „rendeltetési helyüket”. Ma már ott tartunk, hogy a szír és orosz csapatok közel állnak ahhoz, hogy visszavegyék Aleppo városát a kalifátustól. Ha ez bekövetkezik, akkor az amerikaiak és Izrael által létrehozott Iszlám Államnak Szíria területén lévő területei hamarosan elvesznek, hiába fektetett milliárdokat az USA, Nagy-Izrael megteremtésébe, illetve Közel-keleti pozícióinak megerősítésébe, melyekhez az IÁ az ugródeszka! Ezt még csak valahogyan „túlélnék”, de a putyini katonai sikerek- és az azt biztosító hadieszközök miatt, várhatóan az USA által előállított fegyverek iránti igény is be fog szűkülni, amiből orosz hadiexport profitál majd! Ennek jelei már most láthatók, pl. India vételi szándékot jelentett be az SZ-400 légvédelmi rendszerre.

Az Egyesült Államoknak ráadásul belpolitikai téren is gondjai támadtak. Nem elég az, hogy Putyinra jobban felnéz az amerikaiak többsége, mint saját elnökükre Obamára, megjelent egy elnökjelölt, Donald Trump, aki ugyanezt hangsúlyozza a választási cirkusz során. Gyakorlatilag úgy tűnik, Trump – bizonyos határokon belül – együtt tudna működni az orosz vezetővel, ami a fegyverexportban érdekelt nagytőkéseknek hatalmas bevételkiesést okozna. A baj nem jár egyedül: pont akkor kerül sor elnökválasztásra, amikor a szír és orosz csapatok Aleppo bevételénél járnak! Még két hét, és az USA a „béna kacsa” állapotába kerül, vagyis a várhatóan elnöknek megválasztott Clintonné még nem, Obama pedig már nem hozhat olyan döntéseket, amik kihatással lennének a szíriai frontra. Ráadásul kérdéses, a háttérhatalom által favorizált demokrata elnökjelölt nő egészségi állapota, de még megválasztása sem teljesen lefutott történet. Okozhat még meglepetést bármely kiszivárogtatás Szivaros Billi párjának viselt dolgairól. Még ha az Egyesült Államok következő elnöke Clintonné is lenne, igazán kérdéses, hogy Trump választási beszédei vajon mennyire osztották meg az amerikai állampolgárokat, és ennek lehetnek-e súlyos következményei a háttérhatalom asszonyának elnöksége alatt? Még az is lehet, hogy az elnöknek megválasztott hölgy, beiktatása után hamarosan az örök vadászmezők lakosait gyarapítja majd, hogy az alelnök – Tim Kaine – lépjen helyébe, aki alkalmas lehet arra, hogy viszonylagos egységet teremtsen a társadalmon belül.

A Földünk túl oldalán Kína, már 2015 óta folyamatosan csökkenti az amerikai állampapír állományát, azaz úgy tűnik, nem kíván többé az USA első-számú hitelezője lenni. Az utóbbi időben nagy tételben adják el az amerikai állampapírokat, de ugyanezt piaci műveletet kezdte el Japán és Szaúd-Arábia is! (Számomra csak az a kérdés: kik a vevők, és mivel fizetnek?) Tehát azok, akik már nem óhajtják fedezni az „amerikai álmot”, valamit sejthetnek… Mondjuk egy totális pénzügyi összeomlást? Bár háborúra készülve repülőgép hordozók építését határozta el Kína az elmúlt években, és ha jól tudom egyszerre több darab elkészítésének is nekiállt, ezek készültsége feltehetően nem megfelelően haladhat előre. Gondolom ezt abból, hogy a dél-kínai tengeren egyre-másra foglalják el a kis szigeteket, zátonyokat, és ott támaszpontok építésébe is kezdtek. Vagy tudják: az anyahajó elsüllyeszthető, de a sziget hagyományos fegyverekkel nem! Igaz, helyét sem tudja változtatni. A kínai kormány terjeszkedését persze az amcsik nem igazán díjazzák, de aggódik Japán is. A szigetek birtoklásával Kína, egy nagyon forgalmas kereskedelmi csatornát akar saját ellenőrzése alá vonni ugyanis. Az övezetben, az USA kárára történő erőviszony változásokat, úgy tűnik a 100 milliós lakosú Fülöp-szigetek elnöke – Rodrigo Duterte – is észlelhette, aki korábban valami ilyesmit üzent Obamának: „A kurva anyádat, meg foglak átkozni…”. Ezek után talán nem csoda, hogy pár napja azt találta mondani: „Ideje búcsút mondani az Egyesült Államoknak.” És ez utóbbit abból a Kínából, akinek az említett hódításait korábban a Fülöp-szigetekről is „ferde szemmel” nézték!

Tapinthatóan átrendezés alatt állnak az erőviszonyok, politikai- gazdasági- és katonai vonalon egyaránt! Sajnos nem lehetetlen, hogy ezt megakadályozandó, az USA, mely amúgy sem tud meglenni (többnyire hódító) háborúk nélkül, olyan, az emberiség létét veszélyeztető lépésre szánja rá magát, amely visszavonhatatlan! Én úgy látom, hogy az amerikaiak nem nyugszanak bele hegemóniájuk várható elvesztésébe, és az európai és egyes ázsiai országokkal akarják megvívatni azt a kezdetben hagyományos eszközökkel kirobbanó háborút, melyet a saját érdekükben akarnak megindítani addig, míg az erőfölény számukra nem végzetesen alakul. Az USA ugyanakkor számol azzal, hogy egy nagy háború esetén az atomfegyvereké lehet a döntő szó! Ennek megfelelően megváltozott katonai doktrínájuk, és már azzal is számolnak, hogy az Európába (pl. Lengyelország, Románia), és Oroszország köré telepített ABM rakétarendszerek, atomháború indítása esetén megvédik őket a válaszcsapástól! Ennek reményében mondhatta Mark Alexander Milley az USA egyesített haderejének törzsfőnöke Szíria kapcsán elsősorban Oroszországnak üzenve, de Kínának és Észak Koreának is szólóan:

Világos leszek mindazok számára, akik szembehelyezkednek az Egyesült Államokkal.
Mindazok számára akik ártani próbálnak nekünk. Megpróbálok világos lenni azoknak, akik le akarják rombolni a mi életformánkat és szövetségeseinkét, barátainkét. 

 Az amerikai hadsereggel – erőfeszítésünk ellenére, műveleti sebességünk ellenére, mindannak ellenére, amit megtettünk – megállítunk benneteket és keményen legyőzünk úgy, ahogy soha nem voltatok elverve azelőtt. Erről egy csepp kétségetek se legyen.

 

 

Forrás: https://www.thesun.co.uk/news/1921458/us-army-chief-mark-milley-fires-terrifying-threat-to-russia-over-syria-and-warns-well-beat-you-any-where-any-time/

Reménykedjünk abban, hogy a tábornok szavai csak üres fenyegetésnek, esetleg az amerikai népnek szóló színjátéknak bizonyulnak. A háború elkerülhető, ha mindenki akarja!

Vajon a döntéshozók akarják?

Isten óvjon minket!

Madarász László

Admin: nyitóképen Mark Milley

Tovább

colleen-bell

Bellnek az ’56-os magyar menekültekről

Küldöm az alábbiakat.

Az indokoltnál sokkal udvariasabb írás, mert nagy barátunknak, az USA államnak hazánkba küldött képviselőjéhez (nagykövetéhez) szól. A hölgyet nyugodtan sorolhatjuk az amerikaiak között a legképzettebbekhez.

Kedves, jó Colleen Bell!

Tudom, hogy az amerikai oktatási rendszer nem arra van kalibrálva, hogy különösebben tájékozott embereket bocsásson ki, elég ha tud kézzel-villával enni, meg tudja, hogy Amerika a világ legjobb országa, meg hogy “O say, can you see, by the dawn’s early light… stb.”.
Ebben a környezetben halmozottan hátrányosnak tekinthető az, aki mindezek után a média világába megy dolgozni. Mert ott még az a tudás is leépül, ami egyébként sem volt meg. Mert hát hiszen, aki a médiába’ dolgozik, az automatikusan intellektuális csodacsatárrá, szellemi világítótoronnyá válik, anélkül, hogy akár egy Dörmögő Dömötör szintű keresztrejtvényt megfejtett volna életében. Ez a szellemi renyheség aztán olykor csúnyán visszaüt. Ez a selejt bosszúja.

 

Bár tudom, hogy egy médiaizének alanyi joga mindent, de mindent megszakérteni, de most az a gond, hogy nem otthon van. A saját történelmünkkel sajnálatosan kicsit jobban tisztában vagyunk, mint Ön.

Tehát nézzük akkor az 56-os magyar menekülteket, akik –Ön szerint – hasonlóak voltak a most Európába özönlő közel-keleti és afrikai “menekültekhez”.

Engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét néhány “árnyalatnyi” különbségre:

  1. A magyar menekültek közvetlenül háborús területről, közvetlen életveszélyből menekültek. És mert közvetlenül háborús területről menekültek, így a vonatkozó genfi, menekültügyi szabályok szerint megtehették, hogy illegálisan, zöld határon át léptek Ausztria területére. Nem úgy mint azok, akik már hat országon csörtettek át és itt őrjöngenek a magyar határnál, hogy de mér’ nem engedik be őket útlevél és vízum nélkül. Nem mellesleg Mrs. Bell az Ön hazájába sem lehet útlevél és vízum nélkül belépnie egy menekültnek. Sőt. Pontosan tudjuk, hogy olykor még útlevéllel és vízummal sem.
  2. A magyar menekültek együttműködtek az osztrák hatóságokkal, nem úgy, mint a tavaly Magyarországon átvonuló muszlim horda. Ez csak azért lényeges, mert ezt az együttműködési kötelezettséget is ELŐÍRJA a genfi szabályozás a “menekülteknek”.
  3. A magyar menekültek bevonultak a traiskircheni menekültáborba, nem úgy mint a muszlim horda, amelyik nem volt hajlandó bevonulni a magyarországi menekülttáborokba, holott, ez is kötelességük lenne a genfi menekültügyi szabályozás szerint. Ez nem valami választható opció a menekülteknek!
  4. A magyar menekültek nem dobálták el a személyi okmányaikat, az iskolai végzettségüket bizonyító dokumentumokat, hanem magukkal vitték és kérésre bemutatták. Annál is inkább bemutatták, mert a befogadó államok ezek alapján válogathattak közülük. Akinél mégsem voltak papírok, arról pedig okkal feltételezhették az osztrák hatóságok, hagy valami nem stimmel vele. A most Európát lerohanó muszlim tömegnél viszont az az alapértelmezett állapot, hogy nincsen semmiféle papírja. De a biztonsági kockázatoknak már a felvetése is maga a dühöngő fasizmus!
  5. A magyar menekültek nem hazudoztak a származási helyükről, nem hazudoztak a születési idejükről, nem hazudoztak az iskolai végzettségükről, csak hogy kedvezőbb elbánáshoz jussanak. A magyar menekültek nem a befogadó országok törvényeinek semmibevételével kezdték meg új életüket.
  6. A magyar menekültek első dolga volt megtanulni a befogadó országok nyelvét, és mielőbb beilleszkedni.
  7. A magyar menekülteknek tényleges, normális végzettsége volt, dolgozni akartak és amikor befogadták őket munkába is léptek és rövid időn belül a befogadó országok hasznos, békés, adófizető polgárává váltak.
  8. A magyar menekültek NEM KÖVETELŐZTEK, hanem HÁLÁSAK VOLTAK, hogy befogadták őket. Nem dobálták el a nekik kiosztott élelmiszert és vizet, nem hazudoztak a nemzetközi sajtónak az osztrák hatóságokról.A magyar menekültek nem vihogtak a segítő önkénteseken és nem csicskáztatták őket. Pláne nem erőszakolták meg őket.
  9. A magyar menekültek nem verődtek garázda, törő-zúzó hordákba, nem kezdtek erőszakos lázadásba az osztrák hatóságok ellen a menekülttáborokban és azokon kívül.
  10. A magyar menekültek nem emelték meg drámaian a befogadó országokban tapasztalható bűnözést. Különösen nem emelték meg a nők vagy gyermekek terhére elkövetett erőszakos, szexuális bűncselekmények számát. ’56 után nem azzal volt tele a média, hogy a befogadott magyar menekültek már megint megerőszakoltak, kiraboltak, összevertek, megkéseltek valakit. Se csoportosan, se tömegesen. Sehogy sem.
  11. A magyar menekültek között egyetlen egy darab terrorista sem volt. A magyar menekültek egyetlen egy darab terrorcselekményt sem követtek el. De még a 2., 3. generációs magyar menekültek sem!!!
  12. A magyar menekültek egy európai, keresztény kultúrkörből érkeztek, ezért nem érezték alacsonyabb rendűnek, tisztátalannak, barbárnak a befogadó, szintén keresztény kultúrkörrel rendelkező országokat és azok lakóit.
  13. A magyar menekültek európai kultúrájú, európai magatartású, európai normarendszerű emberek voltak, ezért nem kellett nekik elmagyarázni, hogy pl. nem egy szabadon megerőszakolható ribanc az a nő, aki nem úgy öltözik, ahogy egy magyar nő Magyarországon.
  14. A magyar menekültek nem gettósodtak, nem vonultak ki a befogadó országok társadalmából, hogy egy sajátosan magyar, párhuzamos világot építsenek maguknak a befogadó ország területén, ahol a magyar szabályok és normák érvényesülnek.
  15. A magyar menekültek nem akarták ráerőszakolni a befogadókra a maguk sajátosan magyar kultúráját. A magyar menekültek nem ordítottak a befogadó országok lakóival, ha azok disznóhúst mertek enni, vagy sört mertek inni.
  16. A magyar menekültek tudtak késsel-villával enni, kiválóan használták az angol vécét. A kor szintjén európai egészségügyi ellátásból érkeztek, ezért nem jelentettek közegészségügyi kockázatot sem a befogadó országok lakóira.

Mindezek után kérdeném, mégis hogy a fenébe jut eszébe bárkinek az ’56-os magyar menekülteket azokhoz az ázsiai és afrikai hordákhoz hasonlítani, amelyek kimondottan az európai jóléti és szociális rendszerek lerablásának szándékával érkeznek a kontinensre. Mert hogy ép ésszel és ép erkölcsi érzékkel nem lehet a kettőt egy lapon említeni. Mondanám, hogy szégyellje magát, hogy az ’56-os magyar menekülteket ehhez a csőcselékhez hasonlította, de tudom, hogy fölösleges.  Hiszen ha képes lenne elszégyellni magát, ez valószínűleg meg sem történt volna. De mert politikailag jó ötletnek tűnt, ezért Önnek és az Önt remek tanácsokkal, információkkal és ötletekkel ellátó honi liberálisoknak ez simán belefért. Tudjuk: mindenki érzékenysége fontos, kivéve a magyarokét!

Bár nem tud róla, mert hogy az Ön fülébe duruzsoló liberálisok erről valószínűleg nem tájékoztatták, azért egy ilyen összehasonlítással jókora sebet ejtett a saját és az Ön által képviselt ország magyarországi megítélésén. Mert hogy mi magyarok ugyan nem vagyunk különösebben eltelve magunktól, de azt azért nem szeretjük, ha barbár hordákhoz hasonlítanak minket. Ön pont ezt tette  meg. Ami egy diplomatától egészen érdekes teljesítmény, a nemzetközi diplomáciai kapcsolatok építésének egészen újszerű megközelítése.

Tudja Mrs. Bell, ez csak akkor nem baj, ha mondjuk az Önnek most lelkesen bólogató liberálisokon kívül itt mindenki mást nagy ívben lesz@r az Egyesült Államok. Én például hajlamos vagyok így felfogni a dolgot, de legalább tiszta víz került a pohárba. Mellékhatásként pedig elkönyvelem, hogy az Egyesült Államok nagykövete ezzel a beteg összehasonlítással a nyilvánosság előtt állított ki lesújtó bizonyítványt önmaga és tanácsadói totális tudatlanságáról, ostobaságáról és gátlástalanságáról.
Gratulálok.

Üdvözlettel:
Exe Géza

Admin: Köszönjük olvasónknak a beküldött anyagot! Nyitókép: Colleen Bell USA nagykövete.

Tovább

Incirlik légibázis

Laposkúszásban távoznak az amerikaiak Törökországból

Törökország kilakoltatja az amerikai atomfegyvereket. Haza nem akarják vinni, mert akkor nem lenne elég közel Oroszországhoz – a nukleáris leszerelés pedig végképp nem opció a demokrácia fellegvárának. Emiatt inkább Romániába hozzák, mert Kelet-Európában még vannak az amerikai érdekszférában könnyen bent tartható, gyenge országok.

Az EurActiv.com két független forrásra hivatkozva azt írja, az Egyesült Államok elkezdte kivonni atomfegyvereit Törökországból, melyeket Romániába helyeznek át. A forrás szerint az áthelyezés technikai és politikai értelemben is rendkívül problematikus, mert több mint húsz atombombát hoznak Romániába. Ez a Törökországban tárolt amerikai atomfegyverek felét jelenti; az Incirlik légibázison mintegy 50 taktikai robbanótöltetet tartottak készenlétben az amerikaiak, száz kilométerre a szíriai határtól. Most ezek az atomfegyverek száz kilométerrel az ukrán határ mellé kerülnek. Románia vezetői egyelőre mindent tagadnak.

A lap szerint az amerikai atomfegyverek kivonására azért kerül sor, mert a puccskísérletet követően olyannyira megromlott a viszont Ankara és Washington közt, hogy az amerikaiak “többé nem bíznak annyira Törökországban”, hogy ott taktikai atomtöltetet tároljanak. A puccskísérletet követően a török hatóságok elvágták az Incirlik légibázis áramellátását, lezárták a létesítményt, és nem engedték a felszállást NATO-gépek számára sem. Az Incirlik létesítmény parancsnokát szintén letartóztatták, mert logisztikai támogatást biztosított a puccsisták számára.

Ezzel szemben a igazság az, hogy nem az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezte az atomfegyverek kivonását; a nyugati sajtó mindössze próbálja fenntartani azt a látszatot, hogy az atlanti hatalomnál van a döntés és kezdeményezés.

A gyakorlatban a törökök döntöttek arról, hogy az amerikaiak ki kell vonják az atomfegyvereket az Incirlik bázisról, majd az ott állomásozó amerikai katonáknak is távoznia kell – Washington nem tehet mást, minthogy megkezdte az atomfegyverek kivonását, ami a török kormány akarata ellenére nem maradhat az Incirlik létesítményben. Augusztus 8-án a török Republikánus Néppárt elnökhelyettese, Namik Havutca kijelentette, hogy a Törökországban tárolt amerikai atomfegyverek veszélyt jelentenek Törökország belső stabilitására. A politikus akkor felszólította a kormányt, hogy azonnal utasítson ki az országból minden külföldi légi járművet, és zárja be az Incirlik légibázist. Ezt követően került sor az amerikai atomfegyverek áthelyezésének megkezdésére. Washington ebben a helyzetben alárendelt pozícióba került: azért nem állomásoztathat atomfegyvert egy másik országban, mert az adott ország kormánya ezt már nem engedélyezi.

Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy “meztelen a király”. Páros lábbal rúgták ki az amerikaiakat Törökországból – amit Washington kénytelen volt elfogadni. Se a kormány, se a lakosság nem támogatja az amerikai katonai jelenlétet, az Incirlik légibázisnál több ezres tüntetések zajlottak, “halál az Egyesült Államokra” felkiáltásokkal. Az ott tárolt atomfegyvereket azért Romániába hozzák, mert ebben a térségben még vannak olyan kicsi és gyenge országok, amelyek könnyen az amerikai érdekszférában tarthatóak néhány milliárdos megvásárlásával. Ezekben az országokban a fővonalú sajtó egy része is amerikai tulajdonban van, így a szabad sajtótól nem kell tartaniuk. A Magyar Idők emellett tegnap számolt be róla, hogy Budapestre látogatott az amerikai kongresszus állandó választott hírszerzési bizottságának küldöttsége. Ha az amerikaiak atomfegyvereket hoznak Romániába, arról Magyarország kormányát is értesítették.

Forrás: hidfo.ru

Admin: Meglehet nekünk van problémánk a matematikával, de valahogy a fenti cikkben a számtan nem stimmel! Ha a törökországi Incirlikben mintegy 50 taktikai atomfegyvert tároltak az amerikaiak, és “csak” húszegynéhányat visznek Romániába, hova teszik a többit, ha haza nem akarják vinni?  Ha a hírforrás egyáltalán megbízható, felmerül a gyanu bennünk, hogy a fentmaradó töltetekből nálunk is akarhatnak elhelyezni egynéhányat! Mi egyáltalán nem bízunk sem Orbánban, sem az országgyűlésben, tehát elképzelhetőnek tartjuk, hogy a “magyar” kormány a háttérben megállapodott az USA-val, az atomfegyver(ek) magyarországi elhelyezéséről! Ez viszont azt jelentené, hogy Magyarország pillanatokon belül célpont lesz Oroszország számára! Vagyis egy esetleges háború kezdetén, az oroszok megelőző csapást mérhetnek arra a területre, ahol a robbanófejeket elhelyezték! Ez a megelőző “intézkedés”, lehet akár atombomba, de lehet olyan – igen fejlett – elektronikus eszköz is, ami pl. beindítja az amerikaiak által tárolt szerkezeteket. Úgy gondoljuk, mindenki el tudja képzelni mekkora pusztítást viselne el Hazánk egy atomrobbanás során! Ezért arra kérjük olvasóinkat, hogy  visszagondolva az elmúlt egy-két hét helyi eseményeire, jelezzék nekünk (is), ha gyanus légi- vagy földi mozgást észleltek, katonai célra alkalmas repülőterek közelében! Azt is kérjük, a jövőben is éber szemmel figyeljék résszint a NATO csapatok mozgását, résszint a szóbajöhető repülőterek környékét! Ezek a teljesség igénye nélkül: Pápa, Kecskemét, Taszár, Ferihegy. (Akinek bővebb információi vannak az itt fel nem sorolt más, katonai célra (is) alkalmas repülőterekről, kérjük hozzászólásban közölni szíveskedjen!)

Az esetlegesen észlelt, vagy késöbbiekben látott feltünő légi- és szárazföldi katonai mozgásról, laktanyák környékén megerősített őrszolgálatról, kijjebb tolt védőövezetről, vagy más szokatlan dologról az admin@magaspart.hu címen várjuk a jelzéseket, esetleg fotókat! Sem nevet, sem e-mail címet nem adunk ki, a küldött levelet elolvasás után azonnal töröljük! (Küldés után tegyen így Ön is!) Óvjuk meg Hazánkat!!!

Nyitókép: Incirliki légibázis

 

 

  

Tovább

terrorista rajz

Probléma. Reakció. Megoldás. Párizsi különszám

A mém már kering egy ideje: „Párizs mindent megváltoztatott”, állítják a kormányon lévő terroristák, akik sokat nyernek a támadások eredményeként bekövetkező változásokból.

De valóban így van? Párizs tényleg „mindent megváltoztatott”?

Vessünk egy pillantást 2015. november 12-ére! Mennyire változott meg a világ másnap, november 13-án pénteken?

A támadások előtt az EU megfeddhette Franciaországot, amiért nem tartotta magát a költségvetési hiánycélokhoz. A támadások után az EU még mindig próbálkozhat a feddéssel, de Franciaország ezeket nyugodtan félresöpörheti az EU saját biztonsági záradékának életbe léptetésével.

A támadások előtt a franciák tüntethettek a titkosszolgálatok számára biztosított új, mindenre kiterjedő megfigyelési jogosultságok ellen. A támadások után a kormány a nép szinte teljes támogatásával biztosíthat még ennél is nagyobb és átfogóbb jogosultságokat a rendőrségnek, megspékelve egy kis alkotmánymódosítással, állandó jelleget biztosítva az új szabályoknak.

A támadások előtt a britek tüntethettek saját kormányuk átfogó és igen orwelli megfigyelési törvényjavaslata ellen. A támadások után David Cameron miniszterelnök a törvényjavaslat elfogadásának felgyorsítását javasolja, hogy ezzel „megvédjék a nyilvánosságot” a terroristáktól.

A támadások előtt a brit kormány megtehette, hogy 1,9 milliárd fontos megszorítási javaslatot terjesszen elő a rendőrség költségvetésére vonatkozóan. A támadások után a költségvetést nyilván sokkal kisebb mértékben fogják csökkenteni.

A támadások előtt az Európai Parlament legnagyobb politikai blokkja megtehette, hogy javasolja egy Uniós hadsereg felállítását, de senki sem vette komolyan. A támadások után az Európai Bizottság elnöke úgy sürgeti ugyanennek a hadseregnek a felállítását, hogy mindenki figyel.

A támadások után Donald Trump teljes mértékben megfigyelt társadalmat ígérhet megválasztása esetére, Hillary Clinton pedig beismerheti, hogy szeptember 11-nek köszönhetően személye a Wall Street tulajdonában áll. A támadások előtt… Na jó, vannak dolgok, amik sose változnak.

Az elv nem bonyolult: a látványosan erőszakos tettek lehetővé teszik, hogy a korábban politikailag elképzelhetetlen politikailag népszerűvé váljon.

Érdemes azzal is tisztában lenni, hogy az ENSZ definíciója szerint mi a terrorizmus:

„Olyan bűntettek, amelyek kifejezett szándéka terrort kelteni a nagynyilvánosságban, egy adott csoportban vagy bizonyos személyekben politikai célok megvalósítása érdekében.”

A párizsi és hasonló támadások eredményeként a nyilvánosság valóban terrorizálva érzi magát, de vajon kinek a politikai érdekeit szolgálja ez a terror?

Az Iszlám Államét, amit így nagy valószínűséggel lebombáznak a föld színéről (esetleg Asszád elnökkel egyetemben), vagy a politikusokét, akik nagyobb költségvetést és fokozott megfigyelést, kémkedésre alkalmas hátsó ajtókat és területi hadseregeket akarnak?

Amennyiben a fenti kérdésre a politikusokat adjuk válaszként, vajon nem ők a terroristák is egyben a definíció szerint?

Ez még véletlenül sem számít új felfedezésnek. H.L. Mencken 1918-ban a következőket jegyezte meg:

„A gyakorlati politika egyetlen célja az állandó és legtöbbször képzeletbeli mumusok segítségével félelemben tartani a lakosságot, hogy ők maguk követeljék a védelmet.”

Winston Churchill állítólag azt mondta, hogy „egy jó válságot sohasem szabad hagyni kárba veszni.” Függetlenül attól, hogy Churchill valaha mondott-e ilyesmit vagy sem, Rahm Emanuel, Chicago polgármestere megtette és erről már egy videó felvétel is tanúskodik.

A II. Világháború után a NATO által szponzorált európai Gladio terrorkampányról tudomást szerezve, a világ egy kulcsfontosságú koncepcióval ismerkedett meg: a feszültségre épülő stratégiával. Ennek lényege, hogy a közvéleményt a hisztéria határáig hergelik (terrorizálják), a keletkező felháborodást pedig a kiszemelt politikai áldozat felé irányítják. A Gladio hadművelet esetében például a robbantásokat és egyéb véres merényleteket bizonyos különleges erők hajtották végre és a hatalom politikai ellenségeire kenték, hogy ezzel démonizálják azokat a közvélemény szemében.

Azt is megtudtuk, hogy a Gladio tulajdonképpen sohasem oszlott fel, csak átalakult.

Mára az európai katonai jellegű szervezetek helyett a NATO által irányított és manipulált, gondosan terelt iszlám radikálisok tartják fenn a terrort. Nevezhetnénk „Gladio B”-nek is, a 90-es években indult bevezetése pedig érdekes módon egybeesik a terrorizmus elleni globális harc megszületésével a Szovjetunió bukása után (aminek hatására a katonai költségvetés visszamászott a hidegháborús évek szintjére).

A stratégia rendkívül egyszerű: Provokálj, rendezz vagy hagyj megtörténni egy támadást, illetve egyszerűen használd ki egy „spontán” támadás adta lehetőségeket, majd a közfelháborodást kihasználva, bármilyen drákói törvényt elfogadtathatsz, miközben a nép mindvégig megmentőként tekint rád, és ujjongva vonul a zászló mögött, könyörögve, hogy több hatalmat biztosíthasson neked saját biztonsága érdekében.

A jelenség nem új keletű, mégis fontos beszélni róla, hiszen nagyon sokan estek a tömeghisztéria áldozatává. A látványos terrorcselekmények a társadalom irányítóinak varázspálcái, amivel elterelhetik a figyelmet a föld egy más pontján vagy a kormányzás egy másik területén történő sokkal fontosabb eseményről.

Mit tehetünk? Törjük ketté a varázspálcát a nyilvánosság szeme láttára. Mutassuk meg, hogy honnan varázsolta elő a bűvész a galambot, leplezzük le segédjének ikertestvérét a színfalak mögött vagy tegyük láthatóvá a kétfenekű poharat. Magyarázzuk el a mutatvány lényegét, hogy megtörjük bűbájt.

Thea: A sötétség olyan erőtlen, hogy még elűzni sem kell. Elég, ha kinyitjuk az ablakot és beengedjük a világosságot. A merénylők napokon, valószínűleg heteken át konspiráltak, hogy megszervezzék akciójukat. Bombákat gyártottak, fegyvereket vásároltak, embereket szerveztek be, hogy ezzel a sötétséget minél nagyobb területre és minél több ember életére kiterjesszék.

Azonban ez a sötétség is csak átmeneti, hiszen, akárhogyan tombol az ellenség, a hajnal eljön, a nap felkel, a sötétség pedig szertefoszlik.

Addig is nagyon sokat tehetünk, hogy a világosságról az éjszakában se feledkezzünk meg és másokat is emlékeztessünk erre. Sokszor elég egyetlen mosoly, ölelés, egy dal vagy áldáskívánás, ima. Minél nagyobb a sötétség, annál messzebbre látszik egyetlen gyertya fénye is.

Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.1

Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.2


 

www.idokjelei.hu

 

Tovább